Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huSzent István koronája és a koronaékszerek különleges jelentőséggel bírnak a magyar nép számára. A Szentkoronát Szent István kapta II. Szilveszter pápától 1.000-ben. A korona jogi személy, a magyar jog forrása, Szent István államiságának alapja. Törvényes uralkodó csak az elehetett, akit a Szent Koronával koronáztak meg. A Magyarországot, a magyar nemzetet jelképező Szent Korona a magyar nemzet legdrágább és legféltettebb, felbecsülhetetlen értékű ereklyéje. Szent István koronája az államiság jelképe, az uralkodás legitim alapja, az ország alkotmányos jogrendjének eredője, Isten és ember és az égiek és a magyarok közötti kapocs. A Szent Korona nemzetközileg egyedülálló módon nem csak egy koronázási jelvény, hanem közjogilag a mindenkori regnáló kormány felett áll. Magyarországon nem a királynak van koronája, hanem a koronának királya, illetve kormányzója. A Szent Korona őrzési helye Ferenc József 1867. június 7-i magyar apostoli királlyá koronázása után a Budai Vár páncélterme volt.
A történelem során 11-szer tért haza külföldről, mert háborús végveszély miatt ki kellett menekíteni, itthon nem tudták biztonságban tartani, azt pedig egyetlenegy uralkodó, vagy magyar főúr sem kockáztatta meg, hogy a korona esetleg elpusztuljon. Minden Magyarországot érintő háború esetén igyekeztek a Szent Koronát biztonságba helyezni. A 11 esetből egy volt törvénytelen: Bár nem volt veszélyhelyzet, békeidő volt, és a felháborodott magyar nemesség tiltakozott is, II. József (magyar király:1780-1790) 1784. áprilisban úgy rendelkezett, hogy a bécsi udvarba kell vinni. Nem volt koronás magyar uralkodó, így nem is tett esküt a törvények betartására. II. József abszolutikus uralkodó volt és minden közép-európai birodalma minden felségjelvényét a bécsi udvarba vitette.
Fotó: Szent István-terem
1944-ben, ahogy Magyarországon a harcok egyre nyugatabbra folytak, a Koronaőrök Szent István koronáját és a koronaékszereket Budapestről, a Budai Vár páncélterméből, ahol azokat hagyományosan őrizték, a Dunántúlra vitték. 1945. márciusában a koronaőrség Ausztriába szállította, majd a háború befejezésekor megőrzésre átadta az amerikai hadsereg alakulatainak. Végleg 1978. január 6-án került haza a több, mint 1.000 éves történelmünkben központi szerepet játszó történelmi és vallási kincs, mert Magyarországon a helye.
Fotó: Fortepan/Pálinkás Zsolt
Szálasi Ferenc a Szent Koronára teszi le nemzetvezető esküjét
Amikor 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot (ellenállás nélkül vonultak be), a korona veszélybe került. Nem csak a németektől kellett megvédeni, hanem Szálasiéktól is. Szálasi Ferenc megszállottan ragaszkodott a koronához és 1944. november 4-én a nemzetvezetői esküjét a Várban, a korona előtt tette le. (Mivel egy híradó felvételen a koronaőrök ott állnak őrséget a korona mellett, a koronaőröket hosszú ideig nyilasokkal baráti társaságnak tüntették fel. De ők csak a feladatukat végezték: őrizték a koronát. Ez pártállástól független feladat.)
Fotó: Origo
Szálasi Ferenc és helyettese, Szöllősi Jenő egy 1928-as törvénycikkre hivatkozva a Koronaőrség és az országgyűlés jóváhagyása nélkül az ereklyékkel el akarták hagyni az országot. Ezért a Koronaőrség parancsnoka, Pajtás Ernő ezredes titokban elhatározta, hogy kimenekíti a koronát a várból. Mivel a nyilasok ezt tudták, le akarták cserélni a koronaőröket pártszolgálatosokra, de erre a szovjet csapatok előre törése miatt nem került sor. A Szent Koronát ki kellett menekíteni, ezért a szovjetek elől menekülő nyilasok vezetője, Szálasi Ferenc utasítására a Magyar Királyi Koronaőrség német területre, a mai Ausztriába vitte a kincseket. Egyre nyugatabbra kerestek menedéket a koronának (Veszprém, Kőszeg, Velem). Mivel jöttek a hírek, hogy a keletről nyomuló szovjetek rabolnak, pusztítanak, erőszakoskodnak, el kellett menekíteni a koronát.
