Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A keresztény hagyomány szerint amikor a megkínzott Jézus a karjaihoz kötözött patibulum, a kereszt vízszintes gerendájának súlya alatt görnyedezve lépdelt a Golgotára vezető meredek úton, háromszor is elesett. Az őt kísérő tömegből ekkor kilépett egy asszony, és az elítélteket kísérő római legionáriusokkal mit sem törődve odarohant a földre zuhant Jézushoz, majd egy fehér kendővel megtörölte a vérben és verejtékben úszó arcát. Noha Veronikát név szerint a kanonizált evangéliumok egyike sem említi meg, de ennek ellenére a neve örökre összefonódott azzal a selyemkendővel, amelyen egy olyan arc kontúrja látható, ami tökéletes egyezést mutat a feltámadás legrejtélyesebb ereklyéjén, a torinói leplen kirajzolódó szakállas férfiarccal.
Részlet Szent János evangéliumából:
Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett és látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, ő is látta az otthagyott gyolcsot és a kendőt, amellyel a fejét betakarták. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most a másik tanítvány is bement, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. Jn 20, 3-9.
Fotó: Manopelloi Kapucinus Bazilika
Veronikára a négy kanonizált evangélium, a Máté, Lukács, Márk és János szerinti szentírás egyike sem utal, csak egy 6. századi apokrif a Pilátus cselekedetei azonosítja személyét azzal a „vérfolyásos asszonnyal”, akit viszont három evangélista is megemlít. (Máté, Mt. 9,20, Márk, Mk. 5,25, és Lukács, Lk. 8,43.) Az apokrif 6. fejezetében szerepel először a Veronika név, ami Jean Mabillon bencés történész és hittudós szerint nem is magára a személyre, hanem a Megváltó arcmását őrző kendőre vonatkozik, és a latin „vera icon” vagyis a „valódi kép” szavakból származik. Egy másik apokrif azt írja, hogy a kendőt Júdea hatodik helytartója, a Jézus halálos ítéletét megerősítő prokurátor, Quintus Pintius Pilatus utóda, Volusianus küldte Rómába.
Ezzel szemben az 5. században keletkezett úgynevezett Addai tanítás arról ír, hogy az „Úr képmását” az edesszai király, Agpé leányának, Berenikének küldték el Jeruzsálemből és azt Krisztus halotti leplével (a torinói lepellel, a szerk.) együtt évszázadokig a kis-ázsiai városban őrizték. Ami történetileg is bizonyítható, hogy a kendő Konstantinápolyból került az „örök városba” és a 8. századtól már bizonyosan Rómában volt, mert egy 753-ból fennmaradt pápai krónika megemlíti, hogy III. István pápa a „nem emberi kézzel festett” arcképet mezítláb vitte a húsvéti körmenetben.
Amikor 1608-ban V. Pál pápa lebontatta a Veronika kendőjét őrző kápolnát, a becses ereklyének is évtizedekre nyoma veszett. A kendő 1620-ban a manopellói kapucinusok birtokába került, és itt is őrzik mind a mai napig. A kendőről több másolat is készült, ezeket többek között a bécsi Hofburg kincstárában, a spanyolországi Alicantéban, a Vatikánban és a római San Silvestro bazilikában őrzik.
Valószínű, hogy Veronika kendője és a torinói lepel Jeruzsálemből Edesszába került, ahol az 5. századig őrizték. A legrégebbi legenda, a 6. századból való kamuliani legenda arról ír, hogy Krisztus Arcképe a Kamuliana nevű, Edessza közelében fekvő kis helyiségből 574-ben Konstanitnápolba került.
A képrombolás idején az ereklyét Konstantinápolyból Rómába menekítették. Azt biztosan tudjuk, hogy a 8. században a Szent Péter Bazilika Szent Veronika kápolnájában őrizték. Ez volt a bazilika legféltettebb kincse. Ekkor terjedt el a „Veronika kendője” elnevezés, így nevezték Rómában: Vera Icon. Valószínűleg ekkor keletkezett a Veronikáról szóló legenda is.
Veronika tisztelete akkor kezdett el terjedni a keresztény egyházban, amikor amikor III. Ince pápa 1208-ban bevezette a kendővel való ünnepélyes körmenetet, melyet a vízkereszt ünnepét követő első vasárnap tartottak. III. Ince januárban mezítláb vitte a kristály relikviatartóba foglalt kendőt a Szent Péter Bazilikától a közeli Santo Spirito Kórházba. A körmenet a Vatikáni Bazilikától a Szent Péter templomig tartott és a végén alamizsnát osztottak a szegényeknek.
A magyar uralkodók közül Erzsébet királyné, Nagy Lajos király anyja, 1343-ban járt Rómában, ahol kétszer is megengedték neki, hogy felmenjen a lépcsőn és imádkozzon Veronika kendője előtt. 1350-ben Nagy Lajos, 1433-ban Zsigmond járt az ereklyénél.
