Óriási korallt fedeztek fel

Ez a világon a legnagyobb független korall kolónia. Hosszabb, mint egy átlagos kékbálna. A korallok kis állatcsoportok, melyek az óceánfenéken élnek. Egyetlen egyet polipnak hívnak. Bizonyos polipfajok összecsoportosulnak és kalcium-karbonátból szilárd csontvázakat építenek. A tudósok úgy becslik, hogy az újonnan felfedezett korall majdnem egy milliárd korallpolipból épül fel. A korall sok tengeri faj számára nyújt élőhelyet.
A korallt a National Geographic Society’s Pristine Seas csapata fedezte fel. A korallzátony ökoszisztémák az óceán területének csak körülbelül 0.2%-át teszik ki, mégis ők tartalmazzák a bolygó tengeri fajainak több, mint 25%-át.
Manu San Félix, vízalatti filmkészítő véletlenül botlott az óriás korallba az azelőtti éjszakán, hogy a Pristine Seas csapat a tervek szerint elhagyta volna a helyszínt. Olyan nagy volt a korall, hogy a csapat először úgy vélte, hogy egy hajóroncs. A faj a Pavona clavus. Alakja tarajakból áll, ami úgy néz ki, mint a lapocka. Ez a példány sokkal nagyobb, mint a következő legnagyobb ismert korall, a szintén a Csendes-óceánban, Amerikai Szamoa mellett elhelyezkedő 22 méter széles „Nagy Anya” („Big Momma”), ami úgy néz ki, mint a zátonyra loccsantott nagy gombóc jégkrém. Ellenben ez az újonnan felfedezett korall olyan, mintha a jégkrém kezdene olvadni, örökké terjedve a tengerfenéken.
A csapat megmérte a korall méreteit és átvizsgálta a faj növekedési rátájáról szóló tanulmányokat és az adatok alapján úgy számítják, hogy a korall 300-500 éves. Hosszú élete segíti a kutatókat abban, hogy jobban megismerjék az elmúlt századok körülményeit, mivel a korall elmeszesedett csontváza rögzíti az a vízhőmérséklet, a csapadék és a betegségek adatait abból az időből, amikor a polipok a csontvázat felépítették.
Bár az újonnan felfedezett korall egészségesnek tűnik, a korallzátonyok az egész világon sok veszéllyel néznek szembe: az óceán elsavasodása, a műanyagszennyezés, a túlmelegedés és a korallfehéredés.
(Forrás: Science News Explores: https://www.snexplores.org/)