Fotó: Magyar Királyi Koronaőrség gyűjtemény
1945. március 26-án Pajtás ezredes eligazítást tartott a Koronaőröknek és kiadta a parancsot: esküjük és a törvényi rendelkezések ellenére március 27-én este Ausztriába viszik a koronát. (1608 végén a pozsonyi országgyűlésen törvény által tiltják meg a korona országból való kivitelét.)
1945. március 27-én a Hangya Szövetkezet teherautóján Ausztria felé vették az utat, másnap hajnalban Kőszegen lépték át a határt és Mürzstegba, az egykori vadászkastélyba vitték az ereklyéket, ahonnan néhány nap múlva továbbszállították.
Fotó: Magyar Királyi Kopronaőrség gyűjteménye
Elássák a kincseket
Nyugatról az amerikai, keltről a szovjet hadsereg jött, tudható volt, hogy pár nap és valamelyik odaér. Márpedig a korona nem kerülhet az ellenfélhez!
Április 7-én éjjel 11-kor értek a Salzburgtól 25-kilométerre fekvő Mattseebe, ahol Pajtás két legmegbízhatóbb altisztjével elrejtette a kincseket. A palástot Mattsee plébánosára bízták, az ékszereket, a koronát, a jogart és az almát pedig beletették egy kettévágott benzines katonai hordóba. Mivel a kard nem fért bele, a ládában hagyták. Volt ott egy légvédelmi üteg és az ott lévő, az üteg védelmére szolgáló lövészárkok egyikét mélyebbre ásták, a hordót a gödörbe tették, és betemették úgy, hogy az ásásnak nyoma se maradt. Az őrök a közeli faluban maradtak.
(Az elásás helyén 1983-ban emlékművet állítottak.)
1945. május 6-án megérkezett az amerikai különítmény a Koronaőrökért és az ereklyékért, de a láda üres volt, ami kissé kínos volt, mert már rég kiment a nemzetközi hír, hogy a magyar koronaékszerek amerikai kézre kerültek. A koronaőröket letartóztatták, a kardot tartalmazó láda az amerikaiakhoz került.
Amikor egyértelművé vált, hogy muszáj átadni megőrzésre - nem hadizsákmányként, hanem megőrzésre -, kizárólag megőrzése, akkor Pajtás átadta a nemzeti ereklyéket, amiket 1945. július 25-én visszatettek a ládába és Heidelbergbe, az amerikai főparancsnokságra szállították. Pajtás Ernő idáig kísérte kincseinket.
Fotó: Wikipedia
A klenódiumokat az augsburgi gyűjtőterületre vitték, majd egy muzeulógusokból és restaurátorokból álló alakulathoz került. Az amerikai muzeológus, aki a kincsekért felelt tudta, hogy mi az a Szent Korona és hogy nagyon kell vigyázni rá, ezért elvitték Frankfurtba és a Német Nemzeti Bank páncéltermébe helyezték, majd Wiesbadenbe, az amerikai hadsereg nácik által elrabolt európai kincsek összegyűjtésére, kategorizálására és visszaszolgáltatására létrehozott műkincsgyűjtő központjába vitték, ahol 1953-ig őrizték.
1946 februárjában Wiesbadenben nyilvánosan kiállították az amerikai katonák és a nemzetközi sajtó számára. Ez a kincsek egyetlen ismert nyugati kiállítása.
Fotó: https://commons.wikimedia.org/
Magyarország szovjet megszállás alá kerül
Időközben Magyarország szovjet megszállás alá került, amibe az amerikaiaknak nem volt beleszólásuk, alig volt itt katonájuk, a szovjet katonák pedig rengetegen voltak.
A Rákosi rendszer zsarolással próbálta meg visszaszerezni a Szent Koronát. A nyugatiaknak voltak olyan stratégiai, gazdasági érdekeltségeik, amik kellettek a szovjeteknek, ezért külföldi vállalatokat államosítottak és nem fizettek érte kártérítést. Vezetőiket koncepciós perekben elítélték. Az egyik ilyen vállalat, a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) vezetőjét, Robert A. Vogelert Rákosiék kémkedés vádjával letartóztatták, bíróság elé állították és lecsukták és szabadon engedését számos feltételhez kötötték. Például, hogy szüntessék be a Szabad Európa Rádió adásait és, hogy adják vissza a Szent Koronát. Az amerikaiak nem engedtek a zsarolásnak, de azt elismerték, hogy az ereklyék Magyarországhoz tartoznak és, hogy nem hadizsákmány, hanem a koronaőrök bízták rájuk megőrzésre. Vogeler 17 hónapot töltött fogságban, végül az amerikai diplomácia közbenjárására kiengedték.
