Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huNyolcvan éve, 1945. augusztus 6-án a világ belépett az atomkorszakba. Az elsőként bevetett nukleáris fegyver néhány másodperc alatt porrá égette Hirosimát, és több mint 80 ezer ember életét oltotta ki azonnal. A Little Boy (Kisfiú) névre keresztelt bomba nemcsak egy várost törölt el a föld színéről, a történelem menetét is örökre megváltoztatta.
A II. világháború utolsó hónapjaiban az amerikai vezetés elhatározta, hogy bármi áron lezárja a konfliktust. Minden bizalmukat a Manhattan-terv keretében megalkotott, korszakalkotó fegyverbe helyezték: az atombombába. A „13-as számú különleges bombázóküldetés” célja az volt, hogy demonstrálják e páratlan pusztító erőt. Az atombombát szállító B-29-es bombázó a Csendes-óceánon fekvő Tinian-sziget amerikai katonai bázisáról indult útnak. Az Enola Gay fedélzetén többek között Paul Tibbets ezredes, William „Deak” Parsons fegyverszakértő és a világ első, éles bevetésre kész nukleáris fegyvere, a Little Boy utazott.
Fotó: Hiromichi Matsuda/News Dog Media / NORTHFOTO
Miért éppen Hirosima vált a Little Boy célpontjává?
Hirosima nem véletlenül vált célponttá. A japán város stratégiai szerepet töltött be: ipari központként hadiüzemeknek és katonai kikötőnek adott otthont. Mivel korábban elkerülték a bombázások, ideális helyszínt kínált a nukleáris fegyver hatásainak megfigyelésére.
A küldetés célja egyszerre volt katonai és pszichológiai: rábírni Japánt a feltétel nélküli megadásra, miközben a világ – különösen a Szovjetunió – számára is egyértelmű üzenetet küldött az Egyesült Államok új erejéről.
Tűzvihar emésztette fel a várost
1945. augusztus 6-án reggel 8:15-kor a bomba kioldódott az Enola Gay bombakamrájából. Csendben zuhant 43 másodpercig, ejtőernyője lassította esését, hogy a legénység biztonságos távolságba juthasson a robbanás előtt. A detonáció 575 méteres magasságban következett be, ereje pedig minden addigi fegyver hatását túlszárnyalta. Bár az Aioi-híd volt a kijelölt célpont, a bomba 240 méterrel odébb, a Shima sebészeti kórház fölött robbant fel. A pusztítás azonban így is megsemmisítő volt.
A robbanás pillanatában a hőmérséklet a Nap felszínéhez hasonlóan több ezer Celsius-fokra emelkedett.
A lökéshullám, a tűzgömb és a keletkező tűzvihar 13 négyzetkilométernyi területen söpört végig, letarolva mindent, ami az útjába került. Az épületek összeomlottak, a fák meggyulladtak, az emberek teste pillanatok alatt elégett vagy elpárolgott. A fém megolvadt, az üveg porrá zúzódott. A túlélők szerint az ég elsötétült, ahogy radioaktív fekete pernye kezdett hullani a magasból. A robbanást követő lángok könyörtelenül felperzselték a még életben maradtakat. Negyvenezer ember élete ért véget egy szempillantás alatt, további tízezrek pedig a következő órákban, napokban haltak meg.
Fotó: USAF / USAF
Azok sem feledik a borzalmakat, akik életben maradtak
Az atomcsapás napján Hirosima lakói semmit sem sejtettek a rájuk váró borzalmakról. A reggel békésnek indult: a gyerekek iskolába indultak, a felnőttek munkába siettek. A korábbi téves légiriadók után sokan már nem vették komolyan a figyelmeztetéseket – kevesen tekintettek az égre, miközben a halál már úton volt feléjük. A túlélők visszaemlékezései megrázóak.
- A nyolcéves Howard Kakita épp testvérével játszott, amikor vakító fény hasított át a városon. Nagymamájukat üvegszilánkok sebesítették meg, otthonuk percek alatt lángba borult. Szerencsére a két fiú – több más gyerekkel együtt – megmenekült, ám a látottak örökre beléjük égtek.
- A mindössze 13 éves Thurlow Setsuko a robbanás idején egy katonai irodában dolgozott. A detonáció után romok temették maguk alá. Amikor kimenekült, barátai már halottak voltak.
