Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz Atlanti-óceán meridionális áramlási rendszere (AMOC) egy olyan áramlatkomplexum, amely kulcsszerepet játszik a globális klímában. Az éghajlatváltozás azonban gyengíti ezt az összetett rendszert, de nehéz meghatározni, hogy pontosan mikor és milyen mértékben következhet be az összeomlása. Az Atlanti-áramlás lassulása azonban katasztrofális következményekkel járhat.

Fotó: Henrik Egede-Lassen/Zoomedia/PA
A Nature folyóiratban megjelent legújabb tanulmány harmincnégy legkorszerűbb klímamodellt használt, amelyek óceáni méréseken alapulnak. Az eredmények azt mutatják, hogy az AMOC egyre instabilabbá válik és egy olyan fordulópont felé közeledik, amely után az összeomlás megállíthatatlanná válna. Néhány kutatás szerint ez még ebben az évszázadban bekövetkezhet, azonban a közvetlen mérések mindössze húsz éves múltra tekintenek vissza, és a korábbi időszakokra vonatkozó adatok jelentős bizonytalanságokat hordoznak. Az éghajlati modellek azt jelzik, hogy az összeomlás 2100 előtt nem valószínű, de ezek a modellek az óceán tényleges viselkedéséhez képest talán túl stabilak.
Megállapítottuk, hogy nagyon valószínű, hogy az Atlanti meridionális áramlási rendszere gyengülni fog a globális felmelegedés hatására, de az ebben az évszázadban bekövetkező teljes összeomlása nem valószínű. Megnyugtató, hogy egy hirtelen összeomlás valószínűtlen, mivel ez segítheti a kormányokat a jövőbeli éghajlati hatások jobb tervezésében. Az áramlás gyengülése azonban még így is jelentős éghajlati kihívásokat okozhat világszerte, beleértve a gyakoribb áradásokat, aszályokat és a gyorsabb tengerszint-emelkedést”
– mondta Dr. Jonathan Baker, a brit Met Office kutatója, a tanulmány vezetője a The Guardian online portálnak.
Hozzátette: a valószínűtlen nem jelenti azt, hogy lehetetlen; még mindig van esély arra, hogy az Atlanti-áramlás már ebben az évszázadban összeomlik, ezért sürgősen csökkenteni szükséges az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Megállíthatatlanul lassul az Atlanti-áramlás
Ha az összeomlás csak a következő évszázadban következik be, az is pusztító hatással lehet az éghajlatra és a társadalomra.
Minden gyengülés súlyos hatásokkal járhat például a trópusi esőzésekre. A rövid távú hatások tekintetében nem is igazán számít, hogy az atlanti meridionális áramlási rendszer 80 százalékkal gyengül vagy teljesen összeomlik”
– magyarázta Niklas Boers, a németországi Potsdami Klímahatás-kutató Intézet (PIK) professzora.
Ez az áramlási rendszer meleg, sós vizet szállít észak felé az Északi-sarkvidék irányába, ahol az lehűl, lesüllyed és dél felé áramlik vissza. A globális felmelegedés azonban növeli a vízhőmérsékletet és gyorsítja a grönlandi jégsapka olvadását, amely friss vízzel árasztja el az óceánt. Ezek a tényezők csökkentik a víz sűrűségét, lassítva az áramlatokat.
Az AMOC a Föld történetében már többször összeomlott, ez tehát valós kockázatot jelent és világszerte katasztrofális következményekkel járna:
- súlyosan megzavarná az indiai, dél-amerikai és nyugat-afrikai esőzéseket, amelyek milliárdok élelmiszerellátásának alapját képezik;
- Európában szélsőséges viharokhoz és drasztikus lehűléshez vezetne,
- míg Észak-Amerika keleti partvidékén megemelné a tengerszintet,
- valamint tovább veszélyeztetné az Amazonas esőerdőt és az Antarktisz jégtakaróját.
A tudósok korábban is hangsúlyozták, hogy az AMOC összeomlását mindenáron el kell kerülni.
Bár az AMOC ebben az évszázadban 20–80 százalékkal lelassult, az egyik vizsgált modellben sem omlott össze teljesen. Ennek oka az volt, hogy a Déli-óceán szeleinek hatására továbbra is víz áramlott a felszínre. Meglepetésre a tudósok új lesüllyedési zónákat is találtak a Csendes- és az Indiai-óceánban, de ezek nem voltak elég erősek ahhoz, hogy teljesen ellensúlyozzák az áramlat lassulását. Hangsúlyozták azonban, hogy ,ár egy 50 százalékos gyengülés is jelentős hőszállítási csökkenést okozna, amely átalakítaná a regionális és globális klímát.