Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Néha egy apró szikra – egy sértés, a tiszteletlenség megnyilvánulása – is elég ahhoz, hogy háborút robbantson ki. A történelem számos megtorlásról szóló meséje közül mérete és brutalitása miatt az egyik legkiemelkedőbb: Dzsingisz kán története, a mongol vezéré, aki egyesítette Közép-Ázsia törzseit és kialakította a történelem legnagyobb szárazföldi birodalmát, és döntése a Hvárezmi Birodalom eltörléséről.
A 13. század elején Dzsingisz kán békés kereskedelmi kapcsolatokat kívánt létesíteni a szomszédos Hvárezmi Birodalommal, amely erős muszlim állam volt, kiterjedve a mai Irán, Üzbegisztán és Türkmenisztán nagy részére. A Hvárezmi Birodalmat Alá ad-Dín Mohamed sah uralta. Dzsingisz kán eleinte nem akart háborúzni a szomszédjával.
Fotó: Wikimedia
Dzsingisz kán bosszúja
1218-ban Dzsingisz kán muszlim kereskedők karavánját küldte a hvárezmi Otrár városába, hogy felvegyék a kereskedelmi kapcsolatot. Otrár kormányzója, Inalcsuk (más néven Gijász ad-Dín) azonban kémkedéssel vádolta a karaván tagjait és elrendelte letartóztatásukat. Ártatlanságuk bizonygatása ellenére a kormányzó az egész karavánt kivégeztette, kivéve egy embert, akinek sikerült elmenekülnie és hírét vinnie a mészárlásnak Dzsingisz kánnak.
Dzsingisz kánt felháborította az eset, és diplomáciai küldöttséget menesztett a hvárezmi sahhoz, II. Mohamedhez, hogy az incidens ügyében jogorvoslatot kérjen. Követelte, hogy Otrár kormányzóját büntessék meg tetteiért, és hogy fizessenek jóvátételt az elveszett életekért és vagyonért.
A sah azonban nemcsak elutasította Dzsingisz kán követeléseit, hanem még tetézte is a sértést: lefejeztette a diplomáciai küldöttség vezetőjét, és a fejet visszaküldte a mongoloknak.
Ez végzetes döntés volt. A mongolok 1219-ben megtámadták a Hvárezmi Birodalmat. Két éven belül a mongolok egy brutális és döntő hadjárattal megsemmisítették a birodalmat, valószínűleg több millió embert megölve, köztük nőket és gyermekeket. A brutalitás mértékének érzékeltetésére: a 13. századi perzsa tudós, Atá-Malek Dzsuvajni azt írta, hogy 50 000 mongol katonának megparancsolták, hogy egyenként 24 gurgándzsi lakost öljenek meg, egy hvárezmi birodalmi városban. Ez 1,2 millió ember meggyilkolását jelentené, bár nem világos, hogy ez a beszámoló valós volt-e vagy túlzás.
Mítosz vagy valóság?
Bár bőséges történelmi bizonyíték van erről a mongol invázióról és annak brutalitásáról, még mindig nehéz biztosan tudni, hogyan kezdődött pontosan ez a konfliktus. Végül is sok legenda és mese övezi a kánok kánját. Azt is mondják például, hogy Dzsingisz, aki Temüdzsinként született, megölte féltestvérét, mert az nem osztotta meg vele ételét; hogy egy ellenséges íjászt, aki a csatában eltalálta őt, saját tábornokává tett; és hogy mindenkit megöltek, aki részt vett a temetésén, hogy végső nyughelyét titokban tartsák.
Mennyire hihetők ezek az anekdoták? A történészek nem mindig biztosak benne.
Nem minden forrás maradt fenn, amely a mongol hódítás történetét írja le, és a fennmaradtak esetében fontos figyelembe venni, hogy szerzőik a mongolokkal vagy ellenük harcoltak-e.
Számos beszámoló, beleértve a Dzsingisz életéről és haláláról szólókat is, évekkel az események után készült, ami sebezhetővé teszi őket a pletykákkal és a revizionizmussal szemben.
Fotó: Wikipedia
Közelebbről megvizsgálva, Hvárezmia pusztulása többé-kevésbé úgy történt, ahogyan általában elmondják, néhány kisebb különbséggel. Mégis, egyes kérdések megválaszolatlanok maradnak. Nem tudjuk például, hogy miért kezdtek harcot a kisebbségben lévő és hátrányban lévő hvárezmiaiak a legfélelmetesebb és legsikeresebb élő hódítóval. Talán alábecsülték a mongolokat. Talán túlbecsülték magukat. Talán úgy gondolták, hogy a mongolok, akik már meghódították Hvárezmia számos szomszédját, végül őket is megtámadnák, és utolsó ellenállást akartak tanúsítani, amíg még tehették.
