Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu„A valaha talált tíz legnagyobb fekete lyuk egyike, sőt talán a legnagyobb” – mondta Thomas Collett, a Portsmouthi Egyetem asztrofizikusa. Hozzátette, hogy a korábbi becslések bizonytalanok, ám az általuk alkalmazott módszerrel jóval nagyobb pontossággal sikerült megállapítani az objektum tömegét.

Fotó: VICTOR DE SCHWANBERG/SCIENCE PHO / VSC
Így határozták meg a gigantikus fekete lyuk tömegét
Minden nagyobb méretű galaxis központjában található egy szupermasszív fekete lyuk, amelynek tömege legalább egymillió naptömeg. Elméletben növekedésüknek nincs korlátja, de a Világegyetem kora és a fejlődési ütem miatt a gyakorlatban legfeljebb 50 milliárd naptömeget érhetnek el.
A frissen azonosított óriás egy ritka égi jelenség, a Kozmikus Patkó révén vált láthatóvá. A patkó alakú, elnyúlt fénynyaláb a gravitációs lencsézés következménye: az előtérben lévő galaxis elhajlítja és felnagyítja a mögötte lévő fényforrás képét.
A kutatást Carlos Melo-Carneiro, a Rio Grande do Sul Szövetségi Egyetem csillagásza irányította. Elmondása szerint ez a fekete lyuk jelenleg szunnyad, vagyis nem nyel el aktívan anyagot. Mégis észlelhető, mivel hatalmas gravitációja jelentősen befolyásolja a környezetét.
A kozmikus bestia otthona
Az SDSS J1148+1930 egy úgynevezett fosszilis galaxis, amely valaha egy teljes galaxishalmaz volt. A halmaz tagjai idővel összeolvadtak, és a bennük lévő szupermasszív fekete lyukak is egyesültek, így jött létre a mostani, gigantikus égitest.
A kutatók szerint a felfedezés fontos lépés annak megértésében, hogyan nőhetnek ekkorára a fekete lyukak, ami továbbra is a Világegyetem egyik nagy megoldatlan rejtélye.
Az eredmények a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban jelentek meg.
A fekete lyukak több szempontból is érdekesek. Egy nemrég publikált, radikális elmélet szerint ezeknek az objektumoknak a belseje rejtheti a régóta keresett sötét energiát, ami a világegyetem tágulásának előidézője lehet.
A kutatók a tömeg meghatározásához két módszert alkalmaztak: megmérték a gravitációs lencsézés erősségét, és elemezték a galaxis központja körül keringő csillagok mozgását. A kapott adatok összevetése rendkívül pontos tömegbecslést tett lehetővé.