Fotó: Manopelloi Kapucinus Bazilika
A Vatikáni Kincstárat a kendő őrzésére építették
Szent Péter első bazilikáját Rómában Konstantin császár utasítására kezdték el építeni 326 és 333 között, körülbelül 30 év múlva készült el. Rossz állapota miatt 16. század elején lerombolták és új bazilikát építettek a helyére, melynek alapkövét, egy márványkövet
1506. április 18-án II. Gyula pápa a 7.45 méter mély gödörben tartott rövid ceremónia után tette le oda, ahol jelenleg a Jeruzsálemi Szent Veronika pillér áll.
A pillér akkor a régi templomon kívül állt, a szentély bal oldalán.
A pillér mögött kapott helyett a Vatikáni Kincstár, aminek célja Veronika Kendőjének őrzése volt.
Az alapkő elhelyezése után elsőként a Jeruzsálemi Szent Veronika pillért építették fel, rajta a ma is látható felirat: „Veronika Kendőjén megörökített magasztos Megváltó Arckép méltó megünnepléséhez, VIII. Orbán pápa építtette és díszíttette fel a Jubileumi Évben, 1525.”
Fotó: Shutterstock
Az ereklyének nyoma vész
Amikor 1527-ben V. Károly német-római császár elfoglalta Rómát, katonái szétszórták, elégették az ereklyéket. VII. Kelemen pápa 1528-ban utasítást adott ki az ereklye visszaszerzésére. Az ereklyét visszaszerezték és 1528. november 26-án ünnepélyes körmenetben vitték vissza a Szent Péter Bazilikába.
1616. elején elterjedt a hír, hogy az ereklye eltűnt. Vélhetőleg V. Pál pápa kezében volt utoljára 1616. január 25-én az ünnepélyes körmenet alatt. A pápa 1617-ben megtiltotta az ereklye másolását a Vatikán jóváhagyása nélkül.
A kendő az ellopás után Manopelloba került, ahol a 1620-ban a kapucinusok templomában helyezték el. A Manopello melletti dombon álló kapucinus templomban (Rómától 2 órányira keletre), azóta őrzik és Szent Arcként tisztelik Veronika kendőjét.
A kendő abba a fakeretű két üvegtábla közé van zárva, melyet Br. Remigo da Rapino készített 1618-ban, aki abban az évben haladt át a városon, amikor az ereklyét visszaszerezte Dr. De Fabritiis, aki manopelloi házában őrizte. Hamarosan odaadta a kapucinusoknak a széles körű tisztelet előmozdítása érdekében. Az ereklye az előző század óta lehetett Manopelloban, amit abból a dokumentumból tudunk, amit az adományozás alkalmából a helyi elöljáró megbízásából egy szerzetes kiállított. A bölcs szerzetes tudatában volt azzal, hogy az arc nem ember által festett.
A kapucinusok 1750-ben elhatározták, hogy minden év május harmadik vasárnapján Szent Arckép (Volto Santo) ünnepet tartanak.
A Manopelloban őrzött kendő lenne az ellopott kendő?
A Szent Péter Bazilikában két eltört kristályüvegű keret található, az egyikben a Veronika kendőjét őrizték a 16-ik, vagy a 17-ik századig. A keretek nagysága pontosan megegyezik a Manopelloban őrzött kendő nagyságával. A kendő sarkán kristálydarabokat találtak.
A kutatók megállapították, hogy a Manopelloban őrzött kendő megegyezik az 1610-es években a Szent Péter Bazilika építésekor eltűnt kendővel.
Veronika kendőjének mindkét oldalán ugyanolyan erősen kirajzolódó arckontúr látható. Bonyolult fotográfiai eljárásokkal megállapították, hogy jelenik meg a kép azonosan a két oldalon, mint egy diapozitív. A Veronika kendőjén az arc pozitív, a torinói leplen az arc negatív képe látható.
Fotó: Manopelloi Kapucinus Bazilika
A kendőtől sugárzik a bazilika
Senki nem tudja, hogy a torinoi leplen és a Veronika kendőjén hogy keletkezett a kép. A kutatók megállapítottak, hogy a torinoi leplen lévő alakot egy a neutronkisüléshez hasonló nagy erejű sugárzás hozta létre.
Gosbert Weth német orvos, kémikus tavaly szeptember 26-án meglátogatta a Manopelloi Bazilikában a Szent Arcot, hogy egy alfa, béta és gamma sugárzást mérő nukleáris orvosi felszereléssel elvégezzen egy vizsgálatot. A kegyhely plébánosa Antonio Gentili kapucinus atya kinyitotta a vitrin páncélozott üvegajtaját, ahova 1714 óta van bezárva a kendő. Weth látogatásának első napján 2 órán át vizsgálta a relikviát és két nappal később még 1 órán át. Megállapította, hogy ezt a személyt súlyosan megkínozták. Hematómák láthatók az orron és az arc jobb oldalán. A képen nem észlelhetők festéknyomok, sem vérnyomok. Más testnedvek, például vér, vagy izzadság nem felismerhetők. Ezért ezt a kendőt csak olyan személyen alkalmazhatták, aki már nem élt. A kép létrejöttére csak egy magyarázat van. Nukleáris átalakulás történt.
