Csehszlovákia első elnöke maga tanította apját írni és olvasni

Tomás Garrigue Masaryk, a független Csehszlovákia első elnöke százhetvenöt éve, 1850. március 7-én született a morvaországi Gödingben (ma: Hodonin). Csehszlovákia első elnöke az amerikai elnökéhez fogható hatalommal rendelkezett.

Egyszerű családból származott, szlovákiai születésű apja kocsis, anyja német anyanyelvű morva szakácsnő volt, analfabéta apját csak később tanította meg fia írni és olvasni. Csehszlovákia első elnöke szülei szegénysége miatt a brnói német nyelvű gimnáziumot csak úgy tudta elvégezni, hogy házitanítói állást vállalt, majd a bécsi egyetemen szerzett bölcsészdoktorátust. Professzora, az arisztotelészi tanokra is alapozó Franz Brentano hatására Masaryk a tudományokban a pozitivizmus híve lett, 1876-tól három évig a lipcsei egyetemen Edmund Husserl előadásait is hallgatta. 1878-ban lett felesége az amerikai Charlotte Garrigue, akinek nevét is felvette, ettől kezdve használta a Tomás Garrigue Masaryk nevet.

Csehszlovákia első elnöke: Tomás Garrigue Masaryk-t a sajtó államalapító-felszabadítónak nevezte
Fotó: United States Library of Congress

1882-től a prágai Károly Egyetem cseh nyelvű fakultásán filozófiát tanított, a cseh kultúrának szentelt folyóiratot indított, politikai lapot szerkesztett. 1886-ban két, állítólag a 14. századból származó cseh szöveget tartalmazó kéziratról kimutatta, hogy azok hamisítványok: 

Masaryk azt vallotta, egy nemzet identitását nem lehet kitalált múltra alapozni, felszólalt az erősödő antiszemitizmus ellen is.

1891-től két évig, majd 1907-től ismét az osztrák parlament képviselője volt. Bár bírálta az Osztrák-Magyar Monarchia belső viszonyait, úgy vélte, annak demokratizálásával és föderális átalakításával biztosítani lehet a cseh nép jövőjét, és azt gondolta, hogy Németország és Oroszország között egy nagy államalakulatnak kell léteznie. Véleménye az első világháború kitörése után változott meg, a fejlődésre és változásra képtelen Habsburg-monarchia helyén immár új, kisállami föderációt képzelt el a térségben.

 

Csehszlovákia első elnöke nagy népszerűségnek örvendett

1914 decemberében Párizsba emigrált, szervezni kezdte a száműzetésben élő cseheket és szlovákokat, folyamatosan utazott, előadásokat tartott, cikkeket írt a csehszlovák ügy mellett. 1915-ben létrehozta a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, amelynek vezetője Masaryk mellett volt tanítványa, a cseh Edvard Benes és a szlovák katonatiszt Milan Stefánik lettek. 

Masaryk szervezte meg Oroszországban cseh és szlovák hadifoglyokból az 50 ezer fős Csehszlovák Légiót, amely 1917-től a központi hatalmak, majd az oroszországi polgárháborúban a bolsevikok ellen harcolt.

Masaryknak sikerült elérnie, hogy a győztes nagyhatalmak elfogadják a „csehszlovákok” kiválását az Osztrák-Magyar Monarchiából. A két népet (noha a csehszlovák egység történeti-nyelvészeti argumentációja is gyönge lábakon állt) egy nemzetnek deklaráló cseh és szlovák emigránsok 1918. május 30-án az amerikai Pittsburgh-ben megállapodtak, hogy közös államot alakítanak, a dokumentum a szlovákoknak autonómiát ígért.

A Csehszlovák Köztársaságot 1918. október 20-án kiáltották ki: 

• első elnökévé november 14-én, még távollétében Masarykot választották meg;
• az új állam új államfőjét 1918. december 12-én Prágában tízezrek várták, 
• a cseh sajtó által „államalapító-felszabadítónak” nevezett Masaryk azonnal a Hradzsinba hajtatott
• és letette a hivatali esküt.

Tekintélye és népszerűsége révén sikerült elérnie, hogy az államfő pusztán reprezentációsnak szánt jogkörét kiszélesítsék, de nem sikerült keresztülvinnie, hogy az amerikai elnökéhez fogható hatalommal rendelkezzen.

 

Többnemzetiségű államnak tekintette Csehszlovákiát

Az államfői tisztséget 1918-tól 1935-ig töltötte be, ez alatt háromszor választották újra. A két világháború között ő volt Csehszlovákia legtekintélyesebb politikusa, a polgári demokratikus köztársaság erkölcsi szimbólumának tekintették, aki mindig próbálta ellensúlyozni a folyamatosan változó koalíciós kormányok hatalmát. Masaryk valóban többnemzetiségű államnak tekintette Csehszlovákiát, igyekezett megtalálni a hangot a jelentős kisebbségekkel, elsősorban a hárommilliós németséggel, de tárgyalt a magyarok képviselőivel is. A szlovák kérdést viszont a cseh politikusok többségéhez hasonlóan alábecsülte, úgy látta, hogy nem adottak a feltételek a szlovákok önálló fejlődéséhez, ezért az autonómia megadását arra hivatkozva, hogy a csehek és szlovákok lényegében egy nemzetet alkotnak, elutasította.

Masaryk 1935. december 14-én előrehaladott kora és betegsége miatt lemondott, utóda Edvard Benes korábbi külügyminiszter, miniszterelnök lett, akit Masaryk legjobb tanítványának tartott és feltétlenül megbízott benne. Masaryk 1937. szeptember 14-én halt meg, sírja a Prágához közeli Lány temetőjében van. Masaryk fia, Jan a második világháború utáni Csehszlovákia külügyminisztere volt, és helyén maradt az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után is. A politikai fordulat után pár héttel holtan találták a külügyminisztérium udvarán, a hivatalos verzió szerint kiesett az ablakon, ám valószínűbb, hogy politikai gyilkosság áldozata lett.

Masaryk nevét számtalan intézmény és közterület viseli Csehországban és Szlovákiában is, így egyebek között Brnóban egyetem, Prágában egy pályaudvar, egy cseh érdemrend, közvélemény-kutatások szerint a csehek őt tartják egyik legnagyobb honfitársuknak. Tiszteletére egy kisbolygót is elneveztek.

 

(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)