Idén januárban egy város nagyságú jéghegy vált le a VI. György-selfjégről. Az A-84 jelű tömb leválása egy eddig ismeretlen tengerfenéki ökoszisztémát tárt fel a kutatók előtt. Az esemény idején a Schmidt Óceánkutató Intézet hajót indított a Bellingshausen-tenger irányába, hogy feltérképezze a frissen hozzáférhetővé vált régiót.
A kutatócsoport január 20-án, 687 méteres mélységben először készíthetett képet egy kevésbé ismert, rendkívül ritka tintahalról (Galiteuthis glacialis) - írja az IFL Science.
Bár a fajt már 1906-ban leírták, eddig kizárólag elpusztult példányokat tanulmányozhattak a szakemberek.
A következő, március 9-i expedíción ismét szenzációs eredmény született: élő, fiatal gigászkalmárt (Mesonychoteuthis hamiltoni) sikerült videóra venni. Mindkét állatfaj átlátszó testéről ismert, azonban a gigászkalmár külseje idővel sötétebbé válik, és akár hét méter hosszúra is megnőhet. Ezzel szemben a Galiteuthis glacialis egész életében kisebb méretű marad.
Mindkét fajra jellemző, hogy horogszerű képződményekkel rendelkeznek. Míg a gigászkalmároknál ezek a nyúlványok a nyolc kar közepén helyezkednek el, addig kisebb rokonaik esetében a megnyúlt tapogatók végén találhatók. A hasonlóságok miatt a két példány pontos azonosításához független szakértők segítségét vették igénybe, akik megerősítették, hogy korábban még nem dokumentált egyedekről van szó.
A tintahalakon kívül a kutatók jéghalakat, óriás tengeri pókokat, valamint többféle polipot is lencsevégre kaptak.