Különös dolgot észlelt a NASA, amikor megvizsgálta a Hold belsejét

Azóta, hogy az 1960-as években először sikerült megfigyelni a Hold túlsó oldalát, nyilvánvalóvá vált, hogy jelentős különbségek vannak a két félteke között. A legújabb vizsgálatok pedig arra is rámutattak, hogy az eltérések nem csupán a felszínre korlátozódnak, hanem a Hold belső szerkezete is érintett.

A NASA GRAIL (Gravity Recovery and Interior Laboratory) küldetésének adatai alapján végzett elemzés szerint jelentős hőmérséklet-különbség van a Hold két oldala között. A kutatók azt is kiszámították, milyen mértékben deformálódhat az égitest egy külső objektum gravitációs hatására. A vizsgálatok révén sikerült egy rendkívül pontos, nagy felbontású gravitációs térképet készíteni, amelyből kiderült, hogy a Hold két oldalának kettőssége a korábban feltételezettnél jóval mélyebbre nyúlik. "Tanulmányunk igazolta, hogy a Hold belső szerkezete nem egységes felépítésű: a Föld felé néző oldal mélyen a felszín alatt melegebb és geológiailag aktívabb, mint a túlsó félteke. Ez az eltérés összefügg a Hold egykori vulkáni aktivitásával, és magyarázatot ad arra, miért különbözik látványosan a két oldal megjelenése" – írta Dr. Ryan Park, a NASA JPL vezető kutatója.

A Hold belső szerkezete eltérő a két oldalon.
Fotó: NASA / NASA

A vizsgálat szerint a Hold látható oldalán található köpeny mintegy 2–3 százalékkal puhább, mint a túloldali. Ez az elsőre csekélynek tűnő különbség komoly következményekkel jár: 

a közeli oldal köpenyének hőmérséklete akár 100–200 °C-kal is magasabb lehet – valószínűleg a radioaktív elemek jelenléte miatt, amelyek évmilliárdokon keresztül tartós hőforrást biztosítottak ennek a féltekének.

A kutatás teljes terjedelmében a Nature című tudományos folyóiratban olvasható.

A Hold belső szerkezete már ismert, mi van a többi égitesttel?

Több űrszonda végzett már gravitációs méréseket, hogy feltérképezze a bolygók és holdjaik belső szerkezetét. Bár ezek közül egyik sem nyújtott olyan részletgazdag adatokat, mint a GRAIL-küldetés, mégis fontos új információkat szolgáltattak többek között a Föld, a Mars, a Vénusz, a Merkúr és a gázóriások holdjainak felépítéséről. Néhány hónappal ezelőtt például a Juno szonda mérései alapján kiderült, hogy az Io nevű, vulkáni aktivitásáról ismert hold belseje szilárdabb lehet, mint korábban gondolták.

A mérési módszerek és a technológia folyamatos fejlődésének köszönhetően a jövőben még részletesebb és pontosabb gravitációs adatok állnak majd rendelkezésünkre, új távlatokat nyitva az égitestek kutatásában.