Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A Marfa Fények rejtélyes ragyogó gömbök a Texas nyugati részén fekvő Marfa városa melletti sivatagban, amik generációk óta zavarba ejtik az embereket. A szemtanúk szerint a Marfa Fények körülbelül kosárlabda méretűek és különbözőképpen írják le, fehér, kék, sárga, piros, vagy más színűek. Lebegnek, egyesülnek, pislognak, ketté válnak, villognak, fellebegnek a levegőben, vagy gyorsan keresztülrepülnek a Mitchell-alföldön (Marfatól keletre fekvő terület, leggyakrabban innen jönnek a jelentések). Nem lehet előre jelezni, mikor és hol jelennek meg? Évente általában kevesebb, mint 30-szor, körülbelül 12-szer bukkannak fel éjszaka, rendszerint pont napfelkelte, vagy naplemente után, évszaktól és időjárástól függetlenül. Senki sem tudja, hogy mik ezek?
A Marfa Fények miatt látogatják leginkább a Texas Big Bend régiójában elhelyezkedő Marfa városát, a jelenség az egész világról vonzza a látogatókat. Presidio megye lakosai több, mint 100 éve figyelik a fényeket. Farmerek, őshonos amerikaiak, középiskolai szerelmesek, és híres meteorológusok egyaránt beszámoltak arról, hogy láttak látszólag forrástalan fényeket táncolni a horizonton a város délkeleti részén; ez a terület majdnem teljesen lakatlan és rendkívül nehéz átkelni rajta.
Fotó: Live Science
A jelenség első történelmi feljegyzése 1883-ból való: Robert Reed Ellison tehénpásztor azt állította, hogy vibráló fényeket látott egy este, miközben egy tehéncsordát hajtott a Mitchell-alföld közelében. Azt feltételezte, hogy az apacsok tábortüze. Ellisonnak a területen élő telepesek azt mondták, hogy ők is gyakran látják a fényeket, de nem találtak hamut, vagy más bizonyítékot tábortűzre.
Azóta farmerek, második világháborús katonák és középiskolai szerelmesek számoltak be arról, hogy láttak pulzáló színes fénylabdákat egy lakatlan földnyúlvány mentén Marfatól délkeletre fekvő Paisano-hágónál. Két korai telepes, Joe és Sally Humphreys, 1885-ben látták először a fényeket. 1919 nyarán a marhákat terelő pásztorok, akik észrevették a fényeket, átlovagoltak a hegységhez megkeresni a fény forrását, de nem találtak semmit.
Az első világháborúban a szemlélők ellenséges inváziótól tartottak a fények láttán, attól féltek, hogy a fények szándékosak és az invázió vezetésére szolgálnak. A második világháború idején a közeli Midland Army Air Field repülőtérnél gyakorlatozó pilóták a levegőből keresték a megfoghatatlan fények forrását, de nem jártak sikerrel.
Fotó: Marfa Visitor Center
A helyi bennszülött indiáncsoport, az apacsok szerint a fény az apacs indián főnök, Alsate szelleme, aki a régióban vándorol. 1882-ben ölte meg egy mexikói légóbrigád.
Egyesek szerint ártalmatlanok és barátságosak, mások szerint nem így van
Azok, akik hosszú időn át látták a fényeket, megszemélyesítik őket, és kitartanak amellett, hogy nem csak hogy ártalmatlanok, hanem barátságosak is. Mrs. W.T. Giddings, aki úgy nőtt fel, hogy figyelte a fényeket és akinek apja azt állította, hogy megmentették őt a fények egy hóvihartól, amikor egy barlangba vezették őt, úgy tartja, hogy a fények kíváncsi megfigyelők, és vizsgálják maguk körül a dolgokat.
Számos magyarázat született, de valójában senki nem tudja, mi ez?
Paranormális jelenség volna, vagy esetleg délibáb?
A paranormális dolgok kedvelői a Marfa Fényeket mindenfélének tulajdonították, az űrlényektől kezdve az aranyat kereső spanyol hódítók kóborló kíséretéig. Tudósok próbáltak tudományos magyarázatot adni a titokzatos fényekre. A Texasi Egyetem egy csoport fizikus hallgatója arra jutott, hogy a közeli 67-es országúton elhaladó járművek fényszórói legalább néhány beszámolóra magyarázatot adhatnak.
