Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huNem olyan ritka eset, hogy villámcsapás éri a repülőgépeket, de a modern repülőgépek kiállnak egy erőteljes villámcsapást. A legtöbb kereskedelmi repülőgépet évente 1-2 alkalommal éri villámcsapás és van, hogy maga a repülőgép okozza, mert növeli az elektromos mezőt. A legtöbb esetben akkor éri villámcsapás a repülőgépet, amikor az keresztülrepül egy felhőn a felszállás és leszállás alatt, és a villámcsapások kevesebb, mint 10%-a történik a felhő felett, vagy alatt. Óriási csattanással jár, amikor több millió voltos csapás éri a gépet.

Fotó: Scientific American
Az évek során javult a repülőgép technológia és csak ritkán fordul elő, hogy károsodás éri a repülőgépet, vagy, hogy veszélyezteti az utasok biztonságát. Bár a legtöbb repülőgép normálisan működik miután villámcsapás érte, van, hogy a pilóták úgy döntenek, hogy kényszerleszállást hajtanak végre, ha a villámcsapás kihat a kijelzőkre, vagy a rendszerekre. A villámlás általában a repülőgép kiálló részeit éri, pl. a szárnyvégeket, vagy az orrot, aztán egy másik kiálló részből ép ki.
A repülőgépek kitűnő elektromos vezetők, mivel fémből készülnek, például alumíniumból, vörös rézből. A repülőgép, akárcsak az autó egy Faraday-kalitka, ami védi az utasokat a hatalmas mennyiségű elektromosságtól. Fémkarosszériájú, zárt autóban ülő utasoknak nem lehet baja, ha villámcsapás éri az autót.
A fémváz levezeti az elektromos töltést és az autó belseje mentes marad az elektromosságtól. A Faraday-kalitkát úgy tervezik, hogy blokkolja az elektromágneses mezőt: a kalitkát vezető anyaggal borítják, ami megszakítás nélkül beburkolja a járművet, így a bent lévő emberek biztonságban vannak. A töltés belép a repülőgépbe és kilép belőle úgy, hogy a belső részt és a fedélzeten lévők biztonságát nem érinti.
Míg a repülőgépet érő villámcsapás miatt általában nem kell aggódni, a földön, a leszállópályán történő villámcsapás veszélyes. A villámlás jelentős biztonsági probléma és rendkívül veszélyes a leszállópályán dolgozó földi személyzet számára, ezért amikor a reptérhez közel villámlik, a földi személyzetnek el kell hagynia a leszállópályát.
A zivatarok súlyos turbulenciát, szélnyírást és széllökéseket, alacsony felhőket, csökkent láthatóságot is okozhatnak, melyek miatt elhalaszthatják, vagy törölhetik a járatot.
Egy kis villámtan – Így jön létre a vihar
Először nézzük a hagyományos villámlást. A villám elektromos kisülés, egy óriási szikra. Akkor keletkezik, amikor a felhők között, vagy a talaj és a felhő között nagy feszültségkülönbség jön létre és a pozitív és a negatív töltésű részecskék kölcsönhatásba lépnek egymással.
A villámláshoz zivatarfelhő (cumulonimbus) jelenléte szükséges.
Minden vihar keresztülmegy a növekedés, fejlődés, elektrifikálás és szétoszlás szakaszain. A vihar gyakran napközben alakul ki, amikor a nap felmelegíti a levegőt a talaj közelében és a meleg levegőréteg kezd felemelkedni a légkörbe. Mikor ez a levegőréteg eléri a légkör bizonyos szintjét, gomolyfelhők (cumulus) kezdenek kialakulni. A folyamatos melegedés miatt ezek a felhők vertikálisan növekednek a légkörben. Ezek a tornyosuló gomolyfelhők lehetnek az első jelei egy kialakuló viharnak. A fejlődés végső szakasza akkor történik, amikor a felhő teteje kezd üllő alakúvá válni.

