Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA tenger sötét, zavaros vizeiben hogyan tudják a fókák, merre menjenek? Egy kutatócsoport meglehetősen egyedi módszert talált ki a fókák tájékozódási képességének vizsgálatára.
A fókák elképesztő emlősök. Nemcsak olyan tüdőkapacitással rendelkeznek, amely lehetővé teszi a hosszú merüléseket és gondoskodó anyák, hanem meglehetősen nehéz körülmények között is képesek túlélni. Az óceán mélyén nagyon kevés a fény, és a víz igen zavaros lehet, ezért rejtély, hogyan tájékozódnak ezek az úszólábúak. Egy kutatócsoport egy meglehetősen egyedi módszert talált ki ennek kiderítésére.
Fotó: BOUILLAND STEPHANE / HEMIS.FR / hemis.fr
Fókák a számítógép előtt
A közönséges fókákat (Phoca vitulina) vizsgálva a csapat többet szeretett volna megtudni arról, hogyan képesek navigálni rossz látási viszonyok között, különösen amikor részecskék, például homokszemek vagy fitoplankton oszlik el a vízben. Különösen azt szerették volna megtudni, hogy a fókák a látásukat használják-e az utazási irány meghatározásához, vagy inkább más érzékszerveikre, például a bajuszukra hagyatkoznak.
Tudni akartuk, hogy a közönséges fókák képesek-e meghatározni haladási irányukat az optikai áramlási mezők alapján – a retinán keletkező mozgásmintázatból, amely akkor jön létre, amikor egy fóka látható tárgyak, többek között a vízben lévő részecskék mellett halad el a környezetében
– mondta Frederike Hanke, a tanulmány szerzője egy nyilatkozatban.
A történések tesztelésére Hanke és kollégái három számítógépes szimulációt terveztek: az egyik a nyílt tengert szimulálta, pontokkal, amelyek elsuhannak a fóka mellett; a másik a tengerfeneket utánozta, pontokkal, amelyek a fóka felé haladnak; a harmadik pedig a vízfelszín megtalálását szimulálta, a pontok síkjával a fóka feje felett.
Nagyon jól teljesítettek az állatok
Nick, Luca és Miro, a három fóka egy nagy képernyőn nézte ezeket a szimulációkat, majd egy piros labdát érintettek meg, jelezve, hogy szerintük milyen irányba haladnak. Ha igazuk volt, haljutalomban részesültek. Nick és Luca korábban már használtak hasonló rendszert, így elég gyorsan elsajátították a feladatot, míg a játékban újonc Mirónak körülbelül hatszor annyi alkalomra volt szüksége a rendszer megtanulásához.
Fotó: Universitatsmedizin Rostock
Azonban ő is megtanulta, és Miro a kísérletekben az irány meghatározásakor a másik két fókával egyenlő teljesítményt nyújtott. Még a szimulált sötét, zavaros vizekben is ki tudták használni az elsuhanó pontokat az irány kiszámításához.
A csapat megállapította, hogy a fókák meglehetősen jó pontossággal tudták meghatározni az irányt, bár ebben nem voltak olyan jók, mint az emberek vagy a rhesusmajmok.
„Ezek élő állatok, nem robotok” – mondta Hanke. „A hibákat leginkább a figyelmetlenség vagy időnként a motiváció csökkenése okozza.”
A jövőben a csapat további kísérleteket tervez, amelyek figyelembe veszik a tengeri áramlatok miatt sodródó részecskéket, és azt, hogy az állatok hogyan birkózhatnak meg ezekkel a körülményekkel.
