Megelevenedő történelem: rekonstruálták Görögország leghíresebb építményét

A régészet és a technika ötvözésével egy kutató fényt derített egy régóta fennálló építészeti rejtélyre: hogyan tapasztalták meg az ókori görögök a Parthenón belsejét. Az athéni Akropolisz legnagyobb templomát, a Parthenónt Kr.e. 5. században építették és szentelték Athéné istennőnek.

Ma a Parthenón egy romos, hatalmas márványoszlopokból álló téglalap, és a belső tere nagyrészt üres. De amikor a templomot Kr.e. 447 és 438 között építették, részben a legendás Pheidiasz építész tervei alapján, egy 12 méter magas, aranyozott Athéné szobor állt benne. Sok évszázadon át a történészek azt feltételezték, hogy az ókorban a templomkamra fényesen meg volt világítva a görög napfénytől. 

A Parthenón belsejének rekonstrukciója
Fotó: Juan de Lara

A Parthenón 3D modellje

Most azonban Juan de Lara, az Oxfordi Egyetem régésze létrehozott egy virtuális modellt a Parthenónról, amely felborítja ezeket a hiedelmeket. Ahogyan az Annual of the British School at Athens folyóiratban írja, a templom belseje valójában „meglehetősen sötét és homályos” volt. Ez a megvilágítás valószínűleg hangsúlyozta a tér vallási rendeltetését. 

„Képzeljük el, ahogy belépünk a Parthenónba – a szemünk még fáradt a kinti erős napfénytől, lassan alkalmazkodik a fokozatos sötétséghez” – mondja de Lara egy közleményben. „Ahogy a napfény átszűrődik a templom ajtaján, megvilágítja az istennő köntösének aranyát egy fényes függőleges sugárral. Ezt a hatást akarták létrehozni az építészek és Pheidiasz. Varázslatos lehetett.”

Fotó: © Collection Roger-Viollet

Juan de Lara négy évet töltött a projekttel, 3D modellezési eszközöket használt és fizikai szimulációkat végzett a fény útjának és visszaverődésének kiszámítására. „Pontosan újrateremtette, hogyan lépett kölcsönhatásba a természetes és a mesterséges fény a Parthenón elemeivel”, beleértve Athéné hatalmas elefántcsont és arany szobrát – jegyzi meg a közlemény. Figyelembe vette a templom tetején lévő nyílásokat, ablakokat, belső víztükröket és a polírozott fehér márvány fényvisszaverő képességét.

Különleges effektusok

„Régóta lenyűgöznek a már nem létező terek, és az a kihívás, hogy elképzeljem, milyen érzés lehetett bennük lenni” – mondja de Lara Jeremy Tanner klasszika-filológusnak a Cambridge Core blog számára adott interjúban. „Tekintettel a 3D modellezésben és [számítógépes képalkotásban] szerzett tapasztalataimra, ez a projekt egyedülálló lehetőséget kínált ennek a kérdésnek a feltárására.”

Az ebből származó rekonstrukciók azt mutatják, hogy a Parthenón belső megjelenését úgy alakították ki, hogy maximális ámulatot – sőt félelmet – keltsen, bemutatva egy monumentális arany istennőt, aki a sötétségből emelkedik ki. A templom építészei „bizonyos értelemben különleges effektusokkal dolgoztak” – mondta de Lara az IFLScience-nek adott interjúban.

Athéné szobra a Parthenónban

Templomok sokasága

De Lara projektje szimulálja, hogyan nézhetett ki a templom belseje a nap különböző szakaszaiban, valamint éjszaka, amikor fáklyákat tartó emberekkel lehetett tele. A közlemény szerint de Lara felfedezte, hogy a nap nyári reggeleken valószínűleg közvetlenül a szoborra sütött, ami azt jelenti, hogy a Panathénaia, az Athénét ünneplő nyári fesztivál idején az istennő képmása minden nap kezdetekor ragyogó jelzőfényként működött.

Az ókori görögök sok-sok templomot építettek isteneknek vagy istennőknek. Bár ez a leghíresebb, a Parthenón nem az egyetlen templom az Akropoliszon, az athéni dombon található ősi épületegyüttesen. A helyszínen található még az Athéné Niké-templom – amelynek neve Athéné és Niké, a győzelem istennőjének hibridizációjára utal – és az Erechtheion, amelyet Athénének, a mitikus Erekhtheusz királynak és Poszeidónnak, a tenger istenének szenteltek.