Egy hatalmas neutron kisugárzás során a nitrogén (N14) szénné (C14) változott. Tehát a képet nem festékkel készítették, hanem az anyag nukleárisan megváltozott rostjai hozták létre.
Fotó: Manopelloi Kapicinus Bazilika
Weth megmérte a béta sugárzást is, és megállapította, hogy a bazilikában figyelemre méltóan magasabb, mint kint. A béta sugarak magasabb sűrűsége csak a bazilikában lévő Szent Arc miatt lehet. Ez megmagyarázza azokat a beszámolókat, hogy éjszaka valami ragyogást látható. A sötétben világít, mert az atomok átalakulása során fény formájában energia szabadul fel. Vagyis a Veronika kendője valamit kisugároz magából.
Így került hazánkba az ereklye
A ma 17x24 centiméteres kendőből többször is leválasztottak darabokat.
A hagyomány szerint Mátyás király II. Pál pápától kapott egy a relikviából leválasztott 4.5x7 centiméteres darabot, aki az I. Géza király által alapított garamszentbenedeki bencés apátságnak adományozta, amikor annak újjáépített templomát 1483-ban felszentelték.
Az ereklye számára kegykápolnát alakítottak ki. Garamszentbenedeken (Szlovákia) pünkösdkor Szent vér búcsút tartottak. Később, a reformáció és a török hódoltság idején többször menekítették ki az ereklyét, de a búcsú kultusza így is virágzott.
Fotó: Szent Vér Bazilika
1510-ben készítettek a relikvia számára egy körülbelül 60 cm magas gótikus ereklyetartót, amit 1829-ben Rudnai Sándor prímás restaurált és úgy helyezte bele a monstranciába (liturgikus edény), hogy a hívek számára megcsókolásra kivehető legyen. 1829. július 16-án lepecsételte.
2017. augusztus 10-én Viliam Judák nyitrai püspök, akinek joghatósága alá tartozik a garamszentbenedeki apátság Dr. Udvardy György pécsi megyés püspök kérésére felnyitotta az ereklyetartót és leválasztott a kendőből egy 1x1 centiméteres darabot, tokba tette, lepecsételte, okmányt állított ki róla és 2017. szeptember 16-án Tolna vármegye Duna menti településén, a Sárközben fekvő Bátán (a vármegye legdélibb települése) személyesen adta át Udvardy Györgynek a bátai zarándoklat záró szentmiséjén.
Báta a Szent Vér hazánk egyetlen kegyhelye.
Fotó: Szent Vér Bazilika
A bátai eucharisztikus csoda – Egy megsemmisült bátai ereklye
A Klastrom-hegyen álló mai Szent Vér templom helyén állott középkori bátai apátságot a történeti hagyomány szerint Szent László alapította Szent Mihály arkangyal tiszteletére 1093-ban és bencéseket telepített ide a környéken élő besenyők megtérítésére. Nem tudni, hogy valóban ő alapította-e, vagy csak a birtokokat adományozott és oklevelet állított ki a már meglévő apátság számára. Az apátságot az itt történt eucharisztikus csoda tette országosan ismert búcsújáró hellyé, melyet a magyar királyok gyakran felkerestek. A 14. század közepén az apátság templomában a szentmisén a szentostya vérzett. A vérzés folyamatos lehetett, mert a korabeli források gyakran nevezik vérző ostyának (sanguinolens hostia). A véres ereklyét monstranciában őrizték, melyet vélummal (kehelyborító kendő) fedtek, a vélumot ezüstkoronákkal rögzítették monstranciához. Nagyobb ünnepeken az ereklyét felmutatták a népnek.
A bátai ereklyének 1385-ben más kialakult kultusza volt. Két fő búcsúnapot tartottak, az egyiket Úrnapján, a másikat Szent Mihály arkangyal ünnepén. A búcsúkor országos jelentőségű vásárokat tartottak. A búcsú kiváltságát Zsigmond király kérésére IV. Jenő pápa adta a bátai apátságnak 1434-ben.
Fotó: Szent Vér Bazilika
A törökök 1539-ben elpusztították az apátságot, a bencések nem jöttek vissza többé. Az ereklye is megsemmisült. A ma álló neoromán stílusú templomot Lechner Lóránt terve alapján építették, 1939-ben szentelte fel Virág Ferenc pécsi megyéspüspök.