Fotó: Fortepan/Bojár Sándor
De az amerikai-magyar diplomáciai kapcsolatok nagyon megromlottak és a Szent Korona lekerült a napirendről.
A Szent Korona lekerül a napirendről
Egy ideig nem lehetett tudni semmit a Szent Koronáról. 10 évig csend volt róla. Az ENSZ-nél napirenden volt Magyarország, de 1962-63-ban lekerült a napirendről, cserébe, hogy Magyarországon általános amnesztiát kaptak az 1956-os forradalmárok. Innentől kezdtek javulni a dolgok. De azt senki nem tudta, hol vannak a klenódiumok, legendák keringtek róla. (1965-ben egy műkincsrabló banda el akarta rabolni a Vatikánból, meg is tette, mert nem tudták, hogy ott csak egy másolat van.) Sok volt a találgatás, például, hogy a Dunában van elásva, vagy hogy 1956-ban egy SS tiszt magával vitte.
A klenódiumokat Wiesbadenben, egy amerikai pénzügyi lerakatban őrizték, ahol nem megfelelőek voltak a körülmények. Mikor a kincsekért felelős személy, a németországi amerikai főmegbízott helyettese, Sam Reber meglátta, hogy tárolják Szent István palástját, haza írt, hogy baj van, mert a palástot felcsavarva tartották egy elég magas páratartalmú helyiségben, ahol forró vizes csővezetékek is voltak, amik ha elrepednek, akkor nagy baj lesz. Ezért az amerikai külügy azzal a kéréssel kereste meg a National Gallery of Art amerikai múzeumot, ami egyben kormány intézmény is, hogy restaurálják, de azok elutasították mondván, hogy ők ehhez nem értenek és ajánlottak egy hozzáértő embert a Szabadalmi Hivatal restaurátorát, Gordon Kleint, aki úgyis Németországba ment egy konferenciára és megnézte a palástot és azt mondta, hogy ezt itt nem lehet tovább őrizni, mire elvitték abból a helyiségből. A többi ereklye ott maradt. Klein készített a palástnak egy speciális fatokot, amit később alumíniumra cserélt le, melyet héliummal töltött fel és így a palást biztonságba került.
Sem a párizsi, sem a londoni követség nem vállalta, hogy egy titkos tartalmú csomagot őrizzenek, így hát úgy döntöttek, hogy az USA-ba viszik. 1953. március 3-án az Eisenhower elnök által elrendelt Klondike-akció (Operation Klondike) keretében március 10-én Bremerhaven kikötőjéből kifutott a Greely nevű hadihajó, fedélzetén a klenódiumokkal és 11 nap múlva megérkezett Fort Knoxba, a pénzügyminisztérium központi aranyraktárának 31. számú raktárába, ahol 1978. január 4-ig őruzték.
Fotó: Army Heritage CEnter Foundation
Az akció olyannyira titkos volt, hogy még a letétet őrző rangidős tiszt sem tudta, hogy az intézetben vannak a kincseink és sokáig nem is lehetett tudni a kincseinkről semmit. Megkülönböztetett figyelemmel őrizték. A koronaládát egy nagyobb ládába helyezték, amire „sugárveszély” jeleket festettek és még azt is ráírták, hogy „UFO”.
Megváltozik a külpolitika, elkezdődik a nyitás
Az 1960-as években megváltozott az USA külpolitikája, úgy gondolták, nem elszigetelődni kell a kommunista országoktól, hanem kapcsolatokat kell építeni, gazdasági, kulturális, humanitárius kapcsolatokat, mert akkor liberalizálódnak ezek az államok.
Ebben az időszakban Magyarországon igény támadt a gazdaság modernizálására, de a Szovjetuniótól csak nyersanyagra, energiaforrásra számíthattunk, de technológiára nem. Ezért hazánk titokban a nyugat felé nyitott. Persze ezt nem lehetett titokban csinálni, de nem verték nagy dobra. A nyitás politikája révén a nyugat számára Magyarország potenciális piaccá vált és az 1970-es évek elején megindult az érdemi kapcsolatépítés.