Az otrári incidens
Nicholas Morton, a „The Mongol Storm: Making and Breaking Empires in the Medieval Near East” szerzője és a Nottingham Trent Egyetem professzora szerint a mongolok 1219-es hvárezmi inváziójának alapját az vetette meg, amikor egy karaván érkezett Otrár városába (a mai Kazahsztán területén), hogy a helyiekkel kereskedjen. Valamilyen okból Otrár kormányzója, Inalcsuk letartóztatta a kereskedőket, és felettesétől, a hvárezmi szultántól, Alá ad-Dín Mohamedtől kért útmutatást, hogy mit tegyen velük.
Mohamed megparancsolta Inalcsuknak, hogy ölje meg a mongolokat, amit meg is tett. Amikor Dzsingisz megkapta a hírt, egyenesen Mohamedhez küldött követet magyarázatot követelve. Ahelyett, hogy magyarázatot adott volna, Mohamed kivégeztette a követet.
Követőit is megalázta azzal, hogy levágta szakállukat, ami a mongol kultúrában a férfiasság és erő szimbóluma volt. Ezután Dzsingisz nem követet küldött, hanem hadsereget. Otrárt ostrom alá vették, és a krónikások szerint Inalcsukot megölték úgy, hogy olvadt fémet öntöttek a szájába, szemeibe és füleibe.
Bár a mongolok számos brutális módszert alkalmaztak ellenségeik megbüntetésére (Oroszországban például megfullasztották a hadifoglyokat úgy, hogy faplatform alá temették őket, majd a platform tetején győzelmi lakomát tartottak), a forró fémmel való leöntés nem volt része tipikus módszereiknek, ami felveti a kérdést, miért döntöttek Inalcsuk ilyen módon történő kivégzése mellett.
Talán kapzsiságát akarták kigúnyolni. Talán népe szokásait akarták kigúnyolni. Marcus Crassus római tábornok is állítólag így halt meg a pártusok kezétől, akik Afganisztánt foglalták el Hvárezmia előtt. Ugyanez igaz Valerianus római császárra, akit szintén ebben a régióban ejtettek foglyul.
Miután Otrár elesett, Hvárezmia többi része is követte. Bár a mongolok már messze földön hírhedtek voltak kegyetlenségükről, hvárezmi inváziójuk teljesen új mércét állított fel. Konzervatív becslések szerint az összhalálozás 2 és 15 millió ember között mozgott.
Egyesek szerint Mohamed szultánt összeomló birodalmán keresztül üldözték, míg végül a Kaszpi-tengeren egy kis szigeten halt meg, miközben Dzsingisz katonái körülvették.
Megválaszolatlan kérdések
Bár az otrári incidensről szóló ismereteink azon alapulnak, amit Jackson „észszerűen megbízható elsődleges forrásoknak” nevez, ezek a források nem magyarázzák meg, miért gondolta Mohamed és Inalcsuk jó ötletnek, hogy a sokkal erősebb mongolokat provokálják. Amikor a karaván megérkezett, Dzsingisznek már olyan hírneve volt, mint valaki, akivel épeszű ember nem akar kikezdeni. 1215-ben meghódította Észak-Kínát és Zhongdut (a mai Pekinget), majd 1218-ban Kara Kitajt.
Az otrári incidens még rejtélyesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a mongoloknak valószínűleg nem állt szándékukban meghódítani Hvárézmiát Mohamed provokációja előtt. Morton könyve szerint a kereskedelmi karaván azért érkezett Otrárba, hogy aranyat és hódprémet cseréljen hvárezmi textíliákra – olyan textíliákra, amelyek iránt Dzsingisz, aki híresen üdvözölte a kulturális és vallási sokszínűséget az általa elfoglalt területeken, már évekkel korábban érdeklődést mutatott.
A legmeggyőzőbb magyarázat az, hogy Inalcsuk azért tartóztatta le a mongol kereskedőket, mert kémeknek gondolta őket, és Mohamed azért végeztette ki mind őket, mind a követet, hogy üzenjen Dzsingisz kánnak.
A szultán, írja Morton, talán „elkerülhetetlennek tartotta a háborút a gyorsan terjeszkedő mongolokkal, tekintettel a hódítások gyorsaságára az elmúlt években. Ezért dönthetett úgy, hogy határozottan cselekszik, amikor felmerült, hogy a mongolok kémkednek.”
Morton szerint önmagában egyik elmélet sem kielégítő. Az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, hogy a mongolok minden irányban terjeszkedtek, és hogy előbb vagy utóbb, háború vagy béke útján, a hvárézmiaiak kénytelenek lettek volna behódolni Dzsingisz kán uralmának. Azzal, hogy nem fogadta el sorsát, II. Mohamed megnyitotta azt az ajtót, amelyen keresztül a kánok kánja és katonái bevonultak a Közel-Keletre, majd később Európába. De ez már egy másik történet.
