Borzalmas ürülékcunamikat azonosítottak az óceánban

A bálnák által kibocsátott hatalmas vizeletfolyamok figyelemre méltó módon járulnak hozzá a Föld tápanyagkörfogásához – állapítja meg egy új tanulmány. Az óriási „ürülékcunamik” függőleges irányban, a felszínről szállítják a mélybe a tápanyagokat, és a kutatók most kiszámolták ezeknek a vízszintes transzportját is, amely meghökkentő méreteket ölt.

A sziláscetek az állatvilág egyik leghosszabb éves vándorlását teszik meg: a hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) például körülbelül 8300 kilométert utaznak az Antarktisztról a melegebb telelőhelyeikig. Mozgásukkal úgynevezett ürülékcunamikat indítanak el, amivel tápanyagokat szállítanak a gazdag sarkvidéki területekről a kevésbé erőforrásokban bővelkedő melegebb óceáni régiókba. Megdöbbentő módon, ennek a tápanyagtranszportnak a jelentős részét a bálnák vizelete teszi ki, amely nitrogént és egyéb elemeket „ereszt” az óceánba.

Óriási bálna ürülékcunamikat azonosítottak az óceánban
Fotó: Howard Chen/iStock/Getty Images

Mi „nagy bálna szállítószalagnak” nevezzük, ami egyfajta tölcsér is lehet, mert a bálnák nagy területeken táplálkoznak, de viszonylag szűk helyekre kényszerülnek, amikor párt keresnek, szaporodnak és életet adnak az utódaiknak

– magyarázta Joe Roman, a Vermonti Egyetem természetvédelmi biológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. 

A tudósok úgy vélik, hogy az anyabálnák azért maradnak a sekély, homokos vizekben, mert ez a környezet segít tompítani a folyamatos kommunikációt borjakkal, és nem akarják, hogy az olyan ragadozók, mint például a gyilkos bálnák, vagy pározni vágyó hímek meghallják őket.

Ez azt jelenti, hogy a hatalmas anyabálnák által, a nyári táplálkozási időszakban elfogyasztott tápanyagok – amelyek krillekből és apró halakból származnak – egy sokkal kisebb területre koncentrálódnak télen, a vándorlás idején.

 

A bálnák ürülékcunamikat eregetnek

A Nature Communications tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az alaszkai-öbölben táplálkozó hosszúszárnyú bálnák Hawaii partjainál telelnek, ahol a tápanyagok – amelyeket a vizeletük, elhalt hámsejtjeik és tetemeik szolgáltatnak – kétszer akkora mennyiséget tesznek ki, mint a helyi természetes források.

A tápanyagok külső forrásból érkeznek és nem egy folyóból, hanem ezekből a vándorló állatokból. Ez megváltoztatja az óceáni ökoszisztémákról alkotott képünket. Nem szoktunk az állatokra úgy gondolni, mint akik bolygószintű hatással bírnak, de a bálnák valóban ilyen szerepet játszanak

– mutatott rá Andrew Pershing, az arhusi egyetem oceanográfusa. 

A bálna "szénszivattyú"
Fotó: Alex Boersma/Pearson et al., Trends Ecol. Evol., 2022

Roman és csapata kiszámították, hogy csupán néhány vándorló sziláscet évente mintegy 3800 tonna nitrogént és 46 ezer tonna biomasszát mozgat meg. Úgy tűnik, hogy ezek a bálnák megtermékenyítik a Föld produktív tengerparti ökoszisztémáit, beleértve a hihetetlen korallzátonyainkat is.

 A bálnák tehát méretüknél fogva is képesek olyan dolgokat megtenni, ami komoly hatással van az óceánjainkra. 

A szakembereknek sok vándorlási mintáról még nincs elegendő adatuk, ezért folytatják a vizsgálatokat. A világ bálnapopulációinak többsége azonban veszélyben van, mivel számos emberi tevékenység fenyegeti a fennmaradásukat. Ezek közé tartoznak:

• a hajóütközések,
• a halászathálókba akadás,
• a zajszennyezés,
• a műanyagszennyezés, 
• az éghajlatváltozás és 
• a folyamatos bálnavadászat.