Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA mozifilmekben úgy tűnik, mintha a Szahara végtelen homokdűnék sorából állna. A valóság azonban egészen más.
Mit jut eszünkbe, amikor a Szaharára gondolunk? Hatalmas, tornyosuló homokdűnék tájai? Esetleg egy-egy oázis? De leginkább egy nagyon homokos tájra szoktunk gondolni. Kiderült azonban, hogy a világ legnagyobb forró sivatagának meglepően nagy része valójában egyáltalán nem homokos. A Szahara inkább sziklás.
Fotó: Anadolu via AFP/2024 Anadolu
A Szahara mintegy negyedét borítja homok
A Szahara felszínének csupán 25 százalékát borítja homok.
Azt mondjuk, „csupán”, de ez még mindig rengeteg homok. A Szahara területe 9,4 millió négyzetkilométer (körülbelül – valójában egyre nagyobb), ami azt jelenti, hogy még mindig egy jó 2,35 millió négyzetkilométeres része homokos.
Ez majdnem 1140-szer nagyobb, mint New York City területe, ami több mint elég egy meglehetősen impozáns homokvár építéséhez, írja az IFLScience.
Ezzel a homokborítottsággal még mindig bőven van lehetőség hatalmas dűnetengerek, úgynevezett ergek kialakulására. A legnagyobb valószínűleg a Grand Erg Oriental, amely körülbelül 308 210 négyzetkilométer területet fed le.
Miből áll a Szahara nagyobb része?
De elég a homokról (vagy arról, ami alatta van) – mivel van borítva a Szahara többi 75 százaléka?
Vannak vízfoltok, amelyek közül az egyik leghíresebb a csádi Guelta d'Archei. Itt egy szűk, sziklás völgyben oázis található.
A Szaharában valójában körülbelül 90 nagyobb oázis van.
Azonban tekintve, hogy milyen hatalmas a Szahara, ezek az oázisok valójában ritkán fordulnak elő. A sivatag legnagyobb része inkább sziklás fennsíkokból áll, amelyeket hamadáknak neveznek, valamint kavicsos síkságokból, amelyeket serireknek vagy regeknek hívnak. Vannak még száraz völgyek és tómedrek, valamint sós síkságok is.
Fotó: NurPhoto via AFP/Dominika Zarzycka/NurPhoto
Zöld Szahara
Függetlenül attól, hogy a sziklás vagy homokos részen vagyunk, a Szahara forró, többnyire száraz, és kevés növényzet található benne, de nem mindig volt így. Hihetetlen, de a régió több nedves időszakot is átélt, amelyek közül a legutóbbi Kr. e. 8000 és 3000 között zajlott.
Ebben az időszakban – amelyet „Zöld Szaharának” neveznek – a Szahara tele volt élettel, bőséges növényzettel, és még annyi víz is volt, hogy az ott élők képesek voltak szarvasmarha-tenyésztést folytatni.
Napjainkban a szélsőséges időjárás szintén visszahozhatja a vizet a régióba. 2024 októberében egy extratropikus ciklon állítólag egy év csapadékmennyiségét zúdította az északnyugati Szaharára mindössze két nap alatt. Ez évtizedek óta először okozott áradást a sivatagban, és a ritka látvány, ahogy tavak jelennek meg a homokdűnék között.
