A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Föld korai időszakában az óceánok jelentős mennyiségű vasat tartalmaztak, miközben a gáz halmazállapotú oxigén szinte teljesen hiányzott belőlük.
A szakértők sávos vasképződményeket vizsgáltak, amelyek fontos információkkal szolgáltak a 3,8 és 1,8 milliárd évvel ezelőtti viszonyokról. A lerakódott vas és oxidált formáinak váltakozásából következtetni lehetett a légkör és a tengervíz oxigéntartalmának fokozatos növekedésére – írja a The Conversation.
A kutatók úgy vélik, hogy az oxigénmentes tengerekben már jelen voltak korai, anaerob fotoszintézist végző mikroorganizmusok, amelyek a vízben oldott állapotú vasat használták fel az anyagcseréjükhöz. A folyamat melléktermékeként keletkezett oxigén a vassal egyesülve zöldes árnyalatot kölcsönzött a víznek.
A nagy oxigenizációs esemény is ezeknek a korai, fotoszintetizáló élőlényeknek köszönhető. Idővel már nem maradt elegendő vas és más hasonló ásvány, amely képes lett volna megkötni a felszabaduló oxigént, így az egyre nagyobb mennyiségben halmozódott fel az óceánokban és a légkörben.
Ez a folyamat végül lehetővé tette a komplex életformák kialakulását.
A zöld óceánok fokozatosan kékké váltak, ahogyan nőtt a szabad oxigén mennyisége.
A tanulmány egy másik érdekességre is rámutat: bizonyos vizsgálatok szerint más bolygókon is kialakulhatnak zöldes árnyalatú tengerek, amennyiben adott kémiai és biológiai feltételek teljesülnek.
Az ilyen „zöld bolygók” akár a korai fotoszintézis jeleit is hordozhatják, ami kulcsfontosságú lehet az idegen életformák keresésében.
Eközben a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a jövőben a Föld óceánjai újabb színárnyalatokban pompázhatnak, például lilává válhatnak. A Nap öregedése, a felszíni hőmérséklet és a légköri viszonyok változása, valamint a különféle mikroorganizmusok, algák és kénbaktériumok elterjedése újabb színkavalkádot eredményezhet. Mindez arra utal, hogy hosszú távon a kék óceán sem tekinthető állandónak.