A régészek sokáig úgy vélték, hogy az ókori Egyiptom piramisait kizárólag a gazdag és befolyásos személyek temetkezésére emelték. Egy nemrég megjelent tanulmány azonban jelentősen árnyalhatja ezt a nézetet. Friss ásatások és csontvázak részletes vizsgálata nyomán kiderült, hogy a piramisokban olyan emberek is helyet kaptak, akik életük során intenzív fizikai munkát végeztek – tehát egyáltalán nem tartoztak a társadalmi elit köreibe – írja a New York Post a New Scientist cikke alapján.
A felfedezés a dél–szudáni Tombos ásatási helyszínen történt, ahol öt agyagtégla–piramist tártak fel. Ezek a sírépítmények mintegy 3500 évvel ezelőtt készültek, abban a korban, amikor Egyiptom uralma még Dél–Szudán területére is kiterjedt. A kutatócsoport – köztük Sara Schrader, a hollandiai Leideni Egyetem régészprofesszora – a maradványokon talált sérülésekből következtetett arra, hogy mennyi terhelés érhette az elhunytak csontozatát. Az eredmények alapján világosan látszott, hogy míg bizonyos elhunytak fizikailag inaktív életet élhettek, mások rendkívül nehéz fizikai munkát végeztek életük során.
A kutatók ebből arra következtettek, hogy a piramisok a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokain álló, de valószínűleg tehetősebbeket szolgáló emberek végső nyughelyeként is szolgáltak.
Az elképzelés szerint az elit tagjai és szolgáik közösen kerülhettek a sírkamrába, feltehetőleg azért, mert úgy hitték, hogy a szolgálók a túlvilágon is folytatják majd munkájukat uraik mellett.
Bár felvetődtek olyan teóriák is, amelyek szerint a sérülések nyomait viselő csontvázak esetleg áldozatok lehettek, ezt a feltevést cáfolja, hogy az emberáldozás gyakorlata a régióban már jóval az egyiptomi uralom kezdete előtt megszűnt.