Kozmikus veszély a szomszédban: közeleg a Betelgeuse óriáscsillag végórája

Egy új kutatás szerint a csillagok látványos haláltusái, a szupernóvák a múltban jelentős éghajlati változásokat idézhettek elő bolygónkon. A szupernóva robbanás következményei a kutatók szerint nemcsak a kozmikus térre korlátozódnak, hanem a Földre is súlyos hatással lehetnek.

Szupernóva robbanás akkor történik, amikor egy Napnál jóval nagyobb tömegű csillag elhasználja nukleáris üzemanyagát, és már nem képes ellenállni saját gravitációjának. A gravitációs összeomlás hatalmas energiakitörést vált ki, amely neutroncsillagot vagy fekete lyukat hoz létre, és nagy energiájú részecskék sokaságát lövi ki a világűrbe.

Egy közeli szupernóva robbanás a Földre is nagyobb hatással lehet.
Fotó: OpenAI DALL-E

Szupernóva robbanás: égi katasztrófa földi következményekkel

Ezeknek az eseményeknek a hatása galaxisokon át érezhető. Ha egy szupernóva robbanás túl közel, például 30 fényéven belül történik, a kataklizma teljesen megsemmisítheti a Föld légkörét, és ezzel lehetetlenné teheti az élet fennmaradását. Még egy több száz fényévnyi távolságban bekövetkező robbanás is drasztikusan befolyásolhatja az atmoszférát és az éghajlatot.

A múlt eseményeinek emlékét a fák évgyűrűi őrzik

Robert Brakenridge, a Coloradói Egyetem Sarkvidéki és Alpesi Kutatóintézetének kutatója szerint a Föld történetében több hirtelen környezeti változás is megfigyelhető, amelyek okai mindmáig tisztázatlanok. Úgy véli, ezek akár közeli szupernóva robbanások következményei is lehettek.

Brakenridge kutatásában nem elméleti modellekre, hanem megfigyelésekre és történeti bizonyítékokra támaszkodik. Elsőként űrtávcsövek adatait elemezte, amelyek révén pontosabb képet kapott arról, miként hat a szupernóva sugárzása a Földre. Elmélete szerint az ilyen robbanásokból érkező fotonkitörések károsítják az ózonréteget, így megnövelik a felszínre érkező ultraibolya sugárzás mennyiségét. A sugárzás emellett lebontaná az üvegházhatás fenntartásában kulcsszerepet játszó metánt a sztratoszférában. A metán szintjének csökkenése hőmérséklet zuhanást idézne elő, miközben az UV-sugárzás erősödne, ami súlyos károkat okozna az élővilágban. Brakenridge szerint a folyamat 

• tömeges kihalásokhoz, 
• gyakoribb erdőtüzekhez 
• és globális lehűléshez is vezethet.

Radioaktív nyomok az évgyűrűkben

Mivel jelenleg szerencsére nem tapasztalható ilyen jelenség, a kutató földtörténeti bizonyítékok után kutatott. Az évgyűrűk különösen alkalmasak erre, mivel a fák a levegőből származó szenet építik be szöveteikbe. Egy szupernóva robbanás során megnő a légkörben a radioaktív szénizotópok mennyisége, amit a fák megőriznek az évgyűrűikben.

Brakenridge több mint 15 000 év évgyűrűadatait elemezte, és 11 olyan időszakot talált, amikor a radioaktív szén szintje szokatlanul magasra emelkedett. Ezek az időpontok időben és intenzitásukban is egybeesnek ismert szupernóva robbanásokkal. Bár más kozmikus jelenségek – például napkitörések – is okozhatnak hasonló kiugrásokat, ezek kizárásához a jövőben további adatokra, például jégminták és tengeri üledékek elemzésére is szükség lesz.

Ez a közeli vörös óriás jelentheti most a legnagyobb fenyegetést

A kutató szerint a múlt eseményeinek alaposabb megértése segíthet abban, hogy felkészüljünk a jövőben felmerülő kozmikus veszélyekre. Az egyik potenciális fenyegetés a Betelgeuse nevű vörös óriáscsillag, amely mintegy 700 fényévre található a Földtől. A csillag életciklusa a végéhez közeledik, és várhatóan a következő 100 000 évben szupernóvává válhat.

Bár egy ilyen esemény nagy valószínűséggel nem pusztítaná el a Földet, nem kizárt, hogy bizonyos mértékű hatással lenne az éghajlatra és az élővilágra. Ezért kiemelten fontos a jelenség mélyebb megismerése és folyamatos megfigyelése.

Egyre jobban ismerjük csillagszomszédunkat, ezért reális esély nyílhat az ilyen típusú kozmikus katasztrófák előrejelzésére”

 – mondta Brakenridge, majd hozzátette: további asztrofizikai kutatásokra és modellekre van szükség, hogy pontosan felmérhessük a Földre gyakorolt hatásokat.

A kutatás részletes eredményei a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című tudományos folyóirat júniusi számában jelentek meg.