A kínai földrajzi felfedezések aranykora: hihetetlen dolog derült ki a híres Aranyflottáról

Cseng Ho admirális neve elválaszthatatlanul összefonódott a kínai tengeri történelem egyik legimpozánsabb időszakával. A kínai földrajzi felfedezések aranykorában a hatalmas kínai Aranyflotta az ő vezetésével járta a tengereket, messzi tájakra jutva. Alábbi cikkünkben lerántjuk a leplet e lenyűgöző flotta történetéről és bemutatjuk karizmatikus vezetőjét is.

Cseng Ho admirális, eredeti nevén Ma He, a XIV-XV. század fordulójának egyik legkiemelkedőbb kínai történelmi alakja volt, nevéhez a kínai földrajzi felfedezések és a hatalmas kínai Aranyflotta aranykora fűződik.

A kínai földrajzi felfedezések aranykora: hihetetlen dolog derült ki a híres Aranyflottáról. (A kép illusztráció.)
Fotó: Unsplash

A kínai földrajzi felfedezések aranykora: egy úszó erőd több száz fős legénységgel

Eunuchból tengeri hős

Cseng Ho 1371-ben született a délnyugat-kínai Jünnan tartományban. Muszlim családból származott, és a távoli tájak iránti érdeklődését feltehetőleg apja és nagyapja mekkai zarándoklatai alapozták meg.

Élete azonban korán drámai fordulatot vett, amikor tizenegy évesen a Ming-dinasztia csapatai elfogták, kasztrálták, és a későbbi Junglö császár, Csu Ti herceg udvarába került szolgálatra.

Intelligenciájának, lojalitásának és katonai képességeinek köszönhetően hamarosan a herceg bizalmasává vált, és kulcsszerepet játszott annak a trónért folytatott harcában. Elismerésül a herceg, immár Junglö császárként, a megtisztelő Cseng Ho nevet adományozta neki, és a császári udvar befolyásos főeunuchjává emelte.

A kínai földrajzi felfedezések aranykora – Az Aranyflotta útjai

Junglö császár uralkodása alatt, 1405 és 1433 között hét monumentális tengeri expedíció indult útnak Cseng Ho vezetésével. Az Aranyflotta, ahogy ezt a lenyűgöző hajóhadat nevezték, korának talán legnagyobb és legimpozánsabb tengeri hadereje volt.

Első útja Indiába irányult, érintve Szumátrát és Ceylon szigetét is. A későbbi utazásai során flottái eljutottak Délkelet-Ázsiába, beleértve a Maláj-félszigetet és Thaiföldet. Nyugat felé hajózva felkereste Dél-Ázsiát, különösen Indiát, majd átlépte az Arab-tengert, elérve az Arab-félszigetet, beleértve Hormuzt és Aden városát. Végül a kínai hajók eljutottak Kelet-Afrikába is, a mai Szomália és Kenya partjaihoz, sőt az admirális utolsó útján egy kitérővel Mekkába is eljutott. Ezek az utazások kiterjedt kapcsolatokat teremtettek Kína és az Indiai-óceán térsége között.

A kincseshajók, a flotta zászlóshajói, egyes leírások szerint elérték a 122 méteres hosszt és kilenc árbóccal büszkélkedhettek, messze felülmúlva bármelyik korabeli európai hajó méreteit. Ezek a hatalmas úszó erődök több száz fős legénységgel és óriási mennyiségű rakománnyal vágtak neki az ismeretlennek, hogy bejárják Délkelet-Ázsia, Dél-Ázsia, a Közel-Kelet és Kelet-Afrika vizeit.

Kína kinyújtott keze a tengereken

Az expedíciók céljai sokrétűek voltak: a kínai birodalmi hatalom és befolyás látványos demonstrálása, a kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalak ellenőrzése, a külföldi uralkodók lenyűgözése a kínai civilizáció gazdagságával és kifinomultságával, valamint a tributárius rendszer kiterjesztése (amely egy olyan hierarchikus külkapcsolati modell, amelyben gyengébb államok elismerik egy hatalmasabb központi állam felsőbbségét és adót fizetnek neki cserébe védelemért vagy előnyökért).

Egyes történészek szerint az expedíciók egyik rejtett célja a trónról elűzött Csienven császár felkutatása lehetett, aki állítólag egy palotatűz után menekült el.

Zsiráf a kínai udvarban

Cseng Ho flottái nem csupán árukat szállítottak, hanem kultúrákat is közvetítettek. Kínai selyem, finom porcelán és illatos fűszerek cseréltek gazdát egzotikus termékekért, mint például struccok, zebrák, tevék, értékes elefántcsont, sőt, még egy élő zsiráf is érkezett a kínai császári udvarba, ami nagy feltűnést keltett.

Noha a kínaiak már rendelkeztek ismeretekkel a meglátogatott régiókról, Cseng Ho utazásai méretükkel, szervezettségükkel és a politikai súlyukkal messze felülmúltak minden korábbi tengeri vállalkozást.

Nem pusztán kereskedelmi missziókról volt szó, hanem a kínai birodalmi ambíciók grandiózus megnyilvánulásairól. Az admirális, ha a helyzet úgy kívánta, nem riadt vissza az erőtől sem a kínai tekintély megőrzése érdekében, hatékonyan lépett fel a kalózok ellen, akik a térség vizeit fenyegették, és katonai erejével biztosította a kínai befolyást a távoli területeken. Például legyőzte a hírhedt kalózvezért, Csen Cujit, és visszaküldte Kínába kivégzésre.

A hirtelen vég: a dicsőség bukása

Azonban ez a lenyűgöző tengeri nagyhatalmi törekvés 1433-ban váratlanul és viszonylag hamar véget ért. Junglö császár 1424-es halála, az őt követő uralkodók konzervatívabb, konfuciánusabb szemlélete, valamint a költséges expedíciók, amelyek nem hoztak közvetlen, kézzelfogható gazdasági megtérülést, mind hozzájárultak a flotta leállításához.

Ráadásul a birodalom északi határain egyre erősödő mongol fenyegetés a szárazföldi védelemre, a Kínai Nagy Fal építésére, megerősítésére irányította a figyelmet és az erőforrásokat. A hatalmas, egykor büszke hajókat sorsukra hagyták a kikötőkben, ahol lassan az enyészet martalékává váltak, sőt egyes források szerint konfuciánus tudósok nyomására meg is semmisítették őket, ami a korabeli kínai hajóépítési tudás egyedülálló ismeretének elvesztéséhez vezetett.

Cseng Ho admirális élete és az Aranyflotta útjai a kínai történelem egyik legizgalmasabb és máig rejtélyekkel övezett fejezete marad.

Egy olyan kor emléke, amikor Kína a világ tengeri hatalmainak élén állhatott volna, de a történelem más irányt vett. A kínaiak lemondtak a tengeri dominanciáról, ami más nemzetek felemelkedésének nyitott utat a világ tengerein.

A „mi lett volna, ha...” kérdés örökre ott lebeg Cseng Ho és az Aranyflotta története felett, egyaránt elgondolkodtatva a történészeket és a laikusokat arról, hogyan alakult volna a világ, ha Kína folytatja tengeri terjeszkedését. De a történelem nem szereti a „mi lett volna, ha” jellegű kontrafaktuális kijelentéseket.