Kiderült, miért olyan színpompásak a trópusi állatok

Az esőerdők szivárványszínű papagájaitól kezdve a korallzátonyok ragyogó sárga, narancssárga és kék villanásáig, a trópusi ökoszisztémákban bőven találhatók feltűnően színes élőlények. De mi késztette ezekben a környezetekben az állati lakókat, hogy ilyen szemet gyönyörködtetően színpompásra fejlődjenek?

Általánosságban elmondható, hogy az állatok a színeket kommunikációra használják, mondta Oscar Puebla, a németországi Leibniz Trópusi Tengerkutatási Központ halökológusa. „Ez lehet kommunikáció a saját fajod tagjaival, például egy társ vonzására” – nyilatkozta Puebla a Live Science-nek. „Lehet kommunikáció a ragadozók felé, hogy jelezd, mérgező vagy. Lehet álcázás a ragadozók elől való meneküléshez.” 

A papagájok a legszínesebb madarak közé tartoznak
Fotó: CEM GENCO / ANADOLU

Színpompás kommunikáció

Ennek a színkommunikációnak az okai és módszerei hatalmas változatosságot mutatnak a fajok és környezetek között. 

A madarak általában a táplálkozásuk révén jutnak színes pigmentekhez – mint a piros, narancssárga és sárga karotinoidok – és az ebből eredő erős színezetet használják partner vonzására vagy dominancia kialakítására.

Eközben a halak és puhatestűek a sejtjeiken belüli összetett mikroszkopikus struktúrákat használják a fény elhajlítására és szétszórására, így változtatva színüket, hogy álcázzák magukat a ragadozók elől. De akár szárazföldön, akár a tenger alatt, a trópusi körülmények hatalmas szerepet játszottak ebben az evolúciós alkalmazkodásban.

„Van összefüggés egy adott közösség sokfélesége és azon színek mennyisége vagy változatossága között, amit a különböző fajok mutatnak” – mondta Roberto Arbore, a portugáliai Biodiverzitási és Genetikai Erőforrások Kutatóközpontjának evolúciós biológusa, aki papagájokra specializálódott. 

Ha egy nagyon változatos közösségben élsz, mint például egy esőerdőben, fel kell ismerned a saját fajod egyedeit, mert a különböző fajok egyedeivel való interakció nagyon költséges lehet, például a párzás szempontjából.

A madarak jelentős mértékben a látásukra támaszkodnak a világ érzékelésében. Az erdei környezetben élő madárfajok puszta száma ezért növeli a kitűnés versenyét, ami a papagájok, kolibrik, tukánok és más, a trópusokon élő madarak rendkívüli szín- és mintázatbeli változatosságához vezet.

Az állatok másként érzékelik a színeket, mint mi

Azonban mindig óvatosnak kell lennünk ezekkel a színekkel és színmintázatokkal, figyelmeztetett Puebla. „Ahogy mi érzékeljük a színeket, az nagyon különbözhet attól, ahogy más állatok érzékelik azokat.”

Ez különösen igaz a tengeri rendszerekben. 

A fény vízen keresztüli terjedése miatt a vörös színt rendkívül gyorsan elnyeli a víz, ami ellenintuitív módon ideálissá teszi az álcázásra. 

Hasonlóképpen, az emberi szemnek feltűnőnek tűnő élénk minták segítenek sok kis halnak elrejtőzni a ragadozók elől a korallzátonyok tiszta vizeiben. 

Fantasztikus színekben pompáznak a papagájhalak
Fotó: SAM YEH / AFP

„A zátonyhalak sok kéket és sárgát használnak, de sok hal ezt nem látja” – mondta Puebla. „Ezek nagyon erős kontrasztú színek, így használják a körvonalaik megtörésére, mint az álcázás egy módját.”

Nagy evolúciós nyomás

A trópusi környezetek magas diverzitása és jó láthatósága erős evolúciós nyomást jelent a színes megjelenésre, de van fiziológiai magyarázata is a színek bőségének az egyenlítő közelében élő állatoknál, mondta Arbore. A szín előállítása, akár pigmentek, akár mikrostrukturális jellemzők révén, energiabefektetést igényel, ami szűkösen áll rendelkezésre a zordabb környezetekben, mint a tundra vagy a sivatag.

Általában a trópusi élőhelyek gazdagabbak

– mondta Arbore a Live Science-nek. „A feltételek bőkezűbbek energia szempontjából, több az elérhető táplálék, enyhébb az éghajlat, ami erős hatással van a trópusi környezetben élő állatok fiziológiájára. A különböző fajok ténylegesen több energiát fektethetnek a színekbe, mert nagyobb a bőség, és a nagyon színes megjelenés fiziológiai költsége csökken.”

Bármilyen evolúciós előnnyel is jár, az állatok színe elválaszthatatlanul összefonódik környezetükkel, legyen szó az esőerdő élénk madarairól vagy a mélytenger tompa ezüst halairól. És a komplex és változatos trópusi ökoszisztéma biztosítja a verseny és a természeti erőforrások tökéletes keverékét ahhoz, hogy támogassa a vibráló színek fantasztikus kavalkádját.