Mark D’antonio csillagász szerint autók fényszórói nem lehetnek, mert azok stacionáriusak. A Marfa Fényeket több, mint 100 éve figyelik, és akkoriban nem voltak itt országutak és autók.
D’antonio elképzelhetőnek tartja, hogy a fényjelenség a bolygó által okozott statikus kisülés, amit a gyorsan áramló víz és bizonyos sziklaréteg közti kölcsönhatás okoz. Mint, amikor lábunkat a szőnyeghez dörzsöljük, aztán megérintünk valamit.
D’anontio szerint lehetnek a föld alól felszabaduló és tektonikus erőket begyújtó gázok is. Az elmélet szerint a föld alatt valamiféle elektromos energia valamiféle mágneses hatásokkal párosulva generálja a fényeket: ez a földalatti dolog látható fénnyé, egy fényjelenséggé válik a levegőben.
De ez sem valószínű, mivel a Marfa régióban nincs jelentős tektonikus mozgás. A tektonikus mozgások nyugati parton és a keleti part néhány részén vannak.
Egy másik lehetséges magyarázat, a különböző hőmérsékletű levegőrétegek által okozott fénytörés (refrakció). Ez az optikai illúzió, a délibáb akkor történik, amikor egy nyugodt, meleg levegőréteg egy hidegebb levegőréteg felett nyugszik. Délibáb időnként az óceánban is látható, és azt okozza, hogy úgy tűnik, mintha egy hajó a horizont felett lebegne. A hőmérséklet gradiens, ami a délibáb létrejöttéhez szükséges, gyakori a nyugat-texasi sivatagban.
Légköri esemény
Lehet-e légköri esemény, például villám? Amikor a légkör fényt hoz létre, az elektromos töltésekből származik, mint például a villám. Ez egy nagyon nagy villanás, valami, ami nagyon gyorsan történik és eltűnik. De a viharhoz kell nedvesség, kell rengeteg nyírófeszültség és kell valami, ami keresztülhalad a régión, hogy létrehozza ezeket a viharokat. Ebben az esetben világos nappal, ami kizárja, hogy légköri jelenség okozza ezeket a fényeket.
Ragyogó gázok
Vannak, akik úgy vélik, talán ugyanazok a gázok okozzák a Marfa Fényeket, amik a mocsárgázhoz társuló ragyogó fényeket is okozzák: a foszfin (foszforhidrogén: PH3) és metán (CH4). Bizonyos körülmények között ezek a gázok meggyulladnak, amikor oxigénnel kerülnek kapcsolatba. Ezt a ragyogó jelenséget (lidércfény) világszerte megfigyelték, különösen mocsaras területeken, ahol a szerves anyag bomlása foszfin és metán zsákokat hoz létre. Bár a Marfa Fények közelében nincs mocsár, vannak jelentős olaj, természetes gáz és más kőolaj és szénhidrogén rezervoárok a területen, amik tartalmazhatnak metánt olyan mennyiségben, ami képes a mocsárgázhoz hasonló hatást létrehozni.
A NASA mérnöke is vizsgálta a jelenséget
James Bunell a NASA nyugdíjas repülőmérnöke a területen nőtt fel, a Marfai Középiskolába járt és 2000-ben visszatért, hogy tanúja legyen a „megdöbbentő fénybemutatónak, amire nem tudott elfogadható magyarázatot találni”. A következő 12 év során Bunell próbált magyarázatot találni a rejtélyre.
10 széles spektrumú és infravörös kamerát telepített a szomszédos tanyákon remélve, hogy megismeri a fények mintázatait, azonban semmi mintázat nem bukkant fel.
Bunellnek van néhány elmélete, az egyik például az, hogy a Föld földalatti súrlódása hogyan hozza létre az elektromágneses fénybemutatót a Marfa síkságok felett.
Egy másik elmélete szerint a Mitchell-alföld alatt lévő magmás (vulkáni eredetű) szikla piezoelektromos töltést hoz létre (nyomás alatt lévő szilárd anyag hozza létre, például ásványok, kristályok, vagy kerámia) és ez idézi elő a jelenséget.
