Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Az orosz történelmet áthatja a nemzeti ital, a vodka. A vodka mindig is kiemelkedő szerepet játszott az orosz társadalomban, politikában és hadseregben. Esküvők, előléptetések, születések, temetések elengedhetetlen kelléke volt. Nem volt ez másképp a második világháború alatt sem. 1945. május 9-én 1:10-kor a rádióból értesültek a szovjet állampolgárok, hogy a náci Németország feltétel nélkül megadta magát. Ezzel véget ért a szovjetek európai fronton zajló háborúja, ahogyan ők nevezik, a Nagy Honvédő Háború. A hivatalos adatok szerint a háború során több mint 26 millió embert veszített az ország. A náci kapituláció hírére féktelken ünneplés vette kezdetét.
1945. május 9-én, a győzelem hírére az emberek örömükben pizsamában kimentek az utcára, ismeretlenek ölelkeztek össze és sírtak örömükben. És hagyományos orosz módon ünnepelték a győzelmet: vodkával. Még az alkoholt nem ivók is ittak boldogságukban. A nagy ünneplés kezdete után körülbelül 22 órával Sztálin beszédet intézett a néphez. Ekkorra azonban már elfogyott a Szovjetunió összes tartalék vodkája. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a háború alatt visszafogták a vodkagyártást, ami nem állt le ugyan, de a gabonát és a keményítőt elsősorban a hadsereg szükségleteire fordították, ezért nem volt nagy vodkatartalékuk.
Fotó: War History Online
A vodka mindig is fontos szerepet játszott az oroszok életében, és szinte az egész történelmük során állami monopólium volt a vodkagyártás. Az 1930-as évek eleji éhínség idején Sztálin biztosította, hogy legyen elegendő elérhető gabona és krumpli a vodkagyártáshoz. Ebben az időszakban a vodkából származó bevétel az állami bevételek körülbelül 1/5-ét tette ki.
Fotó: War History Online
Sztálin ragaszkodott a vodkagyártás kiterjesztésének közvetlen és nyílt támogatásához, erősítendő az ország védelmét. A vodka még a széles körű éhínség idején is Sztálin nemzeti stratégiájának a része maradt, a vodkagyártás kiemelt prioritásnak számított.
Fotó: War History Online
A Nagy Honvédő Háború idegén a Vörös Hadsereg 1941 júliusától kezdett vodkát adni a katonáknak, bár Sztálin augusztusig nem írt alá ilyen tárgyú hivatalos rendeletet. Napi 1 deciliter vodkát kaptak a katonák, amit úgy hívtak, hogy „a népbiztos fejadagja”. A szovjet háborús veteránok közt nem volt egyetértés a vodkafejadagban. Voltak, akik úgy vélték, hogy a vodka csökkenti a félelmet és enyhíti a harc előtti feszültséget, mások épp az ellenkező véleményen voltak. De nem volt kötelező vodkát inni és a fejadag rendszeres elfogyasztástól sem lett a katonák többsége alkoholista.
A háborús évek alatt a lakosok otthon is készítettek vodkát. A nehéz időkben a vodka fontos része volt az életüknek.
Egy kis vodkatörténelem
Az orosz történelmet szó szerint áthatja a vodka. A vodkát a 12. században gyakran orvosi célokra, fertőtlenítésre, érzéstelenítésre használták. A vodka szót először 1751-ben jegyezték fel: Erzsébet cárnő rendeletben szabályozta a vodkafőzdék tulajdonjogát.
A vodka etil-alkoholból (fermentált gabona, rozs, búza, krumpli, vagy cukorrépa, melasz) és vízből áll, alkoholtartalma 30-50%, de a standard orosz, litván, lengyel vodkáké 40%. Ezt a szabványt II. Miklós cár határozta meg 1894-ben, miután Mengyelejev, orosz kémikus megerősítette, hogy a vodka ideális alkoholtartalma 38%. Mivel az alkoholra kivetett adót az alkohol erőssége alapján állapították meg, a könnyebb számítás végett 40%-ra kerekítették a minőségi szabványszámot. Amikor 1223-ban a mongol hadsereg megsemmisítette a náluk többszörösen nagyobb orosz sereget, rájöttek, hogy ennek részben az volt az oka, hogy az oroszok részegek voltak. A mongolok, akik szintén szerettek jókat inni, nem szimpatizáltak a részeg oroszokkal és több tucat orosz előkelőséget, hercegeket és urakat szőnyegekbe csomagoltak, fadeszkát tettek rájuk és a több száz fős vendégsereg számára vacsoraasztalnak használták őket. A részeg oroszok sikítottak, nyögtek, míg bele nem pusztultak ebbe a barbár tortúrába.
