Füleskuvik fészkelőpárok felmérése (május-július) - Videó

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) legutóbb a telelő, majd a fészkelő erdei fülesbaglyok felmérése kapcsán kérte a lakosság segítségét idén januárban és áprilisban. A sorozat zárásaként most a kevésbé közismert, de a lakott területeken is egyre gyakoribb, terjedőben lévő füleskuvik költő állományának felmérésében tudnak segíteni az emberek. Ez azért fontos, mert gyakorisága ellenére kevésbé pontos becsléseink vannak csak ennek az apró, vonuló bagolyfajnak az országos elterjedéséről és állományáról.

Amennyiben csatlakozni kíván a felméréshez, kérjük, ezt az internetes Google jelentőlapot használja (a cikk közepén részletesen is olvashat az adatok beküldéséről és felhasználásáról)), ami a terepen, okostelefonon is könnyedén kitölthető és továbbítható: AZ ŰRLAP MEGNYITÁSÁHOZ KATT IDE >>, vagy olvassa le okostelefonjával az űrlap QR-kódját.

Alkalmilag nappal is meg-megszólaló füttyögésük alapján akár meg is pillanthatjuk az ágak között rejtőzködő füleskuvikot - Budapest Rákoshegy, 2011. május 9. (fotó: Orbán Zoltán)
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

 

Hol számíthatunk füleskuvikra?

A füleskuvik alapvetően odúköltő, ezért bárhol számíthatunk rájuk a lakott területeken is a vastagabb fákkal tarkított ligetes parkokban, kertekben, lakótelepeken, utcai fasorokban. A faj számára kedvező, potenciális élőhelyeket egyébként jól jelzi az odúkészítő harkályok, mindenekelőtt a zöld küllő jelenléte – ott, ahol rendszeresen találkozunk egész évben harkályfélékkel, tavasszal és nyáron számíthatunk füleskuvik megtelepedésére is.

A füleskuvik számára a parkok, a lakótelepek és akár az utcai fasorok is megfelelő élőhelyet kínálnak.
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

 

Hogyan lehet megtalálni a madarakat?

Első pillantásra lehetetlen feladatnak tűnhet éjszakai életmódot folytató, számunkra láthatatlanul mozgó madarak amúgy is rejtett költőhelyének megkeresése. Szerencsére a fészkelő baglyok felmérése alapvetően a hangjuk alapján történik, a madarakat nem is kell hozzá látnunk!

A felmérés lényege, hogy az esti szürkületben és éjszaka hallgatózzunk néhány percet az erkélyről, az emeleti ablakból, a tornácról, a kertből, az utcán, parkban sétálva – és ezt hetente egy-két alkalommal ismételjük meg május-július folyamán. Eközben pedig a felnőtt füleskuvikok jellegzetes, gyakran egymásnak válaszolgató, füttyögő jelzőhangját, később pedig a fiókák eleségkérő hangját keressük.

A füleskuvik számára a parkok, a lakótelepek és akár az utcai fasorok is megfelelő élőhelyet kínálnak.

A felnőtt füleskuvikok gyakran nappal is meg-megszólalnak néhány fütty erejéig. Június második felétől akár augusztus elejéig számíthatunk a fészket már elhagyó fiókák rekedtes eleségkérő hangjára, különösen ott, ahol a korábbi hónapokban a felnőtteket is hallottuk.

Ha valaki mesterséges odúkat helyez ki füleskuvikoknak (erről a cikk végén lehet olvasni), akkor ezeket május második felétől június közepéig érdemes legalább egyszer ellenőrizni, mert így konkrét bizonyítékot is szolgáltathatunk a faj költéséről. 

 

Hogyan és hova küldhetem az adatokat?

Ha észleltük e hangok valamelyikét, ennek az elektronikus űrlapnak a gyors és egyszerű, akár okostelefonon is elvégezhető kitöltésével tudunk adatainkkal hozzájárulni a faj országos elterjedési térképének pontosításához: AZ ŰRLAP MEGNYITÁSÁHOZ KATT IDE >>, vagy olvassa le okostelefonjával az űrlap QR-kódját.

 

Mi történik az adatokkal?

A lakosság által beküldött adatok is részét képezik az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály által évente összeállított fajmegőrzési beszámolóknak, melyek egy éves átfutással a HELIACA évkönyvben bárki számára hozzáférhetők az MME honlapján.

Füleskuvik tojó mesterséges odúból néz ki. (fotó: Orbán Zoltán)
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

 

Miért fontosak ezek?

A civilizációs hatások, az élőhelyátalakítások és a klímaváltozás mind több faj fennmaradását érinti, túlnyomó részt sajnos veszélyezteti. Ezért nélkülözhetetlenek azok az országos, kontinentális és akár globális szinten összehangolt állomány-monitorozó tevékenységek (az MME a Monitoring Központ, valamint a Madárgyűrűzési Központ révén két ilyet is működtet), melyek alapját képezik az érintett fajok természetvédelmi állapotfelmérésének, az állományok megmaradását szavatoló fajvédelmi tervek kidolgozásának és az intézkedések végrehajtásának.

Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály éves jelentései alapján készült állománybecslési adatok első körben a magyarországi természetvédelmi hatóságokhoz kerülnek, majd a Magyar Állam által készített jelentés részeként eljutnak az Európai Unió érintett szerveihez, továbbá a madárvédelmi szervezetek világszövetségének számító BirdLife International-hoz (ebben hazánkat az MME képviseli) is.

Kirepülésre kész füleskuvik-fiókák még a mesterséges odúban. (fotó: Orbán Zoltán)
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

 

 

Miért jó nekünk a baglyok közelsége?

Erről igen szemléletes adatok olvashatók a telelő erdei fülesbagoly csapatok januári felmérése kapcsán írt összesítő beszámolónkban. A kis termetű füleskuvik fő zsákmányállatai a termetesebb éjszakai rovarokból kerülnek ki, de alkalmilag kisrágcsálókat is fognak, így jelenlétük ezek állományszabályozását is segíti.

A nagyméretű D-odú ideális fészkelőhely a füleskuvikok számára is (fotó: Orbán Zoltán)

 

Hogyan segíthetem a füleskuvikok megtelepedését?

Aki jövő tavasszal szeretne a környezetébe csalogatni egy füleskuvik-párt, az év folyamán (április közepéig) helyezzen ki egyet vagy akár néhányat a D-odú család nagyobb méretű (20x20 cm-es alapterület, minimum 70 mm-es röpnyílás) változatából (füleskuvik-, szalakóta-, búbosbankaodú).

(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: https://mme.hu/)