Az 1970-es években merült fel újra a kincsek ügye. Ekkor javultak az amerikai-magyar kapcsolatok, rendeződtek bizonyos dolgok, például vagyoni kérdések és Magyarország hajlandó volt betartani az emberi jogok tiszteletét az 1975. augusztus 1-én aláírt és hatályba lépett Helsinki-záróokmány értelmében.
Fotó: https://commons.wikimedia.org/
Richard Nixon amerikai elnök kormányával érdemi párbeszéd zajlott Budapest és Washington között. Többek között megállapodtak Mindszenthy bíboros sorsáról: szabadon engedik, de Magyarországra nem léphet be és nem beszélhet politikai dolgokról. Vagyonjogi ügyekről is megállapodtak: Magyarország kárpótlást fizetett az 1947 után államosított amerikai tulajdonok után. És, amit Kádárék nagyon akartak: megállapodás született a „legnagyobb kedvezmény elvéről”, aminek értelmében Magyarország pénzt kap a gazdaság modernizálására és szociális ellátásra.
Felmerült a Szent Korona ügye is, ami Magyarországon állandóan napirenden volt.
Tüntetnek az amerikai migráns magyarok
1972-ben óriási dolog történt: (Nixon elnöksége idején) Magyarországra látogatott az amerikai külügyminiszter, William Pierce Rogers. Ekkor felgyorsultak az események. A gazdasági-politikai közeledés során a Szent Korona visszaadása is előkerült. 1975-ben aláírták a Helsinki-záróokmányt, mely tartalmazza a Szent Korona kérdését is.
Mindszenty bíboros az amerikai követségen kért menedéket 1956-ban, és ott is maradt 1971. szeptemberéig. Az ő távozásával merült fel a koronaékszerek kiadása, de Mindszenty tiltakozott Nixonnál és a Vatikánnál is, ezért elnapolták az ügyet.
Amikor megjelent egy cikk arról, hogy nemsokára visszakerülnek Magyarországra az ereklyék, az emigráns magyarok tiltakoztak, köztük Horthy Miklós és Habsburg Ottó is., mondván, hogy Kádáréknak ne adják oda. Mindszenty bíboros azt javasolta, hogy vigyék a Vatikánba és ott őrizzék.
A külhoni magyarok aláírást gyűjtöttek és leveleket írtak a képviselőiknek, akik elmentek a Fehér Házba, mert választási év volt és szükség volt a külhoni magyarok szavazatára, és így félő volt, hogy elvesztik magyar szavazóikat, ezért a Fehér Ház cáfolatot adott ki. Ahányszor megjelent a sajtóban a Szent Korona kérdése, ezt annyiszor eljátszották: cikk, tiltakozások, hivatalos cáfolat.
Nem akarták, hogy míg szovjet megszállás van, visszakerüljenek kincsek, mert attól tartottak, hogy elvihetik a szovjetek. Ráadásul, ha visszaadják Kádáréknak, azzal legalizálják a szovjet megszállást.
Az emigráns magyarok tüntettek az ENSZ épülete előtt. Tudvalévő volt, hogy kommunista titkos ügynökök vannak jelen, akik filmeznek és azonosítani tudják a tüntetőket, ezért ez veszélyes megmozdulás volt.
Fordulat a Szent Korona ügyben
1977-ben fordulat következett be a Szent Korona ügyben. Jimmy Carter került az elnöki székbe, aki vissza akarta adni az ereklyéket. (Már elődje, Gerard Ford is meghozta ezt a döntést, de a megvalósítást Carter hajtotta végre.) Carterék megkérdeztek sok egyetemi munkatársat a kincsek visszaadásával kapcsolatban és azok, köztük Király Béla és Nagy Ferenc is azon az állásponton voltak, hogy kerüljenek vissza Magyarországra, mert ott a helyük.
Fotó: BBC News
Az amerikai magyarok és az amerikai kongresszus is tiltakozott, mondván, hogy ezzel legitimizálják a kommunista rezsimet, de az amerikai kormány úgy vélte, hogy jót fog tenni a magyar nacionalizmusnak a Szovjetunió ellen.
(Az amerikai iratokból tudjuk, hogy az 1970-es évek végére az Amerikai Egyesült Államok, a nyugat-európai országok és a többi NATO szövetséges ország is de facto elismerte, hogy nem tud mit kezdeni a Szovjetunióval, a Szovjetunió itt marad.)