„Az ivászat a ruszok öröme”
Nagy Vlagyimirnak a 10. század végén elege lett a pogányságból és körbenézett, milyen vallásra térítse - a mai Oroszország nyugati részén élő - népét. Elküldte követeit a szomszédos országokba és meghívta palotájába a vallási képviselőket. Először a judaizmust vizsgálta, majd az iszlámot. De nem tetszett neki, hogy előírják a körülmetélkedést és hogy tiltva van a sertéshús és főleg, hogy tiltva van az alkoholfogyasztás. Amikor a küldöttek arról számoltak be neki, hogy az alkoholt nem fogyasztó muszlim bolgárok közt nincsen öröm, azt mondta: „Az ivászat a ruszok öröme.”
Végül Vlagyimir a keleti ortodox kereszténység felvétele mellett döntött.
A vodka az „élet vize” – És egy egész hadsereget tudtak fenntartani belőle
Bár a legenda szerint először a kremli szerzetesek készítettek vodkát az 1500-as években, a történészek széles körben úgy tartják, hogy ez csak mítosz. A legenda miatt azonban a vodkát spirituális italnak tartják és kezdetben az „élet vizének” nevezték.
Rettegett Iván volt az első orosz vezető, aki hasznot húzott a vodkából: állami kocsmákat létesített, ahol vodkát szolgáltak fel és a bevétel az államkasszába ment. 1648-ra az ország felnőtt férfi lakosságának 1/3-a a kocsmák adósa volt. Az állami kocsmák elfojtották a lázadás szellemét is. A kocsmárosok köszöntőket mondtak a cár egészségére és a falon lógó uralkodó képére emelték poharukat.
Rettegett Iván az udvarát is részegségben tartotta és gyakran ő maga is részeg volt, hogy elfojtsa a nézeteltéréseket. Felesége halála után mély depresszióba esett, ami miatt iszákossága és brutalitása is fokozódott.
Fotó: All That's Interesting
A cárok ideje alatt az alkohol állandó állami bevételi forrás volt. A 19. században az alkoholból és az alkoholhoz társuló adóból származó bevétel az ország költségvetésének 1/3-át tette ki, amiből fenn tudták tartani Európa legnagyobb hadseregét és terjeszkedni tudtak. Eközben azonban az ország függővé vált az alkoholból származó jövedelemnek. Hogy maximalizálják a vodkából származó bevételt, a cári család elárverezte a helyi vodkaeladási jogot és a legtöbbet ajánlónak adta oda, így létrehoztak egy vodka által működtetett hűbérbirtokokból álló országot. A magas rangú személyek elnéztek a visszaélések felett, ameddig a haszon és a kenőpénzek Moszkvába kerültek, a helyi korrupt kormányzók büntetlenül működhettek.
II. Miklós több mint száz pálinkafőző építését rendelte el. Ezt követően hamarosan megemelkedett a vodkafogyasztás is. Mire 1914-ben kitört az első világháború, egy átlagos orosz évente 14 liter alkoholt ivott meg. II. Miklós próbálta ez mérsékelni, ezért betiltotta az alkoholfogyasztást. Az alkoholtilalom idején, 1917-ben tört ki az orosz forradalom és a birodalom összeomlott.