Karl Stephan, a Texasi Állami Egyetem mérnök professzora szerint nem így van. Lehetséges olyan geológiai aktivitás, ami elektromos aktivitást hoz létre, de ezen a ponton ez csak spekuláció.
Senki nem tudja, mi ez?
A legtöbb beszámoló szerint a fények hóbortosak és barátságosak; más szemtanúk szerint mindig távoliak és tartózkodók; és vannak, akik azt állítják, hogy a fények rémisztő sebességgel keresztülsüvítenek a síkságokon, aztán visszasüvítenek és feloldódnak, mielőtt nekicsapódnának a rémülettől megnémult nézőnek.
A cinikusok szerint ez az úgynevezett paranormális jelenség csak az autók és tábortüzek légköri visszaverődései (reflexiói) éjszaka. A misztikusok szerint ez halandzsa.
Az az igazság, hogy nem tudjuk mi ez? Abban mindenki egyetért, hogy rejtély, amivel számolni kell.
Fotó: Taxas State Historical Association
Marfai fesztivál - Így lendült fel a város
Az egyik legnépszerűbb éves esemény a Marfa Fény Fesztivál, élő zenével, kajával, parádéval.
1971-ben Donald Judd minimalista művész New Yorkból ide költözött azzal a szándékkal, hogy itt legyen művészetének állandó színhelye. Megvásárolta a város leszerelt második világháborús katonai bázisát és megtöltött két régi tüzérségi barakkot több, mint 100 műalkotással és egy elhagyott legelőn elszórt 15 betondobozból készült művészeti installációt. Amikor Judd elkezdte átalakítani galériákká Marfa elhagyott épületeit az 1970-es években, elkezdtek beszivárogni a látogatók.
Armando Vasquez, aki 1971-ben látta először a fényeket, meghökkent, azt mondja, olyan volt, mint egy tündérmese. A városban lassan ment az üzlet és potenciált látott a titokzatos fényekben. A következő 20 évben Vasquez kivitte a látogatókat Marfa két hoteljéből, hogy nézzék meg a fényeket.
Évekig nem volt itt más, csak aki a fényeket látni akarta és attól félt, hogy Marfa kísértet várossá válik. Vasquez évekig kérte a Marfai Kereskedelmi Kamarát, hogy segítsék népszerűsíteni a jelenséget, de sikertelenül.
Aztán 1986-ban végül szerveztek egy fesztivált, amit azóta is minden év szeptemberében megtartanak és most már látogatók ezreit vonzza. Az utóbbi években a fények turista látványossággá váltak. A Texasi Közlekedési Minisztérium Marfatól 14.5 kilométerre keletre, a 90-es országúton épített az autósoknak egy parkoló területet a különös jelenség megtekintéséhez. 2003-ban építették meg a helyszínen a Marfai Rejtélyes Fények Panoráma Központját.
Fotó: Texas State Historical Association
Néhány szó Marfa városáról
A várost 1883-ban alapították a Galveston, Harrisburg, és San Antonio Railway vasútvonal számára vízmegállónak és áruszállítási központnak. Állítólag egy vasúti igazgató felesége javasolta, hogy legyen a neve Marfa, Dosztojevszkij Karmazov testvérek című könyvének egyik szereplője után, ezt a könyvet olvasta akkor. Marfa népessége folyamatosan növekedett és 1930-ban a városnak 3.909 lakosa volt.
Az 1940-es évek alatt, a kormány Marfaba helyezte a Vegyi Hadviselés Brigádokat és épített a közelben egy hadifogolytábort. A második világháborúban Marfatól 16 kilométerre keletre volt a Marfa Army Air Field katonai repülőtér, mely fejlett repülő kiképző bázis volt. A katonai létesítményeket következő évben bezárták, de lényeges gazdasági és kulturális hatást gyakorolt a területre.
1955-ben a Warner Brothers filmstúdió Marfat választotta az Óriás című film helyszínéül. A Paisano Hotel volt a stáb, köztük a főszereplők, James Dean, Rock Hudson, Elisabeth Taylor főhadiszállása. Az beszélték, hogy James Dean annyira megszállottja volt a fényeknek, hogy a forgatás alatt a hotelszobájában egy teleszkópot tartott. Ez volt James Dean utolsó filmje. Autóbalesetben életét vesztette, még a film bemutatása előtt.
