Kiderült, miért olyan színpompásak a trópusi állatok

Vágólapra másolva!
Az esőerdők szivárványszínű papagájaitól kezdve a korallzátonyok ragyogó sárga, narancssárga és kék villanásáig, a trópusi ökoszisztémákban bőven találhatók feltűnően színes élőlények. De mi késztette ezekben a környezetekben az állati lakókat, hogy ilyen szemet gyönyörködtetően színpompásra fejlődjenek?
Vágólapra másolva!

Általánosságban elmondható, hogy az állatok a színeket kommunikációra használják, mondta Oscar Puebla, a németországi Leibniz Trópusi Tengerkutatási Központ halökológusa. „Ez lehet kommunikáció a saját fajod tagjaival, például egy társ vonzására” – nyilatkozta Puebla a Live Science-nek. „Lehet kommunikáció a ragadozók felé, hogy jelezd, mérgező vagy. Lehet álcázás a ragadozók elől való meneküléshez.” 

szín KONYA, TURKIYE - APRIL 27: A macaw parrot is seen in the Tropical Butterfly Garden in Konya's Selcuklu district, Turkiye on April 27, 2025. With their vibrant feathers and mimicry skills, parrots have fascinated humans for centuries. But today, many of the nearly 400 species face extinction due to poaching, illegal trade, and habitat loss. To raise awareness, the World Parrot Trust declared May 31 as World Parrot Day, celebrated annually since 2014. Cem Genco / Anadolu (Photo by CEM GENCO / Anadolu via AFP)
A papagájok a legszínesebb madarak közé tartoznak
Fotó: CEM GENCO / ANADOLU

Színpompás kommunikáció

Ennek a színkommunikációnak az okai és módszerei hatalmas változatosságot mutatnak a fajok és környezetek között. 

A madarak általában a táplálkozásuk révén jutnak színes pigmentekhez – mint a piros, narancssárga és sárga karotinoidok – és az ebből eredő erős színezetet használják partner vonzására vagy dominancia kialakítására.

Eközben a halak és puhatestűek a sejtjeiken belüli összetett mikroszkopikus struktúrákat használják a fény elhajlítására és szétszórására, így változtatva színüket, hogy álcázzák magukat a ragadozók elől. De akár szárazföldön, akár a tenger alatt, a trópusi körülmények hatalmas szerepet játszottak ebben az evolúciós alkalmazkodásban.

„Van összefüggés egy adott közösség sokfélesége és azon színek mennyisége vagy változatossága között, amit a különböző fajok mutatnak” – mondta Roberto Arbore, a portugáliai Biodiverzitási és Genetikai Erőforrások Kutatóközpontjának evolúciós biológusa, aki papagájokra specializálódott. 

Ha egy nagyon változatos közösségben élsz, mint például egy esőerdőben, fel kell ismerned a saját fajod egyedeit, mert a különböző fajok egyedeivel való interakció nagyon költséges lehet, például a párzás szempontjából.

A madarak jelentős mértékben a látásukra támaszkodnak a világ érzékelésében. Az erdei környezetben élő madárfajok puszta száma ezért növeli a kitűnés versenyét, ami a papagájok, kolibrik, tukánok és más, a trópusokon élő madarak rendkívüli szín- és mintázatbeli változatosságához vezet.

Az állatok másként érzékelik a színeket, mint mi

Azonban mindig óvatosnak kell lennünk ezekkel a színekkel és színmintázatokkal, figyelmeztetett Puebla. „Ahogy mi érzékeljük a színeket, az nagyon különbözhet attól, ahogy más állatok érzékelik azokat.”

Ez különösen igaz a tengeri rendszerekben

A fény vízen keresztüli terjedése miatt a vörös színt rendkívül gyorsan elnyeli a víz, ami ellenintuitív módon ideálissá teszi az álcázásra. 

Hasonlóképpen, az emberi szemnek feltűnőnek tűnő élénk minták segítenek sok kis halnak elrejtőzni a ragadozók elől a korallzátonyok tiszta vizeiben. 

Colorful parrot fish swim in a tank during a fish show in Taipei 17 July, 2003.  More then 80 different kinds of fishes and turtles are exhibitied during the goldfish show organized by Taipei city government.  AFP PHOTO/Sam YEH (Photo by SAM YEH / AFP)
Fantasztikus színekben pompáznak a papagájhalak
Fotó: SAM YEH / AFP

„A zátonyhalak sok kéket és sárgát használnak, de sok hal ezt nem látja” – mondta Puebla. „Ezek nagyon erős kontrasztú színek, így használják a körvonalaik megtörésére, mint az álcázás egy módját.”

Nagy evolúciós nyomás

A trópusi környezetek magas diverzitása és jó láthatósága erős evolúciós nyomást jelent a színes megjelenésre, de van fiziológiai magyarázata is a színek bőségének az egyenlítő közelében élő állatoknál, mondta Arbore. A szín előállítása, akár pigmentek, akár mikrostrukturális jellemzők révén, energiabefektetést igényel, ami szűkösen áll rendelkezésre a zordabb környezetekben, mint a tundra vagy a sivatag.

Általában a trópusi élőhelyek gazdagabbak

– mondta Arbore a Live Science-nek. „A feltételek bőkezűbbek energia szempontjából, több az elérhető táplálék, enyhébb az éghajlat, ami erős hatással van a trópusi környezetben élő állatok fiziológiájára. A különböző fajok ténylegesen több energiát fektethetnek a színekbe, mert nagyobb a bőség, és a nagyon színes megjelenés fiziológiai költsége csökken.”

Bármilyen evolúciós előnnyel is jár, az állatok színe elválaszthatatlanul összefonódik környezetükkel, legyen szó az esőerdő élénk madarairól vagy a mélytenger tompa ezüst halairól. És a komplex és változatos trópusi ökoszisztéma biztosítja a verseny és a természeti erőforrások tökéletes keverékét ahhoz, hogy támogassa a vibráló színek fantasztikus kavalkádját.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!