Jön a pokoli nyár, akár 46 fokos hőhullámokat is hozhat a klímaváltozás

Az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban tapasztalhatunk szélsőséges időjárási jelenségeket szerte a világon. Rekordmagas hőmérsékletek, pusztító erejű viharok, szokatlanul hosszú aszályok és özönvízszerű esőzések tizedelik a termést, rombolják az infrastruktúrát és veszélyeztetik az emberi életeket. De mi áll valójában e szélsőséges események hátterében?

Cikkünkben többek közt bemutatjuk: 

• az óceánok szerepét, 
• a légköri blokkoló rendszereket, 
• az emberi tevékenység szerepét, 
• a légköri aeroszolok, a sarki örvény, és az ózonréteg hatását. 

Januárban sem csökkent a globális felmelegedés mértéke
Fotó: Science Photo Library via AFP

Éghajlatváltozás és globális felmelegedés 

A szakértők egyetértenek abban, hogy a klímaváltozás az egyik legfőbb kiváltó oka a szélsőséges időjárási eseményeknek. Az ipari forradalom óta folyamatosan növekvő üvegházhatású gázok kibocsátása – elsősorban a szén-dioxid légköri koncentrációjának emelkedése – globális felmelegedéshez vezet. A melegebb légkör több energiát és nedvességet képes tárolni, ami felerősíti az időjárási szélsőségeket. 

A globális átlaghőmérséklet emelkedése nem egyenletesen oszlik el a bolygón.

 Az Európai Unió Copernicus klímafigyelő szolgálata és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közös jelentése szerint Európa hőmérséklete kiemelkedő ütemben emelkedik – csaknem kétszer olyan gyorsan, mint a globális átlag. A hőség emiatt minden évben egyre elviselhetetlenebb.

Meteorológusok szerint a rendkívüli hőség hátterében két jelenség együttes hatása áll: a globális éghajlatváltozást egy erőteljes El Nino-jelenség fokozza. Azt már a magyarok is megtapasztalták, hogy az afrikai forró légtömegek egyre gyakrabban érik el Európát. A térségben Magyarország lehet az egyik legsúlyosabban érintett ország,

idén nyáron akár a 46 Celsius-fokot is elérhetik a maximum-hőmérsékletek.

A legfrissebb ötéves átlagok azt mutatják, hogy Európában a hőmérséklet már 2,3 Celsius-fokkal haladja meg az ipari forradalom előtti szintet, szemben a globális 1,3 fokos emelkedéssel.

Az óceánok szerepe 

Az óceánok kulcsfontosságú szerepet játszanak bolygónk éghajlatának szabályozásában. A tengervíz hőmérsékletének változásai jelentősen befolyásolják az időjárási mintázatokat. Az El Niño és La Niña jelenségek például – amelyek a Csendes-óceán egyenlítői régiójának hőmérséklet-ingadozásait jelentik – globális hatásúak az időjárásra. 

A melegedő óceánok több energiát adnak át a légkörnek, ami erősebb trópusi ciklonok kialakulásához vezethet.

 Emellett az olvadó sarki jégtakaró megváltoztatja az óceáni áramlatok mintázatait, ami szintén hozzájárul a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásához. 

Atlanti-áramlás: a globális felmelegedés gyengíti az atlanti meridionális áramlási körforgást (Amoc), amely döntő szerepet játszik a globális időjárási viszonyokban
Fotó: Henrik Egede-Lassen/Zoomedia/PA

Légköri blokkoló rendszerek 

A jet stream – a magaslégkörben futó erős szélcsatorna – meanderei (hullámzó, kanyargós mintázatai) időnként lelassulnak és „beragadnak”, létrehozva az úgynevezett légköri blokkoló rendszereket. Ezek a rendszerek hetekig, sőt akár hónapokig is fennmaradhatnak, ugyanazt az időjárási mintázatot tartva fenn egy adott régióban. Ez vezethet tartós hőhullámokhoz, aszályokhoz vagy éppen hosszan tartó esőzésekhez. 

Egyes kutatások szerint a globális felmelegedés növeli az ilyen blokkoló rendszerek kialakulásának esélyét, ami hozzájárul a szélsőséges időjárási események gyakoribbá és intenzívebbé válásához. 

Erdőirtások és földhasználat-változás 

Az emberi tevékenység okozta földfelszín-változások is jelentősen befolyásolják a helyi és regionális időjárást. Az erdőirtások például megváltoztatják a felszín albedóját (fényvisszaverő képességét), a párolgás mértékét és a szén-dioxid megkötését. Ez lokálisan módosíthatja a csapadékeloszlást és a hőmérsékleti viszonyokat. 

