A megfigyelt jelenség lényege, hogy az adott csillag fénye szinte észrevehetetlenül rövid időre – a másodperc tört része alatt – hirtelen elhalványul, majd ugyanolyan gyorsan visszatér az eredeti fényességére. Ez arra utal, hogy valami rövid ideig eltakarta a csillag fényét. A jelenséget megfigyelő csillagász, Richard Stanton szerint azonban ez még korántsem bizonyítja, hogy idegen űrhajókat vagy technikai eszközöket látott volna a teleszkóppal – egyelőre több magyarázat is szóba jöhet. Stanton, aki korábban a NASA Sugárhajtású Laboratóriumában (angolul Jet Propulsion Laboratory; JPL) dolgozott, egy 76 centiméter átmérőjű teleszkóppal több mint 1300 olyan csillagot vizsgált, amelyek a Naphoz hasonlóak. Egyszerű, de célzott módszerrel dolgozik: nagy precizitással méri a csillagok fényének másodpercről másodpercre történő ingadozásait, abban bízva, hogy valamilyen rendellenesség egy fejlett földönkívüli civilizáció jelenlétéről árulkodhat.
Stanton sokáig nem észlelt semmi rendkívülit, ám 2023. május 14-én egy igazán különös fényjelenséget látott: a HD 89389 jelű, 102 fényévre lévő csillag fénye kétszer egymás után, szinte teljesen azonos módon, villanásszerűen elhalványult. Mindkét fénycsökkenés rendkívül rövid ideig tartott, majd a csillag fénye visszaállt a normál értékre.
Több mint 1500 órányi megfigyelés során még soha nem találkoztam ilyen különleges, kettős impulzussal
– írta Stanton az Acta Astronautica tudományos folyóiratban április 23-án megjelent tanulmányában.
A felfedezés hatására átvizsgálta a korábbi észleléseket is, és meglepő eredményre jutott: már 2019-ben, az 51 Pegasi nevű csillagnál is megfigyelt egy hasonló kettős halványodást. Ráadásul 2025. január 18-án egy harmadik, HD 12051 nevű csillagnál is rögzítette ugyanazt a jelenséget. A fényimpulzusok eredete egyelőre ismeretlen, a pontos magyarázatot még homály fedi.
Seth Shostak, a kaliforniai SETI Intézet rangidős csillagásza óvatosságra int mindenkit, aki azonnal földönkívüliekre gyanakodna. A Live Science-nek nyilatkozva felidézte, hogy a csillagászok időről időre megfigyelnek hasonló, elsőre megmagyarázhatatlannak tűnő égi jelenségeket, amelyeket kezdetben gyakran idegen civilizációk tevékenységének tulajdonítanak – később azonban rendszerint kiderül, hogy természetes, bár addig ismeretlen folyamatok állnak a háttérben.
Shostak szerint ha valóban egy intelligens civilizáció próbálna jeleket küldeni, annak tartalmat is kellene közvetítenie.
Egy technológiailag fejlett társadalom aligha pazarolná az energiát pusztán arra, hogy értelmetlen fényimpulzusokat küldözgessen a világűrbe
– fogalmazott. Mivel a mostani jelenségek túl egyszerűek, szabályosak és látszólag semmilyen információt nem hordoznak, a csillagász inkább arra gyanakszik, hogy egy egyelőre ismeretlen, de teljesen természetes asztrofizikai ok húzódik meg a háttérben.
Stanton mérései szerint a HD 89389 jelű csillag fényereje rendkívül rövid idő alatt körülbelül 25 százalékkal csökkent, majd szinte azonnal visszatért eredeti állapotába. A jelenlegi tudományos ismeretek alapján ilyen gyors, belső folyamat nem megy végbe egy csillagban, vagyis valószínűbb, hogy valami kívülről zavarta meg a fényét.
A Föld környezetében mozgó űrszemét, műholdak vagy repülőgépek időnként elhaladhatnak a látómezőben, és rövid időre kitakarhatják egy csillag fényét. Ezek az objektumok viszont rendszerint a teljes fényt blokkolják, és a távcső kamerája is rögzíti őket – itt viszont egyik felvételen sem tűnt fel semmilyen zavaró tárgy.
Ha valóban valami eltakarta a csillagot, akkor az vagy láthatatlan volt – például valamilyen légköri jelenség miatt –, vagy olyan távolságra helyezkedett el, hogy nem volt érzékelhető a felvételeken
– magyarázta Stanton.
Stanton szerint a titokzatos fényimpulzusok eredetének tisztázásához elengedhetetlenek a további, részletesebb megfigyelések. Ehhez földi távcsőhálózatokra és pontosabb műszerekre van szükség.