A Föld óceánjai már nem tudják ellensúlyozni az emberi tevékenységből származó szén-dioxid hatását. Egy nemrég publikált kutatás szerint az óceánok elsavasodása olyan mértéket ért el, hogy az már túllépi a tudományosan meghatározott biztonsági küszöböt.
A jelenség a légkörbe jutó szén-dioxid következménye: az üvegházhatású gáz oldódik a tengervízben, szénsavat képez, ami csökkenti a víz pH-értékét és rontja a tengeri életfeltételeket.
A legérzékenyebb fajok, például a korallok, kagylók és rákok, kalcium-karbonátból építik fel vázaikat. Ehhez karbonát-ionokra van szükségük, amelyek mennyisége azonban a savasodás miatt folyamatosan csökken.
A tengeri ökoszisztémák alappilléreit fenyegeti tehát az a kémiai átalakulás, amely mára globális méreteket öltött.
A tudósok a savasodás egyik fő mérőszámát, az aragonit telítettségének szintjét vizsgálták. Ez a mutató azt jelzi, mennyire alkalmas a tengervíz az aragonit – a kalcium-karbonát egyik formájának – képződésére. Ha ez az érték túl alacsony, az élőlények nem tudnak megfelelő vázat vagy héjat növeszteni, ami végső soron a pusztulásukat okozhatja.
A kutatók szerint 2020-ra a hét nagy óceáni medencéből négyben már túlléptük a savasodás biztonsági határát. Ezt a szintet akkor tekintik veszélyesnek, ha az aragonit telítettség 20%-kal csökken az iparosodás előtti szinthez képest. A legutóbbi, 2023-as adat 19%-os csökkenést mutatott, és a mostani adatok szerint már biztosan átléptük a kritikus szintet.
A kutatás nemcsak a felszíni vizek állapotát vizsgálta. Az eredmények szerint a savasodás a mélyebb rétegekben is súlyos mértéket öltött: a felszín alatti, 200 méter mélységig terjedő vízréteg 60%-a szintén a veszélyzónába került. Ez azért különösen aggasztó, mert sok tengeri faj ezekben a mélységekben él.
A legnagyobb mértékű savasodás a sarkvidéki térségekben figyelhető meg. A Déli-óceán felszíni vizeinek 87%-a, az Északi-Csendes-óceán 84%-a, a Jeges-tenger pedig 78%-a lépte túl a biztonsági küszöböt.
Az adatok alapján 2020-ra az óceánok felszíni vízfelületének 40%-a vált túl savassá ahhoz, hogy biztonságos élettérként működjön.
Az élőhelyek zsugorodása már most tetten érhető. A korallok számára megfelelő terület 43%-kal csökkent. A bálnák, halak és tengeri madarak egyik legfontosabb táplálékát jelentő sarki tengeri csigák élőhelye 61%-kal szűkült. A part menti közösségek által használt kagylófélék élettere 13%-kal lett kisebb. Ezek a fajok nemcsak ökológiailag, hanem gazdaságilag is kulcsfontosságúak.
A kutatás vezetője, Helen Findlay szerint a döntéshozóknak gyorsan és határozottan kell reagálniuk. „Valódi lépésekre van szükség a kibocsátás csökkentése érdekében” – hangsúlyozta. Hozzátette: az óceáni savasodást monitorozni, mérsékelni és kezelni kell, és ezt be kell építeni a nemzeti környezetvédelmi programokba.