Irène Joliot-Curie nem csak fizikus volt, de még politikai szerepet is vállalt. Háborús ápolónőként látta a harcok szörnyűségeit és következményeit, mely elrettentette a nagyhatalmi konfliktusoktól. Pacifistának állt, miközben saját kutatási eredményeit akarták fegyverek létrehozásához felhasználni.
Szerelmes fizikusok
1897. szeptember 12-én Párizsban született Irène Curie, Pierre Curie és Marie Skłodowska-Curie fizikusok és kémikusok első gyermekeként. Édesapját korán elveszítette, édesanyja nevelte fel őt, és húgát, Ève Curie-t.
Marie Curie különösen odafigyelt oktatására, hamar megmutatkozott az érzéke a matematika iránt.
Édesanyja több tudóssal összefogott, melynek keretében gyermekeik magas fokú taníttatását tűzték ki célul. Irène Curie nagyjából két évig tanult ilyen környezetben.
A sorbonne-i egyetemen kezdte meg a tanulmányait, azonban az I. világháború megszakította azt. Ápolónőnek állt, és édesanyjának segített a radiográfia (egyfajta szállítható röntgengép) alkalmazásában, valamint a kórházi személyzet számára továbbadta a technológiai tudást. A béke beálltát követően visszatért tanulmányaihoz és végül 1918-ban szerzett diplomát matematikából és fizikából. Ugyanebben az évben édesanyja asszisztense lett a párizsi egyetemen.
1925-ben Marie Curie az általa alapított intézetbe felvette Frédéric Joliot fizikust, akinek tanítására lányát kérte meg. Közös kutatásba kezdtek, és a magánéletben is közelebb kerültek egymáshoz. Az özvegy fizikus nem örült a románcnak, de a két fiatal egy évvel később összeházasodott, és kölcsönösen felvették egymás vezetékneveit. Két gyermekük született, Hélène és Pierre, akik a későbbiekben szintén a tudomány világában helyezkedtek el.
Politikai úton
A Joliot-Curie házaspár 1934-ben tett nagy felfedezést, ugyanis rájöttek a mesterséges radioaktivitás alkalmazására. Ennek köszönhetően nagy mértékben kezdték el használni az orvostudományban, például a rákos megbetegedések kezelésére.
A Nobel-díjat egy évvel később kapta meg a házaspár.
Tagja volt a Francia Nők Egyesületének, melynek célja a szavazati jog megszerzése volt – Franciaországban erre csak 1944-ben került végül sor –, valamint a lánygyermekek oktatásának színvonalát is növelni akarták.
Irène Joliot-Curie pacifista volt, és az 1930-as évek fokozódó háborús-feszültsége megrémítette őt. Félt attól, hogy tudományos kutatásait és eredményeit katonai célokra használnák fel, ezért dokumentumaikat elrejtették, és 1949-ig titokban is maradtak.
Férjével együtt elkötelezett antifasiszták voltak, és 1934-ben beléptek a francia szocialista pártba. A megszállást követően a Joliot-Curie család Franciaországban maradt, egyrészt azért, hogy kutatásaikat folytassák, másrészt pedig, hogy megvédjék a náciktól a tudományos munkáikat, laboratóriumaikat. A házaspár Irène Joliot-Curie húgával egyetemben csatlakozott a francia ellenálláshoz.
A későbbiekben sem adta fel elveit, és élete végéig kiállt mellettük. Nyíltan és erőteljesen ellenezte az atomenergia háborús felhasználását, amiért 1950-ben békedíjjal tüntették ki.
Az 1950-es évekre a Joliot-Curie házaspár egészsége egyre inkább hanyatlott.
Az, hogy Irène Joliot-Curie egész életében, lényegében gyermekkorától fogva ki volt téve a radioaktivitásnak, hozzájárult a leukémia betegség kialakulásához. 1956. március 17-én hunyt el.
Férje, Frédéric Joliot-Curie két évvel később követte őt.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.