Fotó: BBC News
Miközben növekszik a viharfelhő, csapadék képződik benne. Egy jól kifejlett viharfelhő felső részében főleg jégkristályok vannak, középső részében kis jégkristályok és kis jégeső keveréke, és az alsó részben eső és olvadó jégeső keveréke van. A zivatarfelhőben végbemenő heves függőleges irányú légmozgások során különböző fajta csapadékok közti ütközés miatt a csapadékrészecskék elektromosan töltötté válnak, mivel a vízmolekulák dipólusmomentummal rendelkeznek.
A felhőben formálódó kis cseppecskéket az erős feláramlások a felhő tetejére fújják, ahol jéggé, vagy jégesővé alakulnak. Amikor a jégesőrészecskék (jégdara), melyek kb. ¼ mm-néhány mm átmérőjűek, a náluk kisebb, túlhűlt folyékony cseppecskékkel ütköznek, ezek a túlhűlt cseppecskék rájuk fagynak, és a jégszemcsék mérete, tömege növekszik. Ha túl nehezek ahhoz, hogy felfújja őket a feláramlás, akkor a felhő alacsonyabb részébe hullanak, és más részecskékbe ütköznek, ahogy ide-oda vetődnek. A könnyebb jégkristályok pozitív töltésűvé válnak és az emelkedő levegővel a vihar felső részébe kerülnek. A nehezebb jégeső negatív töltésűvé válik és vagy az emelkedő levegő lebegteti, vagy lehullik a vihar alsó részébe. Az ütközések és a légmozgások miatt a vihar felső része pozitív töltésűvé válik, a középső és alsó része negatív töltésűvé. A viharfelhő aljának közelében kialakul egy kis pozitív töltés is. Labortanulmányok azt mutatják, hogy a jégdara 0 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérsékleten pozitív töltésű lesz, az ennél alacsonyabb hőmérsékleten, ami a viharban egy kicsit magasabban van, pedig negatív töltésű.

Fotó: Shutterstock / Shutterstock
A tudósok úgy vélik, hogy a legtöbb viharban a két legnagyobb töltött régiót főleg a vihar közepén lévő negatív jégdararészecskék és a viharfelhő felső részében lévő pozitív töltésű jégrészecskék okozzák.
Gyakran előfordul, hogy a negatív töltésű jégdarás régió alatt van egy kis pozitív töltésű régió, mivel kisebb magasságon, ahol melegebb a hőmérséklet, a jégdara pozitív töltésű lesz.
Tehát két elektromosan töltött terület jön létre. Ha a két terület közti vonzás elég erős, az elektromosság próbálja kiegyenlíteni a töltést és villámlás formájába utat tör a kettő között. Ez történhet a felhőn belül és a felhő és a talaj között is. A fejlődés kezdeti állapotában a levegő szigetelőként működik a felhőben lévő pozitív és negatív töltések között és az ellentétes töltésű felhő és talaj között; amikor azonban a töltések közti különbség túl naggyá válik, a levegő szigetelőképessége összeomlik és gyors elektromos kisülés történik: a villámlás.
A felhő és a talaj közt létrejövő villám
A felhő negatív töltésű alsó része a talaj felhő alatti területét elektromossá teszi, az alatta levő talaj pozitív töltésűvé válik, a pozitív töltésű üllő alatt lévő talaj pedig negatív töltésűvé. A földbe csapó villám olyan elektromos kisülés, ami a felhő alsó része és a talaj között jön létre és csak a földhöz legközelebb levő felhők, vagyis a zivatarfelhők jelenlétében keletkezik. Amikor elég nagy lesz a felhő és a földön lévő tárgyak közti feszültség, erőteljes elektromos kisülés jön létre.
A felhő és a talaj között 20-30 millió volt az elektromos potenciálkülönbség, de lehet 100 is.
Villámlás látható a vulkánkitörésekben, a rendkívül intenzív erdőtüzekben, a felszíni nukleáris robbanásokban, a nagy hóviharokban, nagy hurrikánokban, és viharokban.

Fotó: Shutterstock
Így jön létre a mennydörgés
A mennydörgés a villámlás által létrehozott hang. Amikor a villámlás keresztülhalad a levegőn, gyorsan felmelegíti a levegőt. Emiatt a levegő gyorsan kitágul és hanghullámot hoz létre, amit mi mennydörgésként hallunk. A kezdeti sokkhullámban lévő nagy nyomás a távolság növekedésével gyorsan csökken. A mennydörgést akár a villámlástól 40 kilométerre is lehet hallani, de a hang frekvenciája a villámlástól való távolsággal változik, mivel a magasabb frekvenciákat gyorsabban elnyeli a levegő
Így állapíthatjuk meg, milyen messze van a vihar
A fény levegőben való terjedési sebessége 300.000 km/s, a hangé 343 m/s. Számoljuk meg hány másodperc telik el a villámlás és a mennydörgés között. Ezt szorozzuk meg a 343-mal, és megkapjuk, hány méterre van tőlünk a villám.