Fotó: All That's Interesting
Az 1920-as években a súlyos pénzügyi krízis idején, Szibériában a vodkás üveg címkéket fizető eszközként használták. Egy üveg vodkát még ma is jobban szeretik fizetségként a kis szolgáltatók, mint a pénzt. Körülbelül 1885-ig a vodkát vödrökben (12,3 liter) árusították, aztán ez megváltozott, hogy miért, nem tudni, talán mert a 18. században nőtt a vodka erőssége és a 19. században standardizálták az erősebb vodkát.
Sztálin uralma alatt is prioritás volt a vodkagyártás
Amikor 1939 augusztusában a náci delegáció meglátogatta Sztálint, Joachim von Ribbentropp, Hitler külügyminisztere arról számolt be, hogy az alkohol olyan erős, hogy majd eláll az ember lélegzete. Egyszer félrehúzta Sztálint és csodálatát fejezte ki az orosz torkok iránt a némethez képest, mire Sztálin kuncogva egy krím-félszigeti borral teli csészét mutatott neki.
Fotó: All That's Interesting
Sztálinnak az volt a stratégiája, hogy a vendégeket részeggé itassa, miközben ő viszonylag józan maradt.
Ezt tette a beosztottjaival is. Idővel Sztálin közismert vált arról, hogy olyan vacsorákat rendez, ahol a vendégeket éjszakába nyúló ivászatra ösztökélik. Ezt részben a saját szórakozására tette, de tette azért is, hogy ne tudjanak a hatalmára törni, mert részegen senki sem fenyegethette az uralmát. Az ilyen hajnalba nyúló ivászatok után a miniszterei másnaposan alig bírtak dolgozni és napközben el is szunyókáltak.
A vodka Sztálin idején is állami monopóliumnak számított. Sztálin arra biztatta a lakosságot, hogy állami vodkát fogyasszanak, hogy minél több bevétele legyen ebből a szovjet államnak.
A vodka hozta meg Sztálinnak Churchill barátságát is. Winston Churchill, aki maga is nagyivó volt, utálta a kommunistákat egészen addig, míg Sztálin 1942-ben meg nem hívta egy magán díszebédre, ahol éjszakába nyúlóan italoztak és eközben létrehozták a náciellenes szövetséget.
Fotó: Viasat World
Vodkatilalom Gorbacsov idején
A Szovjetunióban tehát nagy történelmi hagyománya volt a vodka fogyasztásának. Mivel a vodkagyártás és a vodka elosztás szilárdan állami monopólium maradt, óriási bevétele származott ebből a szovjet költségvetésnek.
Például 1979-ben az alkoholos italok eladásából származó indirekt adóból 25,4 milliárd rubel bevétele volt az államnak, több, mint amennyi a direkt jövedelemadóból származott.
Azonban a szovjet társadalomban komoly problémává vált az alkoholizmus, ami összefüggött a nagy arányú gyermekbántalmazással, öngyilkossággal, válással, a munkahelyről való lógással és a munkahelyi balesetekkel, továbbá hozzájárult a nagy arányú mortalitáshoz, különösen a férfiak körében.
Fotó: Origo
Miután 1985. március 10-én meghalt Konsztantyin Csernyenko, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, másnap, március 11-én Mihail Gorbacsovot választották meg az utódának. Gorbacsov májusban kampányt indított a túlzott alkoholfogyasztás ellen; csökkenteni akarta az alkoholgyártást és eladást. Korlátozták azoknak az üzleteknek a nyitvatartását, ahol alkoholt lehetett árusítani, sok szeszfőzdét bezártak, a vodkagyártó Moldávia, Örményország és Grúzia szőlőskertjeit lerombolták, az éttermekben pedig megtiltották, hogy 14.00 óra előtt alkoholt adjanak el. A pálinkafőzdék gyümölcslevet és ásványvizet kezdtek gyártani. Hogy jó példát mutassanak, a hivatalos szovjet fogadások otthon és külföldön is alkoholmentessé váltak.
Fotó: Origo
Az antialkoholista kampány ugyan csökkentette az alkoholfogyasztást, de megnőtt a szeszcsempészet, az alkoholtilalom miatt felment az alkohol ára és virágzott a feketepiac, és mint az Amerikai egyesült Államokban a szesztilalom idején, aggasztóan növekedett a szervezett bűnözés.
