A horvát apától és szlovén anyától származó Tito gyermekéveiről rendkívül kevés információ maradt fent. Ifjúkori évei alapján sem tűnt kifejezetten olyan embernek, akinek komoly ambíciói vannak, nem ismert, hogy lettek volna politikai céljai, azt pedig végképp semmi sem vetítette előre, hogy olyan magasságokba emelkedjen a jövőben, hogy szembe merjen szállni magával Sztálinnal.
Eredetileg lakatosnak tanult, majd az iskolát befejezve szakmunkásként dolgozott Közép-Európa olyan országaiban, mint Ausztria és Németország. Élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor az első világháború elején besorozták az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe.
Vezetői képessége és munkabírása hamar szemet szúrt a tiszteknek és rövidesen főhadnaggyá léptették elő. A keleti fronton bátran harcolt az előrenyomuló orosz katonák ellen, egészen fogságba kerüléséig. A börtönben számos kommunistával találkozott, akik jelentős befolyást gyakoroltak rá, így szimpatizálni kezdett a bolsevik eszmékkel. Nem meglepő, hogy az orosz polgárháború során már a vörösök oldalán találjuk, majd hazatérése után a Szerb-horvát-szlovén Királyság kommunista pártjának támogatója lett.
Tito hatalmas tüntetések megszervezésével hívta fel magára a figyelmet, melyek keretében több tízezreket tudott az utcákra vinni. Könnyen szerzett népszerűséget, hiszen a balkáni ország szinte izzott a nemzetiségi problémák miatt. Titonak a szövetségi állam kilátásba helyezésével nem volt nehéz a saját oldalára állítania a kisebbségeket. A kínálkozó lehetőség pedig a tengelyhatalmak támadásával létre is jött.
Tito természetesen kapva kapott az alkalmon és bajtársaival partizán egységeket szervezett, melyek a nácik kiszorítását és a haza megmentését tűzték ki célul.
A sikeres akciók Hitler figyelmét sem kerülték el, így legjobb kommandósát, Otto Skorzeny-t szemelte ki a kommunista politikus meggyilkolására. Ez volt az első merényletkísérlet, amit Tito szerencsésen túlélt. 1945 tavaszára sikeresen kiűzték az utolsó német katonát is. Partizánjai élén így a hajdani királyság romjain új államot alapított: Jugoszláviát.
Példaképéhez, Sztálinhoz méltóan brutális tisztogatásokba kezdett, a német kollaboránsoknak kikiáltott horvátok, szlovének és olaszok sem menekülhettek a haragjától, de börtön és kivégzés várt a királypárti politikusokra és a katolikus egyházfiakra is.
Hatalma kiterjesztését tervezte Albániára és Macedóniára egyaránt, amit a szovjet generalisszimusz nem nézhetett tétlenül.
Sztálin 1948-ban, 3 évvel Jugoszlávia közös felszabadítása után közellenségnek kiáltotta ki Titót, a Jugoszláv Kommunista Pártot kizárta a Komintern rendszeréből, majd gazdasági embargó alá helyezte a balkáni országot. Tito nem rémült meg Sztálin haragjától és a behódolás helyett másik utat választott, felvette a kapcsolatot a nyugati országokkal.
Ezzel pedig kiérdemelte a cseppet sem hízelgő ,,az imperialisták láncos kutyája” becenevet.
Természetesen Sztálin ezzel nem elégedett meg és a beszámolók szerint az NKVD bestiális vezetőjével, Berijával közösen több mint 20 merényletkísérletet tervezett régi harcostársa ellen: megpróbálták felrobbantani, lelőni, idegméreggel megölni. Mindhiába, Tito egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig vasmarokkal uralkodott Jugoszláviában.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.