A kutatók emberi izomstimulátorhoz hasonló elektródákat használtak ahhoz, hogy a kiborgként működő eleven „hangszórók” teljes erejükből elzümmögjék a Top Gun zenéjét is. Az előadás után a kabócák sértetlenül elrepültek.
A biomimetika olyan tudományterület, amely a természetből kölcsönzött tervezési megoldásokkal oldja meg az emberi problémákat, gyakran a robotika területén, de bizonyos képességekhez valójában semmi sem fogható az eredetihez. Ahelyett, hogy nehézkes alkatrészeket és vezetékeket használnának,
a tudósok olyan rovar-kiborgokkal kísérleteznek, amelyek – elméletileg – képesek lehetnek katasztrófajelzések küldésére, fészkek biztonságosabb élőhelyre költöztetésére vagy tárgyak szállítására otthonunkban.
„Ezek az ötletek még kísérleti fázisban vannak” – nyilatkozta az IFLScience-nek Cukuda Juga és Nisida Naoto, a tanulmány két szerzője –, „de egy szélesebb jövőképet vázolnak fel: olyan együttműködő interfészeket, amelyek az állati képességekkel együttműködnek, ahelyett, hogy nehéz elektromechanikai eszközökkel helyettesítenék azokat.”
A legutóbbi kísérletük egyfajta biológiai hangszórót hozott létre, mivel – és ezt nem tudjuk eléggé hangsúlyozni – sikerült a kabócákkal Pachelbel D-dúr kánonját eljátszatniuk. Kabócákkal! Azokkal a ciripelő rovarokkal, amelyek időnként apokaliptikus mennyiségben jelennek meg. Zenélő kabócák – mi lesz a következő?
A dalt univerzális ismertsége és többszólamú harmóniája miatt választották, amely lehetővé tette, hogy a szerzők minden kabócának külön zenei "szólamot" adjanak. Elég annyit mondani, hogy nagyszerűen teljesítettek, bár nem a saját egyedi kabóca-stílusuk nélkül.
Hallani, ahogy a rovarok szinte tartják a ritmust, miközben csodálatosan kiszámíthatatlanok maradnak, egyszerre volt izgalmas és alázatra késztető
– mondta Cukuda és Nisida. „Emlékeztetett minket arra, hogy még számítógépes irányítás mellett is, az élő rendszerek soha nem válnak puszta komponensekké; az egyéniségük mindig 'átszivárog' törékeny, organikus variációként.”
A stimuláció eltávolítható elektródák csatlakoztatásával történt, amelyek különböző feszültségeket adtak le (mind kevesebb, mint 2 V). A rovarokat nem rögzítették le az előadások során, és a kísérletek után sértetlenül elrepültek.
A csapat szerint ennek a rovar-számítógép hibrid interfésznek több lehetséges felhasználása is van.
Működhetnek rendkívül alacsony energiaigényű akusztikus eszközökként. Méretük ellenére a kabócák lenyűgöző, körülbelül 120 decibeles hangerőt képesek elérni, mégis csak milliwattnyi elektromos stimulálást igényelnek. Ez alkalmassá teheti őket egy olyan biológiailag működtetett hangszóró szerepére, amely riasztóként működhet távoli területeken.
Ez környezeti és katasztrófaérzékelési alkalmazásokban is hasznos lehet, mivel zümmögésük mintázatát módosítani lehet, mint egyfajta hallható Morse-kód,
amely jelezhet bármit a hőmérséklettől a gázszintekig, vagy egyszerű „Biztonságban vagyok/segítségre van szükségem” üzenetet olyan helyzetekben, ahol a hagyományos rádiók nem működnek.
Ahogy a csapat mondta, ezek az ötletek még kísérleti szakaszban vannak, de ki tudja? Talán egy nap az életünket mentheti meg egy szárnyas kabóca kiborghadsereg figyelmeztető jelzése.