A TV sztár Bear Grylls azt mondja, hogy túlélés céljából issza a vizeletet, és erre tanítja a valóságshow-jának versenyzőit is. A mexikói bokszoló Juan Manuel Márquez ezt a terápiát gyakorolta a 2009-es Floyd Mayweather Jr. elleni mérkőzésére való felkészülés során (veszített).
Morarji Desai korábbi indiai miniszterelnök azt állította, hogy a napi egy pohár ebből az anyagból számos betegség ellenszere, és hozzájárult hosszú életéhez. Madonna is bevallotta, hogy saját vizeletét használta a lábgombája gyógyítására.
Az urofágia, más néven vizeletterápia, a vizelet ivásának gyakorlata.
Legyen szó a saját, más vagy akár állati vizeletről, az emberek már évezredek óta isszák gyógyászati célból. A vizeletterápiával kapcsolatos legtöbb állítás anekdotákon vagy ősi szövegeken alapul, nincs erőteljes tudományos bizonyíték az előnyeire.
Az ellenkezőjére – hogy a vizelet ivása számos egészségügyi kockázattal jár – viszont több bizonyíték is van.
Az indiai ajurvédikus gyógyászatban a vizeletet asztma, allergiák, emésztési problémák, ráncok, sőt rák kezelésére használták. Catullus római költő úgy vélte, hogy a vizelet segít a fogak fehérítésében – valószínűleg az ammóniatartalma miatt.
A cukorbetegség kezdetleges tesztjeként az orvosok régen megkóstolták a vizeletet, hogy ellenőrizzék, mennyire édes. Manapság persze már vizelet tesztcsíkokat használunk a vizelet glükóztartalmának ellenőrzésére.
1945-ben John W. Armstrong brit természetgyógyász könyvet írt „Az élet vize: értekezés a vizeletterápiáról” címmel. Azt állította, hogy a saját vizelet ivása és bőrbe masszírozása súlyos betegségeket gyógyíthat.
Történelmileg nézve a vizelet ivása betegségek kezelésére értelmes lehetett az orvosi alternatívák hiánya miatt. De ahogy a fenti vizeletet kortyolgató hírességek mutatják, a gyakorlat ma is él.
Vannak beszámolók arról, hogy Nigériában házi gyógymódként használják a vizeletet gyermekek görcsrohamainak kezelésére. A Kínai Vizeletterápiás Szövetség azt állítja, hogy a vizelet ivása és a vele való mosakodás gyógyítja a székrekedést és a bőrfekélyeket.
A test a vizelettel szabadul meg a salakanyagoktól. Nagyrészt vízből áll (körülbelül 95%) és több salakanyagból, beleértve a karbamidot (2%), amelyet a máj termel a szervezetben lévő fehérjék lebontása után, a kreatinint, amely az izmokban zajló energiatermelő folyamatok mellékterméke, valamint sókat. Ha a vizelet csak hulladék, hogyan lehetne az ivása előnyös?
A vesék szabályozóként működnek – nem csak a méreganyagok, hanem minden olyan anyag eltávolítására, amelyre nincs szükség.
Például a felesleges vitaminok, amelyekre a szervezetnek nincs szüksége, megtalálhatók a vizeletben.
A vizelet ivása azt jelenti, hogy ezek a vitaminok és ásványi anyagok újrahasznosításra kerülnek, ahelyett, hogy elvesznének – ez vonatkozik egyes hormonokra, fehérjékre és antitestekre is, amelyek szintén megtalálhatók a vizeletben. Azonban egy pohár vizeletben ezeknek az anyagoknak a mennyisége valószínűleg nem elegendő ahhoz, hogy jótékony hatású legyen, és egy vitaminkiegészítő hatékonyabb lehet.
A vizeletterápia néhány híve szerint a módszer segíthet megelőzni az allergiás reakciókat és kontrollálni az autoimmun betegségeket. A vizeletben lévő antitestek állítólag erősítik az immunrendszert.
Más modern felhasználási módok közé tartozik a tisztítás és méregtelenítés – egyesek azt állítják, hogy a folyamatos újrahasznosított vizelet ivása tisztább vizelethez és vérhez vezet a méreganyagok eltávolításával, ami jobb általános egészségi állapotot eredményez.
Azonban ezeket az állításokat nem támasztja alá tudományos bizonyíték.
Néhány közösségi média influenszer azt állítja, hogy a vizeletnek gyógyító tulajdonságai vannak, és ivása vagy a bőrre való alkalmazása segíthet a bőrproblémákon, például pattanásokon és fertőzéseken. Mint említettük, a vizelet tartalmaz karbamidot, amelyet gyakran adnak bőrápoló termékekhez hidratálóként. De a vizeletben lévő karbamid koncentrációja valószínűleg nem elég magas ahhoz, hogy ilyen hatása legyen.
A vizelet tartalmaz dehidroepiandroszteront is, egy szteroid hormont, amelyet a test termel, és amelynek mennyisége az életkor előrehaladtával csökken. Ezt öregedésgátló összetevőként forgalmazzák, de nincs elegendő adat a hatékonyságának bizonyítására.
A vizeletterápia néhány híve úgy véli, hogy a vizelet steril. Azonban a kutatások kimutatták, hogy a vizelet természetes módon alacsony szintű baktériumokat tartalmaz, és a kutatások azt mutatják, hogy a baktériumok tovább szennyezhetik a vizeletet, amikor az elhagyja a testet. A vizelet ivása tehát baktériumokat és méreganyagokat juttathat a bélrendszerbe, és potenciálisan további betegségeket, például gyomorfertőzéseket okozhat.
A vizelet koncentráltabbá válik, amikor újra kiürül. A veséknek keményebben kell dolgozniuk a felesleg kiszűréséhez, ami extra terhelést jelent számukra. A veséknek vízre van szükségük ezeknek a sóknak a feldolgozásához.
A vizelet ivása azt jelenti, hogy több vizet kell kipisilni, mint amennyit belőle kapunk, ami felgyorsítja a kiszáradást – hasonlóan a tengervíz ivásához. Néhány gyógyszer, például a penicillin antibiotikumok vagy a szívgyógyszerek, szintén kiválasztódnak a vizeletben. A vizelet ivásával ezeknek a gyógyszereknek a toxikus szintje halmozódhat fel a szervezetben.
A hagyományos orvosi közösségek nem támogatják a vizeletterápiát, mivel hiányzik a tudományos bizonyíték.
Kis mennyiségű vizelet ivása valószínűleg nem káros. De a kézzelfogható egészségügyi előnyök érdekében más, tudományosan bizonyított terápiák alkalmazása célszerűbb lehet.
Forrás: The Conversation