Hazajön a Szent Korona – Kádárék számára kényelmetlen kérésekkel
1977 őszén az amerikai kormány meghozza a döntést: a klenódiumokat visszaadják Magyarországnak. Megindulnak a diplomáciai előkészületek.
Az amerikaiaknak Kádárék számára kényelmetlen kérései voltak, amiben jelentős szerepe volt Zbigniew Brezinski, lengyel-amerikai politológusnak, Carter nemzetbiztonsági főtanácsadójának, aki a magyar kormány számára nemkívánatos személyeket kért fel a koronát hazahozó küldöttség tagjai közé, olyan amerikai magyarokat, akiket Magyarország kiutasított az országból, vagyis tiltólistán voltak, csak külön belügyminisztériumi engedéllyel utazhattak be Magyarországra. Köztük például Deák István, a Szabad Európa Rádió munkatársa, Takács József, az Amerika Hangja magyar osztályának a vezetője, Tóth Csanád, egy 56-os diákszervezet tagja, 56-os menekült, aki Vance-nek tolmácsolt.
Amerika garanciát is kért arra Magyarországtól, hogy az ereklyéket nem viszik a Szovjetunióba. Azt is kérték, hogy engedjék be a Szabad Európa Rádió tudósítóit Magyarországra. Így lesz Tom Bodin, a Szabad Európa munkatársa az első olyan tudóstó, akit hivatalosan beengednek hazánkba. A koronát szállító repülőgéppel jött. (Szent-Györgyi Albert és Bay Zoltán szintén a magyar koronát hazahozó küldöttség tagja volt.)
Továbbá, mivel nem akarták legitimmé tenni a kommunista államot, kikötötték, hogy a pártvezetés és Kádár János nem vehetnek részt az átadási ceremónián. (A hivatalos magyar külügyi álláspont az volt, hogy nem is akart volna részt venni rajta.) És ezért abban állapodtak meg, hogy az ereklyéket az amerikai nép adja vissza a magyar népnek, nem pedig az amerikai kormány a magyar kormánynak.
Fotó: Fortepan/Székely Tamás
Az is kikötés volt, hogy az ereklyéket ki kell állítani a nagyközönség számára egy olyan történelmi helyszínen, ami nem kötődik a kommunista párthoz. A budai Várban szerették volna, de végül a választás a Magyar Nemzeti Múzeumra esett. Kikötés volt az is, hogy a ceremónián részt kell vennie a magyar társadalom reprezentatív képviselőinek, beleértve a római katolikus egyház prímását (Lékai László bíborost). És az is, hogy a Szent Koronával tisztelettel kell bánni.
1977. decemberében hazánkból két szakértő, Kovács Éva művészettörténész és Szvetnik Joachim restaurátor Fort Knoxba mentek az ereklyék azonosítására és szakmai átvételére.
Fotó: Magyarságkutató Intézet
1978. január 4-én a klenódiumokat fegyveres őrök kíséretében az Andrews Légitámaszponta vitték, ahonnan másnap felszállt az Amerikai Légierő Boeing típusú elnöki repülőgépe, az Air Force Two, fedélzetén a klenódiumokkal és a 25 fős amerikai delegációval, majd a Budapesti Ferihegyi Repülőtéren landolt.
Fotó: Origo
Az átadásra 1978. január 6-án került sor az Országház kupolacsarnokában. Az Országházon ekkor csak magyar zászló lobogott, a szovjet nem és eljátszották az amerikai himnuszt, valamint nem az Internacionálé, hanem a Szózat zárta az ünnepséget.
Fotó: Magyar Királyi Koronaőrség gyűjteménye
15.45-kor a bíborszínű bársonnyal bevont emelvényen elhelyezett ereklye előtti ünnepélyes nemzetőrségváltást követően 16.00-kor Magyarország képviseletében az Országgyűlés elnöke, Apró Antal és Amerika képviseletében az amerikai külügyminiszer, Cyrus Vance vezetésével a két ország delegációja belépett az Országházba.
