Magellán halála ellenére sikerült a lehetetlen próbálkozás

A kora újkorban vakmerő hajósok indultak felfedezőutakra, hogy megismerjék a világ ismeretlen tájait. Egyik volt közülük Magellán, kinek bátor expedíciója alapjaiban változtatta meg az újkori európaiak világszemléletét és jelentősen hozzájárult a globális kereskedelem és navigáció fejlődéséhez egyaránt.

A kora újkor valóságos aranykorként köszöntött Európa nyugati részére. Bátor és vakmerő spanyol, portugál és olasz hajósok kísérelték meg a lehetetlent, számos hajóutat tettek az ismeretlenbe. A felfedezőket az alapvető kíváncsiság mellett, a mesés gazdagság lehetősége vezérelte. Európában a luxuscikkekért, mint a különböző fűszerek, a finom selymek, a kakaó, a cukor és a dohány temérdek aranyat fizettek. 

Az 1500-as évek elején az ilyen jellegű távolsági kereskedelmet a Portugál Királyság tartotta a kezében, de más európai államok is részesülni akartak az elképesztő kincsekből. 

Spanyolország előnyös földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően és a reconquista lezárultának következtében rendelkezett akkora gazdagsággal és annyi emberrel, hogy expedíciókat indítson a mesés keletre. 

Magellán Viktória nevű hajója, mely egyedüliként tért vissza a viszontagságos útról Forrás: Wikimedia

Magellán, a tökéletes jelölt 

A korszakban Ferdinánd Magellán kiváló tengerész hírében állt, valamint mellette szólt a helyismeret, hiszen korábban hajózott már az Indiai-óceánon. Így nem meglepő, hogy I. Károly spanyol király választása, az egyébként portugál származású hajósra esett. 

Az uralkodó csaknem háromszáz embert, és öt nagytestű, háromárbocos hajót biztosított számára. Azzal a feladattal bízta meg, hogy nyugat felől, feltételezett tengeri átjárón keresztül próbálja meg elérni Ázsiát. 

Utazás az ismeretlenbe 

Magellán és legénysége 1519. szeptember 20-án indult el Sevilla kikötőjéből. Az Atlanti-óceánon való átkelést nehezítették a gyakori tengeri viharok. Dél-Amerika Patagónia nevű vidékére 1520 tavaszán értek. Itt helyi őslakosokkal folytattak meglehetősen előnyös kereskedelmet: egyszerű kártyajáték során használatos kártya lapokat cseréltek friss húsra és egyéb élelemre. 

Az út ennek ellenére nem volt egyszerű: a spanyol tisztek úgy gondolták, hogy a portugál kapitány a biztos halálba vezeti őket, ezért zendülést kíséreltek meg ellene. Magellán határozottságának köszönhetően gyorsan leszámolt a felkelés vezetőivel. A renegátok vezéreit büntetésül magukra hagyták az ismeretlen földrészen. 

Magellán ábrázolása egy ismeretlen művész képén Forrás: Wikimedia

Nemcsak az emberi tényezővel kellett megküzdenie, hiszen a Santiago nevű hajója zátonyra futott a későbbi Argentína partjai mellett. 

A nehézség ellenére a vállalkozást részleges siker koronázta. Dél-Amerika déli részén felfedezett egy csaknem 600 kilométer hosszú, keskeny tengeri átjárót: napjainkban az ő nevét viseli, és a Panama-csatorna mellett tekintélyes kereskedelmi forgalmat bonyolít le. 

A szoroson való átkelés után viszont élelemhiány fenyegette az utazókat. A Csendes-óceánt átszelve kevés olyan szigetet találtak, mely friss víz vételezésére volt alkalmas. Így meg kellett elégedniük a rossz minőségű ivóvízzel és táplálékként a hajókon élő kicsiny négylábú potyautasokkal, a patkányokkal, melyek kizárólagos fogyasztása számos fertőző betegséghez, valamint skorbuthoz vezetett. 

Halálos kitérő 

1512 tavaszán Magellán és legénysége lettek az első európaiak, akik a Fülöp-szigetekre léptek. A portugál kapitány igyekezett megismerni a helyi őslakosokat és velük tolmács segítségével kapcsolatokat épített ki. Balszerencséjére azonban belekeveredett a helyi politikai konfliktusokba. A spanyolok, jóval fejlettebb fegyverekkel rendelkeztek, mint a helyi törzsek, azonban komoly létszámhátrányban voltak és elcsigázták őket a hosszú utazás fáradalmai. Így történt, hogy Magellán életét vesztette a Lapu-Lapu törzs ellen vívott mactan-i csatában. 

Legénységét azonban ez sem tántorította el a küldetés teljesítésétől. Az életben maradt európaiak hajóikon gyorsan távoztak a Fülöp-szigetekről. Hamarosan elérték az áhított Maluku-szigeteket, ahol a kereskedelmi cikkeiket egzotikus fűszerekre cserélték, majd a legkisebb hajón, a Viktórián tértek haza Spanyolországba 1552. szeptember 6-án. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.