Így élhetünk túl egy apokalipszist

Tudósok kitalálták, mit kell termesztenünk egy globális katasztrófa esetén. Ha egy globális katasztrófa tönkretenné a nemzetközi kereskedelmet és az üzemanyag utánpótlást, túlélésünk egy borsóból, krumpliból, cukorrépából és spenótból álló étrendtől függhet. Legalábbis egy a PLOS ONE magazinban megjelent új tanulmány szerint.

A Dr. Matt Boyd, az Adapt Research Ltd. és Nick Wilson professzor, a new zealandi Otagoi Egyetem munkatársai által vezetett tanulmány megvizsgálta, hogyan táplálhatják magukat a városok, ha a globális élelmiszerrendszer meghibásodik olyan események nyomán, mint egy nukleáris háború, extrém világjárvány, vagy masszív napvihar. A forgatókönyvek elzárhatják a hozzáférést a létfontosságú forrásokhoz, mint például az üzemanyag és a műtrágya, megbénítva az ipari mezőgazdaságot és a távolsági szállítást.

Egyre fokozódik a globális katasztrófa kockázata, a bioveszélyek geopolitikai veszélyek, és a fejlődő technológiák miatt. A társadalmaknak fel kell készülniük nem csak a kulcsfontosságú globális infrastruktúrák bomlására, de pusztulására is.
Fotó: BBC Science Focus

 

Korábbi kutatás rámutatott, hogy a városi mezőgazdaság - például a tetőtéri kertek és a közösségi telkek - fokozza a helyi rezilienciát.

 

De Boyd és Wilson tudni akarta, hogy ez milyen mértékig működik igazán. Műholdképek használatával elemezték egy new zealandi város, Palmerston North élelmiszertermelő potenciálját. A város a mérsékelt övön fekszik, és populáció mérete majdnem a globális medián közelében helyezkedik el, nem különösen nagy, vagy kicsi, ezért a világ sok városközpontja szempontjából reprezentatív.

Azt találták, hogy még ha a városban minden megfelelő helyet kertté alakítanának, a városi mezőgazdaság a populációnak csak körülbelül 1/5-ét tudná táplálni. Az egész város táplálásához legalább 1.140 hektár közeli gazdaságot is át kellene alakítani az élelmiszertermeléshez. Plusz még 110 hektárra volna szükség a bioüzemanyaghoz szükséges gabonák termesztéséhez, amivel a folyékony üzemanyag híján a gazdaság gépezetét működtetik.

De talán a legmeglepőbb része a tanulmánynak az étrend. Boyd azt nyilatkozta a BBC Science Focus magazinnak, hogy minden embernek szüksége van bizonyos mennyiségű proteinre és élelmiszerből származó energiára, hogy elkerülje az éhezést.

A tanulmányozott gabonák közül, ha a termesztéshez a városon belüli földművelés tipikus módszereit alkalmazzák, a borsó igényli a legkisebb területet ahhoz, hogy biztosítsa egy személy szükséges protein és élelmiszerből származó energia szükségletét. De míg a borsó szépen túlél egy olyan katasztrófát, ahol a klíma hasonló marad a mostanihoz, nem tolerálná a fagyos körülményeket, ami várhatóan egy nukleáris telet követne. Egy ilyen forgatókönyv esetén, amikor a nagymértékű nukleáris robbanásokból származó korom elzárja a napfényt, lehűti a bolygót, lerövidül a termesztési szezon, valamint csökken az átlaghőmérsékletet, a cukorrépa és a spenót veszi át a vezetést: mindkettő szívós, nagy a energiatartalma és képes hidegben, kis fényviszonyok közt növekedni.

Az ipari mezőgazdaság módszerei a városon kívül is alkalmazhatók, ha van a város közelében föld és minimális az üzemanyagtól való függés.

Normál éghajlati körülmények között minimális földhasználat mellett a krumplival lehet táplálni az embereket. De a krumpli érzékeny a fagyra, ezért nukleáris tél esetén nem megfelelő.

Kiderült, hogy az optimális protein- és energiatartalom akkor érhető el a búzánál, ha 3 % répát és 97 % búzát tartalmaz. A búza és a répa fagyálló, és kevesebb folyékony üzemanyagot igényelnek, mint a krumpli, amit szintén figyelembe kell venni egy olyan forgatókönyv esetén, amikor nincs üzemanyag.

Ez nem jelenti azt, hogy csak ezeket az élelmiszereket kell ennünk. A tanulmány a leghatékonyabb opciókat mutatja be ahhoz, hogy lehet táplálni a legnagyobb számú embert a legkisebb földhasználattal a legrosszabb forgatókönyv estén.

Egy körülbelül 90.000 embernek otthont adó új-zélandi várost, Palmerson Northot használták a kutatók arra, hogy megbecsüljék, hogy egy városi és egy a városhoz közeli gazdaság hogyan tudna táplálni egy közepes méretű várost egy globális katasztrófát követően.

A valóságban valószínűleg a termények keveréke lenne termesztve. De amikor azt határozzuk meg, hogy mit termesszünk a városok közelében, figyelembe kell venni, hogy magas legyen a földterületekre eső protein- és energiatartalom.

A kutatók azt nyilatkozták, hogy a módszerük világszerte segíthet a városoknak felmérni az élelmiszerbiztonságukat és olyan földhasználati politikát létrehozni, ami fokozza a rezilienciát. 

Azoknak a városoknak azonban, melyeket nagyon sok víz vesz körül, vagy a nagyobb, sűrűbb metropoliszoknak lehet, hogy más módszereket kell fontolóra venniük.

 

Egyre fokozódik a globális katasztrófa kockázata, a bioveszélyek geopolitikai veszélyek, és a fejlődő technológiák miatt. A társadalmaknak fel kell készülniük nem csak a kulcsfontosságú globális infrastruktúrák bomlására, de pusztulására is.

 

Boyd azt nyilatkozta, hogy a kutatásukban alkalmazott lencsék azt mutatják, hogy van elég helyi megoldás, ami segíthet létrehozni a rezilienciát, ha a helyi hatóságok támogatják ezeket a módszereket és proaktív megközelítést alkalmaznak.

(Forrás: BBBC Science Focus: https://www.sciencefocus.com/)