A városiasodás szintén hozzájárul a szélsőséges időjáráshoz a városi hősziget-hatás révén. 

A beton és aszfalt felületek jobban elnyelik és tárolják a hőt, ami különösen hőhullámok idején okozhat extrém magas hőmérsékleteket a városokban. 

Természetes éghajlati ciklusok 

Fontos megjegyezni, hogy bizonyos mértékű természetes változékonyság mindig is jellemezte Földünk éghajlatát. Hosszú távú ciklusok, mint például a napfolttevékenység változásai vagy az óceáni-légköri oszcillációk (pl. az Észak-atlanti Oszcilláció) szintén befolyásolják az időjárási mintázatokat. 

A probléma az, hogy az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás felerősíti és módosítja ezeket a természetes ciklusokat, ami még kiszámíthatatlanabbá és szélsőségesebbé teszi az időjárást. 

Az éghajlati rendszerben számos pozitív visszacsatolási mechanizmus működik, amelyek felerősíthetik a kezdeti változásokat. 

Például az olvadó sarki jégtakaró csökkenti a felszín fényvisszaverő képességét, ami további melegedéshez vezet. A melegedő permafroszt talajból felszabaduló metán szintén fokozza az üvegházhatást. 

Ezek a visszacsatolások felgyorsíthatják az éghajlatváltozást és növelhetik a szélsőséges időjárási események gyakoriságát és intenzitását. 

Légköri aeroszolok, sarki örvény, ózonréteg 

A légkörben lebegő apró részecskék – az aeroszolok – szintén befolyásolják az időjárást és az éghajlatot. Bizonyos aeroszolok, mint például a vulkáni hamu vagy a légszennyezésből származó részecskék, hűtő hatást fejtenek ki a légkörre azáltal, hogy visszaverik a napfényt. Mások, mint a korom, elnyelik a hőt és melegítő hatásúak. 

Fotó: HANDOUT BIRA - IASB / BELGA MAG

Az aeroszolok jelenléte befolyásolja a felhőképződést és a csapadék eloszlását is, hozzájárulva a regionális időjárási mintázatok változásához. 

A sarki örvény egy alacsony nyomású légtömeg, amely télen alakul ki a sarkvidékek felett. Az éghajlatváltozás miatt azonban ez az örvény egyre gyakrabban gyengül meg vagy szakad szét, ami lehetővé teszi, hogy a hideg sarki levegő délebbre hatoljon. Ez vezethet a „sarkvidéki betörés” jelenségéhez, amikor szokatlanul hideg időjárás alakul ki alacsonyabb szélességi körökön. 

Bár az ózonréteg védelmére tett globális erőfeszítések sikeresnek bizonyultak, az ózonkoncentráció változásai még mindig hatással vannak az időjárásra. 

Az ózonréteg elvékonyodása a sztratoszférában befolyásolja a légköri cirkulációs mintázatokat, ami hozzájárulhat a szélsőséges időjárási események kialakulásához. 

Végül, de nem utolsósorban, az emberi tevékenység közvetlenül is befolyásolhatja a helyi időjárást. A városi hősziget-hatás mellett például a nagy víztározók építése megváltoztathatja a helyi páratartalmat és csapadékeloszlást. Az ipari létesítmények hőkibocsátása és a mezőgazdasági tevékenységek (pl. öntözés) szintén módosíthatják a mikroklímát. 

Következtetések és kilátások 

A szélsőséges időjárási események hátterében tehát számos összetett és egymással kölcsönhatásban álló tényező áll. Míg egyes folyamatok természetes eredetűek, az emberi tevékenység jelentősen felerősíti és módosítja ezeket, növelve a szélsőségek gyakoriságát és intenzitását. 

Fotó: ISMAIL KAPLAN / ANADOLU

A klímamodellek előrejelzései szerint a jövőben még több és még erősebb szélsőséges időjárási eseményre számíthatunk, hacsak nem teszünk jelentős lépéseket az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Ez komoly kihívások elé állítja a társadalmakat az alkalmazkodás és a felkészülés terén. 

A megoldás kulcsa a kibocsátások drasztikus csökkentése mellett a természetes ökoszisztémák védelmében és helyreállításában, valamint a fenntartható földhasználati gyakorlatok elterjesztésében rejlik. 

Emellett fontos a tudományos kutatások folytatása, hogy még jobban megértsük az éghajlati rendszer működését és pontosabb előrejelzéseket tudjunk adni a jövőbeli változásokra vonatkozóan. 

Források: Scientific American, Nature, European Environment Agency