Ezért nem pusztította el az életet a Föld egyik legnagyobb katasztrófája

A perm időszak végi tömeges kihalás, amely véget vetett a földtörténeti óidőnek, kis híján eltörölte a földi életet. De akadtak olyan védett oázisok, ahol az élet a kihalások alatt is szinte zavartalanul virágzott tovább, és ahonnan a katasztrófa elvonultával újrahódíthatta a bolygót. Egy ilyen ősi oázis nyomait fedezték most fel Kínában.

A Science Advances tudományos folyóiratban frissen megjelent cikk szerint a kínai Turpan-Hami-medence menedékként, oázisként szolgált a szárazföldi növények számára a perm végi tömeges kihalás idején, amely a földi élet legsúlyosabb válsága volt a kambrium óta. Az új eredmények megkérdőjelezik azt a korábbi álláspontot, miszerint a szárazföldi életközösségeket ugyanannyira súlyosan érintette a perm végi katasztrófa, mint a tengeri élővilágot.

Szárazföldi élőhely a perm végi tömeges kihalást megelőző időszakban (művészi kép)
Fotó: YANG Dinghua

Rejtett oázisokban talált menedéket az élet

A Kínai Tudományos Akadémia Nancsingi Földtudományi és Paleontológiai Intézetének professzora, Feng Liu által vezetett felfedező munka első alkalommal talált rá annak egyértelmű fosszilis bizonyítékára, hogy egyes szárazföldi növénytársulások a tömeges kihalási epizód közepette is jószerivel háborítatlanul továbbéltek, így biztosították az evolúció folytonosságát és a Föld válság utáni gyors regenerációját.

A csoport eredményei arra utalnak, hogy akadtak szárazföldi területek, amelyek valamiképp átvészelték a katasztrófa legsúlyosabb hatásait, s így olyan ellenálló szigeteket alkottak, amelyek aztán kulcsszerepet játszottak a bolygó újranépesülésében.

Fontos leleteket találtak a kínai kutatók

Az tény, hogy a megközelítőleg 252 millió éve lezajlott perm végi kihalás a tengeri élővilág fajainak több mint 80%-át eltörölte a Föld színéről, ám a szárazföldi életre gyakorolt hatását régóta vitatják. Az egyik elterjedt elmélet szerint a mai Szibéria területén vulkánkitörések sora söpört végig, s ezek következményei – tűzvészek, savas eső, mérgező gázok – nagyléptékű pusztítást vittek végbe a szárazföldön. Az ezt alátámasztó bizonyítékok közé tartozik a jellegzetes dél-kínai Gigantopteris-flóra, valamint a Gondwana-szerte elterjedt tipikus Glossopteris-flóra kihalása a perm végi válság során.

A tudományos ellentábor viszont úgy érvel, hogy a katasztrófa hatásai földrajzi szélesség és légköri áramlatok szerint helyről helyre változtak. Egyes kövületek például arra mutatnak, hogy a földtörténeti középidő bizonyos növényei már a tömeges kihalás előtt is léteztek, ami azt támasztja alá, hogy az evolúció folytonosságát nem törte meg a kihalási epizód.

A kínai Hszincsiang tartománybeli Dél-T’aotungkou (Taodonggou) vidékének leletei különleges rálátást nyújtanak erre az időszakra. Az itt fellelt pollenek és spórák részletes elemzése, valamint a Missouri Tudományos és Műszaki Egyetemen dolgozó Wan Yang professzor által kifejlesztett bayesi kormeghatározó modell pontos dátumbecslései alapján kimondható, hogy 

azok a páfránymezők és fenyőerdők, amelyek a kihalás kezdete előtt 160 ezer évvel már itt virultak a folyópartokon, ugyanúgy ott lengedeztek 160 ezer évvel a kihalás után is.

A kutatók által vizsgált lelőhely
Fotó: NIGPAS

A komplett fatörzsek és páfránytövek jelenléte megerősíti, hogy a mikrofosszíliák – pollenek és spórák – a helyi vegetációtól származnak, nem máshonnan odasodródott maradványok

– hangsúlyozta Mingli Wan, a nancsingi intézet professzora.

Bár egyes növényfajok valóban eltűntek a vidékről, a Dél-T’aotungkou-leletanyagban a spóra- és pollenleletek alapján kalkulált teljes kihalási ráta valószínűleg nem haladta meg a 21%-ot, ami jóval alacsonyabb, mint az azonos időszakbeli tengeri kihalási arány. Ezt a következtetést azután vonták le, hogy sok, korábban hiányzónak vélt fajt a későbbi, kora-triászkori rétegekben felfedeztek, tehát ezek csak ideiglenesen élőhelyet válthattak, de semmiképp sem haltak ki végleg.

Ez a stabil vegetáció nélkülözhetetlen alapot nyújtott a helyi életközösség gyors helyreállásához.

Gyorsan regenerálódott az élővilág

A kövületek tanúsága szerint mindössze 75 ezer évvel a kihalási periódus után a terület már változatos négylábúfaunának adott otthont, beleértve a növényevő Lystrosaurus-okat és a ragadozó Chroniosuchiákat, vagyis hamar helyreállt a komplex táplálékhálózat. Ez a felfedezés ellentmond annak a korábbi nézetnek, miszerint az ökoszisztéma csak több mint egymillió évvel a perm végi tömeges kihalás lezárulta után tért magához. 

A most fellelt bizonyítékok alapján ezen a területen több mint tízszer olyan gyorsan állt helyre az ökológiai sokféleség, mint a Föld más vidékein.

A kutatók kiemelték: a stabil, félig nedves klíma kulcsszerepet játszhatott a terület fokozott biológiai ellenállóképességében. A fosszilis talajrétegek elemzése azt mutatta, hogy a területre a szóban forgó időszak alatt végig nagyjából 1000 milliméter csapadék hullott évente. Állandó csapadékellátása folytán a Dél-T’aotungkou-régió más területeknél bőségesebb növényzetet és lakhatóbb környezetet biztosított a perm végi tömeges kihalás után, így létfontosságú menedéket nyújtott a vándorló állatoknak.

A Turpan-Hami-medence vidéke annak ellenére maradt a szárazföldi élet biztonságos szigete, hogy földrajzilag közel fekszik a katasztrófát előidéző vulkánkitörések epicentrumához. Ez csak azt bizonyítja, hogy látszólag veszedelmes vidékek is otthont adhatnak a biológiai sokféleségnek.

Eredményeink arra utalnak, hogy helyi éghajlati és földrajzi tényezők meglepően ellenálló biológiai szigeteket hozhatnak létre, ami reményt ad a természetvédelmi törekvéseknek a jelenkori globális környezetváltozás közepette

– emelte ki Liu professzor.

Az emberi tevékenység következményeként kibontakozó hatodik tömeges kihalási hullám árnyékában ennek a múltbeli biztonságos oázisnak a felfedezése kiemeli a természetes menedékek azonosításának és védelmének fontosságát.