Fotó: Shutterstock
A repülőgép által előidézett villámlás
Ebben az esetben maga a repülőgép a trigger. Felfedezték, hogy a rögzített szárnyak és a helikopterek is erős negatív töltésre tesznek szert, amikor keresztülrepülnek a levegőn, mert a levegővel való súrlódás következtében felhalmozódik rajtuk a statikus elektromosság. Nagy baj származhat abból, ha a repülőgép potenciálja jelentősen eltér a környezete potenciáljától, mert a gép előbb-utóbb találkozik valamivel, ami elektromos töltést cserél vele és ez katasztrofális következményekkel járhat, ezért a repülőgép potenciálját a környezete potenciáljához hasonló értéken kell tartani.
Ez az oka, hogy a repülőgép szárnyainak végén hegyes fémtüskék vannak, amik a koronakisülést felhasználva a nemkívánatos elektromos töltéseket a repülőgép mögé, a levegőbe szórják szét.
Minden kóbor töltés, amit a repülőgép a levegővel való súrlódás során, vagy a felhők mellett elhaladva felvesz, gyorsan a légkörbe kerül, hogy a repülőgép potenciálja ne térjen el a környezete potenciáljától és ne csapjon bele a villám. Ennek ellenére is érheti villámcsapás, de a fémtüskék jelentősen csökkentik a közvetlen villámcsapás veszélyét.

Fotó: Shutterstock

Fotó: Shutterstock
Ha azonban a repülőgép közelebb kerül a felhő pozitív töltésű részéhez, a felhő pozitív töltése és a repülőgép negatív töltése megpróbál kölcsönhatásba kerülni egymással, hogy villámlás formájában kiegyenlítsék a töltést. A repülőgép által előidézett villámlásra akkor van a legnagyobb potenciál, amikor a repülőgép közel repül egy felhő pozitív töltésű részéhez, vagy a felhőben gyors elektromos töltésváltozás történik. A legtöbb repülőgép által előidézett villámcsapás pozitív töltésű. Általában egy felhő olyan részeiből származik, amik közel vannak a 0 Celsius-fokos izotermához, mivel a folyékonyból fagyott állapotba történő változás sebessége itt a legnagyobb, ami hozzájárul ahhoz, hogy több elektron váljon le, ami miatt megváltozik töltés.
Bizonyos faktorok jelenléte szükséges ahhoz, hogy létrejöjjenek azok a körülmények, amikor a helikopter villámcsapást idéz elő. Kevés ilyen hely van a világon ahol ez a jelenség előfordul, az Északi-tengeren kívül egy Japán közelében lévő kis tengeri területről jelentenek ilyen eseteket.

Az repülőgép által előidézett villámlás következményei
A keskeny testű repülőgépek (és ezért a helikopterek) többször szenvedtek el kettős hajtómű leállást villámcsapás miatt, mint a széles testű repülőgépfajták. Megállapították, hogy helikopter esetén a villámlás általában a főrotoron át lép be és a farokrotoron át távozik és jellemzően az elektromos komponensekben, a repülőgép elektronikában és a repülőgép más érzékelőiben tesz kárt, magnetizálja a navigációs felszereléseket, amik így használhatatlanná válnak. A repülőgép által előidézett villámlás nagyobb veszélyt jelent a helikopterek, mint a rögzített szárnyú repülőgépek számára, mivel más környezetben működnek és más a konstrukciójuk. Bár villámcsapás bármely repülőgépet érhet, azok, melyeknél közelebb vannak egymáshoz a hajtóművek, hajlamosabbak arra, hogy mindkét hajtómű leálljon.
Az Északi-tenger területeinek a körülményei sokkal inkább lehetővé teszik a repülőgép által előidézett villámlást, mint a világ más régiói.
Az előidézett villámlás előre jelzése
Már sok szervezet jobban előre tudja jelezni a repülőgép által előidézett villámlás kockázatát. A Brit Meterorológiai Szolgálat kidolgozott egy olyan modellt, ami 80%-osan előre tudja jelezni, hogy hol és mikor áll fenn a helikopter okozta villámcsapás kockázata. A modell szerint október és április között a legvalószínűbb a helikopter által előidézett villámlás, amikor a hőmérséklet -2-2 Celsius-fok közötti hőmérsékleti sávban van és 2.000-3.000 méter magasságban, a fagyásszint felett 229 méterrel.
Az Északi-tenger területe és a Japán közelében lévő tengeri területek azon kevés helyek a világon, ahol feltételek jelentős ideig jelen vannak az helikopter által előidézett villámcsapás bekövetkezéséhez. Az 1991 és 2010 között történt 36 villámcsapásból 34 helikopterekkel történt az Északi-tengeren.

A villámlás nagyon veszélyes. A Földön évente 3.000 ember életét oltja ki. Hazánkban évente 20-40 embert ér közvetve, vagy közvetlenül villámcsapás és legtöbbször szabadban, sík terepen, vagy vízparton történik, holott a baleset megelőzhető. Amerikában az időjárás által előidézett halálozások közül a villámlás az egyik vezető halálok. A villám sokkal több embernek okoz sérülést, mint ahányat megöl és vannak olyan áldozatok, akiknek élethosszig tartó egészségügyi problémát okoz. Szóval vihar idején menjünk biztonságos helyre. Ha dörgést hallunk, valószínűleg villámcsapási távolságban vagyunk.