Elkészült az egyenlet, amely megmentheti az emberiséget

Egy új kutatás szerint még pontosabban meg tudjuk határozni a Naprendszerünkben keringő égitestek pozícióját. Ez különösen fontos a veszélyes aszteroidák azonosításában, hiszen így egyszerűbb lehet előre jelezni, hogy mely objektumok ütközhetnek potenciálisan a Földdel.

A most publikált tanulmány rávilágít arra, hogy a fény gravitációs elhajlásának (angolul gravitational bending of light, rövidítve GBL) pontosabb kiszámításával jelentős előrelépést tehetünk a veszélyes aszteroidák pályájának megfigyelésében. A kutatók a Nap és más, lassabban mozgó bolygók gravitációs terében fellépő fényelhajlási szöget határozták meg minden eddiginél pontosabban. Ez a jelenség, amelyet először Sir Isaac Newton vetett fel, majd később Albert Einstein igazolt általános relativitáselméletével, nem csak a csillagok és galaxisok helyzetének meghatározásában lehet hasznos. A szakemberek szerint nagy előnyt jelent a Naprendszer távoli, kisebb égitestjeinek – például a Kuiper-övben és az Oort-felhőben található objektumok – követésében is. 

Az új egyenlettel nem csupán távolabbi objektumok helyzete határozható meg pontosabban, hanem a Földre veszélyes aszteroidák pályája is alaposabban nyomon követhető.
Fotó: Science Photo Library via AFP

Ezek között akár olyan üstökösök és kisbolygók is lehetnek, amelyek potenciálisan veszélyt jelenthetnek bolygónkra.

Veszélyes aszteroidáktól menthet meg az új egyenlet

A mostani fejlesztések lényege, hogy egy új és rendkívül pontos egyenletet dolgoztak ki a Naphoz vagy bolygókhoz hasonló gravitációs tömegek által keltett fényelhajlás szögének meghatározására. 

Az eddig alkalmazott közelítő módszerek helyett egy olyan formula született, amely távoli csillagok, exobolygók és saját Naprendszerünk kis égitestjeinek pozícióját is korábban nem látott pontossággal képes rögzíteni.

Ezáltal lehetővé válik például a közeli Proxima Centauri nevű vörös törpecsillag helyzetének pontosabb beazonosítása, valamint az ottani bolygórendszer részletesebb feltérképezése. Hasonlóan fontos a módszer alkalmazása a távoli galaxisok vizsgálatánál is, hiszen a nagy gravitációs mezővel bíró objektumok – például galaxishalmazok – okozta fényelhajlás zavarokat eddig csak becsült értékek alapján vették figyelembe.

Alkalmazási lehetőségek széles tárháza

A módszer bevezetése különösen izgalmas korba érkezik, hiszen a következő években olyan nagyszabású projektek is elindulnak vagy folytatódnak (például az Európai Űrügynökség Euclid küldetése), amelyek célja a sötét anyag és a sötét energia tanulmányozása, illetve a galaxisok térbeli és időbeli fejlődésének feltérképezése. Minél pontosabban ismerjük a minket körülvevő égitestek helyzetét, annál megbízhatóbban állíthatjuk össze a galaxisok és más struktúrák eloszlásáról készített térképeket. 

A szerzők rámutatnak, hogy a rendkívül precíz gravitációs fényelhajlási számítás nem csupán az asztrometriában (az égitestek pontos helyzetének meghatározásában) jelent áttörést, hanem a bolygók, kisbolygók és üstökösök jövőbeli pályaszámítására, így közvetve bolygónk védelmére is hatással lehet.

A tanulmány szerzője, Oscar del Barco Novillo professzor (Murciai Egyetem, Spanyolország) úgy véli, hogy az új eredményeknek köszönhetően a csillagászat és asztrofizika több területén – például a gravitációs lencsehatás vizsgálatában és a naprendszerbeli égitestek mozgásának követésében – is áttörés várható. 

• A fejlesztés a jövőben hozzájárulhat az egyre részletesebb kozmikus felmérésekhez, és segíthet abban, hogy bolygónk környezetét még alaposabban megismerjük, legyen szó akár távoli galaxisokról, akár a Földre potenciálisan veszélyes aszteroidákról.

A teljes tanulmány a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society csillagászati folyóiratban olvasható.