Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA NASA Perseverance marsjárója nemrég fényképet készített a marsi égbolton ragyogó zöld sarki fényről, ami az első ilyen megfigyelés. Ez a földönkívüli fényjelenség, amelyet korábban lehetetlennek tartottak, a jövőbeli űrhajósok számára is látható lehet a Marson.
A Perseverance marsjáró elkészítette az első „szabad szemmel” látható sarki fényt rögzítő fotót a Marson. Ez a földönkívüli fényjelenség – amelyet azután örökítettek meg, hogy a Vörös Bolygót erős napvihar érte tavaly – vizuálisan nem olyan lenyűgöző, mint a földi sarki fények, de talán még figyelemreméltóbb.
Fotó: Emirates Mars Mission
Első látható sarki fény a Marson
A vándorló robot 2024. március 18-án készítette az újonnan közzétett képet, körülbelül három nappal azután, hogy a töltött részecskék jelentős felhője, egy úgynevezett koronakidobódás (CME) tört ki a Napból. Egy új, 2024. május 14-én a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók feltárták, hogy a CME ütközött a Mars foltszerű mágneses mezőjével, ami gerjesztette a bolygó ritka légkörében lévő gázt, amely fényt bocsátott ki, hasonlóan ahhoz, ahogyan a legélénkebb északi fény is keletkezik a Földön.
Korábban is tudták, hogy a Marson többféle sarki fény létezik, amelyek közül némelyek az egész bolygót körülölelték. Eddig azonban ezek csak az elektromágneses spektrum láthatatlan hullámhosszain, főként az ultraibolya fényben voltak észlelhetők.
Amellett, hogy ez az első látható sarki fény a Marson, a halvány zöld fények feltehetően az első sarki fények a naprendszerben, amelyeket kizárólag a fény látható hullámhosszain örökítettek meg.
Az új felfedezések reményt keltettek arra, hogy az emberi szem egyszer közvetlenül tanúja lehet egy másik világban lévő sarki fénynek. Megfelelő körülmények között a marsi sarki fények „láthatók lesznek a jövőbeli űrhajósok számára” - írták a kutatók.
Tervezetten készült a fotó
Az új fotó nem véletlenül készült. A kutatók rájöttek, hogy a CME valószínűleg eléri a Marsot, ezért a Perseverance Mastcam-Z kameráját a marsi éjszakai égbolt felé irányították, abban a reményben, hogy megpillanthatnak valamit. Azonban még ekkor sem voltak biztosak abban, hogy látható sarki fényt fognak észlelni.
Ez az első alkalom, hogy marsi sarki fényt a bolygó felszínéről észleltek.
Eddig minden megfigyelést keringő űreszközök végeztek, mint például a NASA Mars Atmosphere and Volatile Evolution (MAVEN) szondája és az Egyesült Arab Emírségek Emirates Mars Mission keringője.
Fények a Marson
A látható sarki fényeket sokáig lehetetlennek tartották a Marson, mert légköre rendkívül ritka; a bolygónak nincs megfelelő bolygóméretű mágneses mezeje, ami lehetővé tette, hogy a napszél és a korábbi napviharok eltávolítsák a Mars levegőjének nagy részét. Az új kép azonban bizonyítja, hogy még mindig van elég gáz a színes fények kibocsátásához.
A sarki fények zöld árnyalatainak elemzése kimutatta, hogy a fényt gerjesztett oxigénmolekulák bocsátották ki, amelyek a Mars korlátozott légkörének mintegy 0,13%-át teszik ki a Space.com szerint. A gáz alacsony koncentrációja, kombinálva a levegőben lévő magas porszinttel magyarázza, miért alig látható a sarki fény a fotón.
A sarki fények olyan gyengék voltak, hogy a fény csak azután vált láthatóvá, hogy a Mars legnagyobb holdjának, a Phobosnak a csillogását kiretusálták a képről, ezért van a fenti kép kettéosztva.
Valószínűtlen, hogy az emberek ilyen gyenge sarki fényeket láthattak volna. A kutatók azonban úgy vélik, hogy a naprészecskék nagyobb adagja, párosulva a csökkent légköri porral, lehetővé teheti, hogy a jelenség a jövőben szabad szemmel is látható legyen.
Éjszaka egy másik típusú zöld, sarki fényhez hasonló fény – az úgynevezett légkörfény – jelenhet meg a bolygó pólusai közelében, és ez látható lehet a jövőbeli űrhajósok számára. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a Nap által ionizált oxigénmolekulák lehűlnek és újra egyesülnek, miközben felesleges energiát bocsátanak ki. Az újonnan megfigyelt sarki fények azonban olyan hullámhosszon bocsátottak ki fényt, amely eltér minden eddig megfigyelt marsi légkörfénytől, ami erősen arra utal, hogy új jelenségről van szó.
Földönkívüli sarki fények
A naprendszer minden más, légkörrel rendelkező világában – Vénusz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz – valamilyen földönkívüli sarki fény található. Azonban, akárcsak a Mars esetében, ezek az idegen fényjelenségek az elektromágneses spektrum nem látható részeiben fordulnak elő, beleértve az ultraibolya, infravörös és röntgenfényt.
A Marson túli távoli világokban ezeket a sarki fényeket főként a töltött naprészecskék állandó áramlása, az úgynevezett napszél váltja ki.
Egyes bolygókon, mint például a Jupiteren, azonban más jelenségek miatt is rendkívül erős sarki fények fordulhatnak elő, beleértve az e világok óriási holdjainak mágneses anomáliáit, ahogy azt a közelmúltban végzett kutatások feltárták.
A Naphoz közelebb eső bolygókon - mint a Vénusz, a Föld és a Mars - az erőteljesebb űridőjárási események, például a CME-k szintén kiválthatnak sarki fényeket. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag nincs légköre, a Merkúrról is ismert, hogy auroraszerű röntgenkibocsátásokat tapasztal a felszín közelében, amikor a Nap legközelebbi szomszédját gyakran érik napviharok.
A nagyméretű napkitörések egyre gyakoribbá váltak az elmúlt években, ahogy a Nap elérte a körülbelül 11 éves aktivitási ciklusának csúcsát, az úgynevezett nap-maximumot, amikor a napviharok gyakoribbá és intenzívebbé válnak. Különböző időpontokban a tudósok a Mars-járókat használták a Nap túloldalának megfigyelésére, hogy előre jelezzék, mikor érhetik a rejtett CME-k a Földet.
