Jól ismert tény, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyi ember kereszteződött. Míg a korábbi kutatások azt vizsgálták, hogy mikor történtek ezek a találkozások, az új eredmények feltárták, hogy pontosan hol találkoztak a neandervölgyiek az emberekkel.
A tudósok alaposan megvizsgálták mindkét faj földrajzi elterjedését Délnyugat-Ázsiában és Délkelet-Európában a késő pleisztocén korban, amikor tudjuk, hogy kereszteződtek.
Ez egyértelműen rámutatott arra a helyre, ahol a két emberfaj átfedésben volt egymással és valószínűleg kereszteződött:
a Zagrosz-hegység, egy hosszú hegylánc a Perzsa-fennsíkon, amely átnyúlik a mai Irán, Észak-Irak és Délkelet-Törökország határain.
A Zagrosz-hegység ideális hely lehetett a két faj találkozására. A régió változatos biodiverzitással és domborzattal rendelkezik, amely képes volt nagy, stabil emberi populációkat eltartani. Ráadásul a pleisztocén éghajlati változások idején más földrészekről érkező embereket is befogadhatott, folyosóként szolgálva a hűvösebb palearktikus és a melegebb afrotrópusi területek között.
A helyszín tökéletesen illeszkedik a régészeti leletekhez és a genetikai bizonyítékokhoz is. A Zagrosz-hegység régiója gazdag olyan régészeti lelőhelyekben, amelyek mind neandervölgyiek, mind őskori Homo sapiensek maradványait tartalmazzák.
Ennek a fajok közötti keveredésnek az öröksége ma is él.
A tudósok 2010-ben fedezték fel, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyiek kereszteződtek, amikor először szekvenálták a teljes neandervölgyi genomot.
További munkával kiderült, hogy a ma élő összes nem afrikai ember genomjának 1-4 százaléka neandervölgyi eredetű. Ezek a gének továbbra is alakítják megjelenésünk és viselkedésünk számos aspektusát, a nagyobb orrtól és az alacsonyabb fájdalomküszöbtől kezdve a COVID-19-re és depresszióra való nagyobb fogékonyságig.