Az utcákat megégett testű, lenyúzott bőrű, vízért könyörgő emberek lepték el. Sokan közülük már néhány korty után összeestek; belső sérüléseik miatt menthetetlenek voltak.
A bombatámadás után
Hirosima infrastruktúrája megszűnt létezni. A 16 kórházból 14 megsemmisült, az egészségügyi dolgozók többsége odaveszett. A tűzoltóság, a mentőszolgálat és a segélyezés gyakorlatilag működésképtelen lett. A kommunikáció megszakadt, a vasúti sínek elolvadtak, a hidak egymás után rogytak össze. A város élhetetlenné vált – a túlélők közül sokan a súlyosan sérült hozzátartozóikat cipelve a környező dombok felé próbáltak menekülni. Mások holttesteken átgázolva kerestek kiutat a lángoló pokolból. A gyerekek egymást segítették, de rengetegen egyedül vágtak neki az útnak.
Fotó: KEYSTONE Pictures USA / KEYSTONE Pictures USA
Még a bombázó legénysége sem tudta feldolgozni a látottakat
Az Enola Gay 1945. augusztus 6-án, 14:58-kor ért földet a Tinian-szigeti amerikai támaszponton. A legénységet ünneplő tisztek és tábornokok fogadták, a parancsnokokat kitüntetésekkel jutalmazták. Harry S. Truman elnök, aki éppen az USS Augusta fedélzetén tartózkodott az Atlanti-óceánon, táviratban kapta meg a jelentést. A hír hallatán felállt székéből, és így nyilatkozott: „Ez a történelem legnagyobb eseménye.”
Fotó: BNPS.co.uk / NORTHFOTO
A küldetést hivatalosan sikeresnek minősítették, de a bombázók fedélzetén nem a diadal érzése uralkodott. A megszokott katonai viccelődés és oldott hangulat ezúttal elmaradt. A „Necessary Evil” nevű repülőgép navigátora, Russell Gackenbach hadnagy később így emlékezett vissza:
Nem éreztünk megkönnyebbülést, csak tudtuk, hogy olyat tettünk, amit még soha senki, és ez örökre megváltoztatja az emberiséget.”
Évtizedekkel később sem tudtak szabadulni az atombomba hatásaitól
A robbanás közvetlen túlélői közül sokan nem azonnal, hanem napokkal vagy hetekkel később haltak meg, elsősorban a láthatatlan utóhatások következtében. A radioaktív sugárzás súlyos égési sérüléseket, belső szervi károsodásokat és vérképzési zavarokat idézett elő. A leukémia és más daganatos betegségek évekkel később is folyamatosan szedték áldozataikat. Az érintettek nem csak a testükön viselték a sebeket. Családtagokat, barátokat, sőt, egész közösségeket veszítettek el. Sokan egyik napról a másikra teljesen egyedül maradtak. A tragédia hatása nem korlátozódott a túlélőkre, a következő generációk is szenvedtek.
Gyermekek születtek fejlődési rendellenességekkel, genetikai mutációkkal, és sokakat életre szóló pszichés traumák gyötörtek.
Galéria: Hirosima: Az első atomtámadás
1/12
Hirosima, Japán, az atombomba ledobása után 1945 augusztusában
Becslések szerint 1945 végéig az áldozatok száma elérte a 140 ezret.
Az atombombák lezárták a világháborút
Hirosima elpusztítása után a világ döbbenten figyelte az eseményeket, de Japán még ekkor sem hajolt meg. Három nappal később, 1945. augusztus 9-én újabb atomtámadás következett. Ezúttal Nagaszaki városa vált célponttá. A „Fat Man” nevű plutóniumbomba végleg megtörte a japán vezetés ellenállását: a császári kormány a kapituláció mellett döntött. 1945. szeptember 2-án Japán hivatalosan is megadta magát.
Ezzel véget ért a második világháború, ugyanakkor kezdetét vette egy új és félelmetes korszak: a nukleáris fegyverkezés, valamint a hidegháború időszaka.
Fotó: Wikimedia Commons
Hirosima fizikailag újjászületett, de a lelki és történelmi sebek sosem gyógyultak be teljesen. Az atomtámadás túlélői, az úgynevezett hibakusák, máig élő tanúi annak, mire képesek a nukleáris fegyverek. A városban emlékmúzeum és békepark őrzi az áldozatok emlékét, ahol a látogatók szembesülhetnek az atomtámadás következményeivel.
