Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huHatvan éve került sor az első űrsétára. Azóta számos űrhajós kimerészkedett az űrbe. De olyan hátborzongató űrsétát kevesen tettek, mint Dale Gardner, a NASA űrhajósa.
1965. március 18-án Alekszej Leonov szovjet űrhajós lett az első ember, aki elhagyta az űrkapszulát, és hozzá kötve szabadon lebegett a Föld körüli pályán – ez volt az első űrséta. Ő volt a Voszhod-2 küldetés pilótája, amely a Szovjetunió kísérlete volt az Egyesült Államokkal folytatott versenyben a Holdra jutásért.
Fotó: NASA
Majdnem tragédiával végződött az űrséta
Leonov március 18-i sétája nem volt problémamentes. Bár csak valamivel több mint 12 percet töltött a járművén kívül (színesben filmezve a maximális propagandahatás érdekében), az űrruhája felfúvódott, amikor már nem korlátozta a űrhajó belső légköre, és nem tudott visszajutni a zsilipkamrába. Az űrruha légnyomását a biztonsági határokon túl csökkentve Leonov dekompressziós betegséget szenvedett. Később megjegyezte, hogy annyira megizzadt, hogy a verejték lötyögött az űrruhájában.
De ez hatalmas első lépés volt, és az USA – mint gyakran az űrverseny korai szakaszában – ismét lemaradásba került.
Azonban kevesebb mint három hónappal később Ed White amerikai űrhajós is tett egy sétát az űrben. White később az űrverseny első áldozatai közé tartozott, 1967-ben halt meg az Apollo-1 küldetés indítóállásán keletkezett tűzben, amely az USA Hold-programjának első emberes küldetése lett volna.
Űrséta biztosítókábel nélkül
Leonov és White űrsétája óta számos űrhajós merészkedett ki az űrhajón kívülre. Az űrséták időtartama is sokszorosára növekedett. A rekordot jelenleg a kínai Cai Xuzhe és Song Lingdong űrhajós tartja: a két űrhajós több, mint 9 órát (9 óra 6 percet) töltött a Tiangong űrállomáson kívül.
Azonban kevés olyan hátborzongató felvétel készült űrsétákról, mint ami a Redditen terjed.
A videó azt a félelmetes pillanatot mutatja, amikor Dale Gardner, a NASA űrhajósa teljesen szabadon, kábel nélkül repült az űrben egy műhold elfogására, olvasható az IFLScience tudományos portálon.
Sok félelmetes dolgot találhatunk az űrben, a 250-330 millió fényév átmérőjű rejtélyes hatalmas űröktől kezdve az űrruhában lévő apró vízcseppekig, amelyek könnyen fulladást okozhatnak. De a „legfélelmetesebb űrfotó” címet általában Bruce McCandless II űrhajósról készült képnek adják, amelyet 1984. február 7-én készítettek a Challenger űrsiklóról.
Fotó: NASA
Azon a napon, majd február 9-én ismét, ő és Bob Stewart űrhajóstársa Manned Maneuvering Unitokba (MMU, ember irányította manőverező egység) csatolták magukat, és elhagyták hajójuk biztonságát, hogy kötetlen űrsétát tegyenek, miközben a két űrhajós és a Challenger közel 28 900 kilométer/óra sebességgel száguldott.
Bruce volt az első, aki megtette az ugrást, ezzel ő lett az első ember a történelemben, aki kötetlen űrsétát tett.
Műholdak befogása
Van azonban egy kevésbé ismert NASA űrséta, amely ugyanolyan ijesztőnek tűnik a képzetlen földlakók számára. 1984-ben Dale Gardner és Joseph Allen űrhajósok kötetlenül repültek, hogy visszaszerezzenek két kommunikációs műholdat, amelyeket rakétahiba miatt nem megfelelő pályára állítottak.
Mivel a gyorsítórakéták nem tudták a műholdakat a megfelelő pályára állítani, a NASA tervet dolgozott ki, hogy az űrhajósok űrruhát és MMU-t öltsenek, és visszahozzák a Westar 6 és Palapa B2 műholdakat a Földre, miközben Anna Fisher egy távvezérelt manipulátorrendszert (RMS) működtetett.
Gardner és Allen felváltva gyűjtötte be a műholdakat, Gardner az MMU-val repülve fogta be a Westart.
„Miután Hauck és Walker 35 láb (kb. 11 méter) távolságra vezették a Discoveryt a Palapától, Allen és Gardner kiléptek a zsilipkamrából, hogy megkezdjék a műhold befogásának űrsétás szakaszát. Allen felöltötte a raktér oldalfalára szerelt MMU-t, az elfogó egységet, a „fullánkot” (stinger) rögzítette annak karjaihoz, és kirepült a Palapához. Ott beillesztette a fullánkot a műhold apogeum-hajtóművének harangjába, és az MMU helyzetszabályozó rendszerét használva megállította a Palapa forgását” – magyarázza a NASA az első műhold begyűjtéséről.
„Ezután Fisher az RMS-sel megragadta a fullánkon lévő fogószerkezetet Allen és a műhold között. Majd a rakodótér fölé manőverezte őket, ahol Gardner várt, hogy eltávolítsa az omnidirekcionális antennát és felszerelje a hídszerkezetet. Gardner azonban nem tudta csatlakoztatni az ABS-t a műholdhoz egy váratlan, a műholdon lévő hézag miatt. Egy tartalék tervet alkalmazva Allen leválasztotta magát a fullánkról, azt a műholdhoz és az RMS-hez csatlakoztatva hagyva, és visszatette az MMU-t a rakodótérbe. Allen most az antennájánál fogva tartotta a műholdat, Gardner pedig egy adaptert rögzített a műhold alsó végére, hogy biztonságosan elhelyezze azt a rakodótérben lévő bölcsőjében."
A küldetés sikeres volt, a műholdat 6 órán belül elfogták. A második műhold begyűjtése, amelyet Gardner végzett, zökkenőmentesen zajlott, és 5 óra 42 perc alatt befejeződött.
Mindkét műholdat visszahozták a Földre, közben elkészítették a valaha látott legfélelmetesebb űrfelvételek némelyikét.
