Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huKutatók próbálják újjáépíteni a tengeri jeget az északi sarkkörön túl, hogy visszaverje a nap melegítő sugarait, lassítva az éghajlatváltozást. Ha az Arktisz jege teljesen eltűnne nyáron, az átlaghőmérséklet 0,19 fokot emelkedne.
Az Arktiszon vagy más néven Északi-sarkvidéken vékony, széles jéglapok terjeszkednek a jégsapka széleitől télen, amikor sötét és hideg van, és elolvadnak nyáron, amikor a nap 24 órán át süt. Az Arktisz fontos szerepet tölt be az éghajlat szabályozásában.
Fotó: SEBNEM COSKUN / ANADOLU
Az Arktisz jegének visszaépítését tűzte ki célul egy vállalat
A jég hatalmas tükörként működik, visszaverve a napsugárzás akár 90 százalékát az űr felé. Az óceán vize ezzel szemben a napfény 90 százalékát elnyeli. A jégsapka magja, az úgynevezett többéves jég, amely egész évben megmarad, négy évtized alatt körülbelül 40 százalékkal zsugorodott, elindítva egy ördögi kört: minél több jég olvad el, annál több óceánvíz kerül felszínre, és ez a víz tovább melegszik, még több jeget olvasztva el. Ha a jég teljesen eltűnne nyáron, a globális hőmérséklet 2050-re további 0,19 Celsius-fokkal emelkedhetne.
A Real Ice nevű brit vállalat a szezonális jég vastagítására törekszik, hogy tovább tartson a meleg hónapokban, hűtve a bolygót. Cían Sherwin, a vállalat társalapítója reméli, hogy a szivattyúzás egy napon újrafagyaszthat egymillió négyzetkilométernyi szezonális és többéves jeget – Texas és Új-Mexikó együttes területének megfelelő területet, ami a nyáron megmaradt jég körülbelül egyötöde – hogy megállítsa a jégsapka halálos spirálját. A Real Ice szerint mindehhez csupán félmillió jégkészítő robotra lenne szükség.
Az ilyen hatalmas méretű sarki geomérnöki beavatkozás segíthet lassítani a felmelegedést, amíg a világ végre leszokik a szénről, olajról és földgázról. Sok tudós szerint ez soha nem fog működni.
A Real Ice kutatói szerint már nincs más választásunk, mint megpróbálni; tanulmányok szerint még a fosszilis tüzelőanyagok használatának drasztikus csökkentése sem mentheti meg a nyári tengeri jeget.
Jégvastagítás öntözéssel
Az ötlet a jég megvastagítására a világűrből származott. Egy 2012-es konferencián egy viharos, globális felmelegedésről szóló fórum szétfoszlatta Steve Desch Arizona State University asztrofizikusának reményeit a gyors éghajlati intézkedésekre vonatkozóan. Desch, aki olyan jeges égitesteket tanulmányoz, mint a Plútó holdja, a Charon, azon tűnődött, hogy nyerhetnénk-e időt azzal, ha jeget készítenénk az Északi-sarkvidéken.
A probléma az, hogy a tengeri jég alulról fagy. Amint az első réteg kialakul, szigeteli a tengervizet a levegőtől, amely akár 50 Celsius-fokkal is hidegebb lehet. Minél vastagabb a jég, annál lassabban növekszik.
2016-ban Desch egy tanulmányt publikált, amelyben azt javasolta, hogy szél által működtetett szivattyúkkal meg lehetne vastagítani a tengeri jeget úgy, hogy vizet húznak fel alulról és permetezik a tetejére.
Körülbelül ebben az időben a walesi Bangor Egyetem hallgatóit egy sarkvidéki dokumentumfilm inspirálta egy „újrafagyasztó gép” megépítésére, amely egy esetlen, tömlőkből álló szerkezet volt, és úgy forgott, mint egy kerti öntöző. Az egyik ilyen diák Sherwin volt.
Desch tanulmánya által bátorítva ő és Simon Woods londoni vállalkozó 2022-ben megalapították a Real Ice céget, hogy megvizsgálják, a tengeri jég vastagítása skálázható-e. Végül Desch-t és több tengeri jégtudóst tanácsadóként vontak be. A vállalat először Nome-ban, Alaszkában juttatott vizet a jégre 2023 januárjában, lecserélve az öntözőt egy kereskedelmi szivattyúra. A következő évben átköltöztek a kanadai Magas Sarkvidéki Kutatóállomásra Cambridge Bay-ben, hogy többet tegyenek. „Nem pontosan ugyanaz, mint egy természetes folyamat, de olyan közel áll hozzá, amennyire csak lehet” – mondja Desch.
Cél a terület növelése
Az elmúlt télen két hónap alatt a Real Ice közel 200 lyukon keresztül szivattyúzott vizet. Fúrók és motoros szánok törtek el, a csapattagok fagyási sérüléseket szenvedtek, és a sarki rókák átrágták a hosszú, vékony termisztorkábeleket, amelyeket a hó és a jég hőmérsékletének mérésére használtak. A kutatók 250 000 négyzetméternyi tengeri jeget vastagítottak meg. A jégsapka évente ennek a területnek a 300 000-szeresét veszíti el.
Fotó: Taylor Roades
A méretnövelés kulcsa, hogy „a mérnöki munkát a víz alá vigyük”, mondta később Sherwin. A pisai Sant'Anna Felsőfokú Tanulmányok Iskolája Olaszországban egy két méter hosszú víz alatti drónt fejleszt, amely alulról fúrja át a jeget egy fűtött csővel, és ezen keresztül kezdi el a vizet felfelé szivattyúzni. A látványterveken úgy néz ki, mint egy összecsukható zsebkés, penge helyett csővel. A Real Ice idén reméli tesztelni a prototípust, mondja Andrea Ceccolini társvezérigazgató, egy olasz informatikus és befektető, aki 2022-ben csatlakozott a vállalathoz.
A terv az, hogy 2027-2028 telén 100 négyzetkilométernyi tengeri jeget vastagítsanak meg, hogy bemutassák a technikát kormányoknak és befektetőknek. A megközelítés a fantasztikum határát súrolja.
Egy 50 drónból álló raj percek alatt olvasztana lyukakat és szivattyúzna vizet, miközben infravörös kameráik figyelik a folyamatot. A technikusok egy úszó vagy parti központban cserélnék ki a drónok akkumulátorait, a régieket szélturbinák által termelt árammal vagy hajóval szállított zöld hidrogénnel vagy ammóniával működő töltőkbe dugva. A kanadai Nunavut régió elektromos hálózatának használata hozzájárulna az éghajlatváltozáshoz, mivel annak nagy részét dízelüzemanyagból állítják elő.
A végső cél, egymillió négyzetkilométernyi tengeri jég megvastagítása, becslések szerint 500 000 drónt igényelne, amelyek két terawattóra elektromos áramot fogyasztanának, és 20 000 ember kellene a karbantartásukhoz, Ceccolini durva számításai szerint. Az éves költség 10 milliárd dollár lenne. A drónok száma messze meghaladná a világszerte keringő 3800 Argo robot érzékelőt, és a drón szakértők szerint forradalmi akkumulátor-technológiára lenne szükség.
