Kevesen gondolnak bele, hogyan jut el egy e-mail Magyarországról bárhová a világon másodpercek alatt, vagy hogyan működnek késés nélkül a videóhívások.
A válasz: tenger alatti üvegszálas kábelekkel, amelyek a globális internet gerincét alkotják.
Ezek a kábelek a világ adatforgalmának több mint 95%-át bonyolítják, beleértve pénzügyi tranzakciókat és kormányzati kommunikációt is.
Bár a műholdas internet, például a Starlink, kiegészítő megoldásként hasznos, kapacitásban és költséghatékonyságban nem ér fel a kábelekhez. Az első tenger alatti kábelt 1850-ben fektették le Anglia és Franciaország között, ma pedig több mint 600 aktív és tervezett kábel húzódik a világ óceánjai alatt, összesen 1,48 millió kilométer hosszan.
Kezdetben a kábelek távközlési vállalatok tulajdonában voltak, később az internet terjedésével technológiai óriások, mint a Google, Meta és Amazon is jelentős befektetőkké váltak.
A magáncégek által kiépített kapacitás ma már meghaladja a hagyományos távközlési szolgáltatókét.
Az óceán mélyén futó tenger alatti kábelek általában egy kerti locsolótömlő vastagságával megegyeznek. Könnyű és vékony kialakításuk megkönnyíti a javításukat, mivel egy nehéz kábel felhúzása több ezer méteres mélységből komoly terhelést jelentene. A partközeli szakaszokat vastagabb borítással védik a halászhálók és horgonyok ellen.
A kábelek több hajszálvékony optikai szálat tartalmaznak, amelyek fényjelekkel továbbítanak hatalmas mennyiségű adatot minimális veszteséggel. A védőrétegek ellenállnak a nyomásnak, kopásnak és – amennyire lehet – a külső sérüléseknek.
Egy ilyen kábel kilométerenként kb. 64 ezer dollárba kerül, míg egy új transzatlanti kábel ára elérheti a 250 millió dollárt.
A tenger alatti kábelek szélsőséges környezeti hatásoknak vannak kitéve, például vulkánkitöréseknek és viharoknak, de a leggyakoribb sérüléseket emberi tevékenység okozza. A kábelek 70-80%-a horgonyok vagy halászhálók miatt sérül, bár a hajózás fejlődésével ezek a károk csökkenthetők. A globális hálózat azonban ellenálló: évente 150-200 meghibásodás történik, de a legtöbb gyorsan javítható. Az ICPC, a kábelvédelem nemzetközi szervezete, 1958 óta támogatja a biztonsági intézkedéseket.
A hálózatok redundanciája miatt a kábelhibák ritkán okoznak fennakadást, mivel az adatforgalom más kábeleken folytatódik. A technológiai óriások, mint a Google és a Microsoft, saját kábeleik kiépítésével növelik a stabilitást. Javítás esetén speciális hajók indulnak a helyszínre, a munkálatok jellemzően egy-két hétig tartanak.
Bizonyos események, például a 2022-es tongai vulkánkitörés, súlyos károkat okozhatnak: Tonga internetkapcsolata öt hétig részlegesen megszűnt.
A vulkanikusan aktív területeken a kábelkapcsolat mindig kockázatosabb.
Nehéz eldönteni, hogy egy kábel véletlenül vagy szándékosan sérült-e meg, de a geopolitikai feszültségek miatt egyre gyakoribb a szabotázs gyanúja. Ez különösen a Balti-tengeren igaz, ahol több közelmúltbeli incidens mellett tucatnyi internet- és energiakábel fekszik védelem nélkül a tengerfenéken.