Az alkoholmérgezések száma is megnőtt, a nagyivók pedig veszélyesebb anyagokhoz fordultak. Ráadásul, mivel az állami bevétel 1/5-e a vodkából származott, nagyon lecsökkentek az államháztartási bevételek is, ami költségvetési egyensúlyhiányhoz vetetett. A várható élettartam visszaesett és az államnak sem volt már bevétele a vodkából, amit úgy kompenzáltak, hogy több pénzt nyomtattak, ez viszont felfűtötte az inflációt. Mindezek miatt 1987-ben felhagytak a kampánnyal.
A vodkatilalom hozzájárult a szovjet gazdaság romlásához, a Szovjetunió pedig hamarosan összeomlott, amiben az alkoholnak is jelentős szerep jutott.
Miután Mihail Gorbacsov 1991-ben lemondott az elnöki tisztségről, Borisz Jelcint lépett a helyébe (ő lett Oroszország első választott elnöke). Jelcin kiadott egy rendeletet a vodka állami monopóliumának eltörléséről, minek következtében gyorsan terjedt az olcsó, importált vodka. Egy éven belül olyan nyilvánvalóvá vált a költségvetés hiánya, hogy Jelcin kiadott egy második rendeletet, amiben visszaállította az állami vodkamonopóliumot. Ez a költségvetéshiány nyilvánvalóvá vált az 1914-1925 közötti amerikai alkoholtilalom és Gorbacsov antialkoholista kampányának idején is. De a nagy mennyiségű olcsó, importált vodka beáramlása jórészt leértékelte az állami monopólium jelentőségét.
A vodka a hadseregben is jellemző volt, kiemelkedő helyen szerepelt a katonák fejadagjában. Számos tanulmány azt mutatja, hogy az 1800-as években az újonnan behívott katonák 83%-a elvette a fejadagot, 27%-uk pedig extra fejadagot ivott. Sokan azt gyanítják, hogy az 1905-ös orosz-japán háborút azért vesztette el Oroszország, mert a csapatok túl sok vodkát fogyasztottak, ami nem csak a képességeket gyengítette, hanem az erkölcsi morált is. A háború végén a hadsereg úgy döntött, hogy vodka helyett sört és bort oszt ki.
Fotó: All That's Interesting
Putyin is szigorította az alkoholgyártást
1999-ben Vladimir Putyin került hatalomra. Ebben az évben Oroszországban 55 ezer ember halt meg az alkohol miatt. Az 1990-es években a vodka az idő előtti halálozások több mint feléért volt felelős és még ma is ¼ az esélye, hogy egy orosz az alkohollal összefüggő betegség miatt veszíti életét. Mindez hozzájárult a demográfiai krízishez is, amire Putyin azt mondta, hogy ez ma a legakutabb probléma, amivel az ország szembenéz. Putyin 2006-ban szigorította az alkoholgyártás és -fogyasztás szabályait, minek következtében harmadára csökkent az alkoholfogyasztás és a mortalitás is visszaesett. Putyin 2009-ben azt tervezte, hogy az elkövetkező évtizedben felére csökkenti az alkoholfogyasztást.
Sokan élesen kritizálták az alkohol forgalmazását a hadseregben, köztük P. V. Putilov orvos, aki adatokat gyűjtött a vodkafogyasztással és az alkohollal összefüggő halálesetekről a hadseregben. Amikor bemutatta kutatását, a parancsnokok alig reagáltak, kivéve, hogy azt javasolták, nyilvánosságra lehet hozni az alkohol jelentette veszélyeket.
A vodka mind a mai napig áthatja az orosz kultúrát, az irodalmat, a filmművészetet, a nemzeti büszkeség és identitás szimbóluma, pedig családokat és életeket tesz tönkre, ha mértéktelenül isszák.
Az alkoholmérgezés több mint 30 ezer áldozatot követel évente Oroszországban. Összehasonlításképp, Amerikában az alkoholmérgezés 1300 életet követel, míg az ittas vezetés 16 700 életért felelős évente, pedig az Egyesült Államok népessége majdnem a duplája Oroszországénak.