A magyar nép az „élő” közvetítést 18.00 órakor láthatta, holott az 16.00 órakor történt, mivel Vance beszédében beszélt az amerikai-magyar kapcsolatokról és ennek kapcsán megemlítette Harry Hill Bandholtz tábornokot, aki 1919 októberében Magyarország román megszállásának idején megakadályozta, hogy a fosztogató román katonák kirabolják a Nemzeti Múzeumot. Ez sértette a román-magyar barátságot. Magyarország éppen akkor készült Nicolau Ceaucescu születésnapjára. Előző nap Párizsból áttelexezték a szöveget, amiben benne volt ez a mondat, ezért döntöttek úgy, hogy csúsztatott „élő” közvetítést sugároznak. Végül Vance a magyar külügy tiltakozása miatt kihagyta a szövegből ezt a részt.
A delegáció Kádárék számára nem kívánatos tagjait a televízió nem mutatta.
Fotó: Magyar Királyi Koronaőrség gyűjteménye
A magyar nép, az Országgyűlés és más vezető testületek nevében Apró Antal átvette Cyrus Vance-től a nemzeti ereklyéket. Az ünnepélyes átadás után éjszaka 23.30-kor átszállították az ereklyéket a Nemzeti Múzeumba, ahol februárban megnyílt a kiállítás. Rengetegen tekintették meg.
Fotó: Magyar Nemzet
A Szent Korona hazatrése után fordulat áll be Magyarországon
A Szent Korona hazatérése után fordulat állt be Magyarországon. A kommunizmus ideje alatt a Szent Korona nem volt szent, nevét kis betűvel kellett írni. Az 1947-es kommunista uralom kezdetétől az 1978, január 6-i hazatérésig a Szent Koronáról hazánkban nem jelent meg semmi. Nem volt szabad beszélni se róla, sem Szent Istvánról, sem a Szent Koronáról. Tabutéma volt a magyar belpolitikában és az amerikai-magyar kapcsolatokban is, mivel az amerikai kormányok nem kívánták megvitatni Szent Korona kérdését Budapesttel.
Fotó: Origo
Az ereklyék hazahozatalát követően azonban könyvek jelentek meg Szent Istvánról és a Szent Koronáról (például Bertényi Iván: A magyar korona története, vagy Györffy György: István király és műve), 1983. augusztusában a kommunista éra nemkívánatos elemeivel, Vikidál Gyulával és Nagy Feróval a főszerepben bemutatták az István a király című rockoperát. Végre lehetett beszélni Szent Istvánról, a Szent Koronáról, egy szentről és egy szent tárgyról egy kommunista országban.
A Magyar Állam 1.000 évfordulója alkalmából 2.000-ben az Országház Kupolacsarnokába szállították a Szent Koronát, az almát és a jogart és azóta is ott vannak a Koronatanács felügyelete alatt és állandó díszőrség vigyázza nemzetünk ereklyéit. A palástot a speciális tárolási igények miatt a Nemzeti Múzeumban őrzik.
2010-ben a Szent Korona őrzésére önálló katonai alakulatot hoztak létre.
Néhány szó a Koronaőrségről
A Koronaőrség a magyar Szent Koronának és egyéb koronázási és országos jelvényeknek őrzésére felállított önálló katonai alakulat. 1464-ben Mátyás király alapította meg a magyar királyi koronaőri tisztséget, mely intézmény 1945-ig állt fenn. Vitéz József koronaőr főhadnagy, aki 1944 végén, 1945 tavaszán részt vett a Szent Korona menekítésében, a rendszerváltás után elhatározta, hogy feléleszti a koronaőrséget. A Magyar Királyi Koronaőrség még élő 9 tagjával (többek közt Kollát Ferenccel, Göndör Sándorral és Vaszari Józseffel) együtt 1991. szeptember 19-én létrehozta a Magyar Koronaőrök Egyesületét magyar Koronaőrség hagyományainak őrzésére.
1991 és 2011 között ez az egyesület látta el a díszelgő alakulat feladatait, országjáró missziót vállalva. Aktívan részt vett a Honvéd Koronaőrség létrehozásában, melyet Vitéz József útmutatása szerint hajtottak végre.
Fotó: Magyar Királyi Koronaőrség gyűjtemény
A Koronaőrök Egyesületének kitartó munkájának eredményeképpen 2011. május 30-án a Magyar Honvédség állományába tartozó Honvéd Koronaőrség ünnepélyes keretek közt 66 év után átvette a Szent Korona őrzését. A koronaőrök felkészítésében a Magyar Koronaőrök egyesülete is részt vett.
Egyenruhájuk az 1909-ben rendszeresített díszegyenruha hitelesített mása.
