Döbbenet Berlinben: szovjet katonák a kémkedés közepén találták magukat

1956. április 22-én szovjet és NDK-katonák egy hibásnak vélt telefonkábelt akartak megjavítani Kelet-Berlinben. Amikor kiásták a földből, a legnagyobb megdöbbenésükre egy lehallgatóberendezés alkatrészeit találták rajta, és a drótköteg egy különös alagútba futott bele. Mint kiderült, véletlenül rábukkantak a hidegháború egyik legnagyobb szabású kémakciójának nyomaira.

Miért éppen telefon-lehallgatás?

Az alagút egy szakaszát 2012-ben találták meg. A helyreállítás után egy berlini múzeumba került
Fotó: Alliierten Museum

A szovjet hadvezetés, ahol lehetett, telefonvonalakat használt a kommunikációra, mert úgy tartották, hogy a hagyományos telefonokat nehezebb lehallgatni, mint a rádiókat. A kettészakított Berlin a Varsói Szerződés egyik kommunikációs központja volt. A kelet-német fővároson keresztül jöttek-mentek a hívások és telex-üzenetek a lengyel, a cseh vagy a magyar hadseregeknek az NDK-ban állomásozó szovjet hadseregcsoporttól.

Kémalagútra van szükség

Az amerikai és a brit titkosszolgálat arra jutott, hogy a legjobb egy olyan telefonvonal lehallgatása lenne, amely Kelet-Berlin alatt fut. De hogyan juthatnak oda a szögesdróttal és őrtornyokkal védett falon keresztül? A CIA és az MI6 szakértői egy alagút építését javasolták. 

1954-ben Allen Dulles, a CIA igazgatója engedélyezte a titkos műveletet. Az akcióhoz az amerikai légierő egy nyugat-berlini radarállomását és raktárát választotta kiindulópontul. 

Egy évig épült az alagút
Fotó: CIA

Az állomást őrizték és szögesdrót vette körül, így a titkosság adott volt. A raktár olyan nagy volt, mint egy háztömb, így bőven elrejtethette az építkezés nyomait. A raktárban konyhát és lakórészlegeket alakítottak ki, és három dízelgenerátort is elhelyeztek, ezek biztosították az áramot a katonáknak. 

Nagy kérdés volt azonban, mi legyen a kitermelt földdel? Mivel a munkát titkolni kellett, a teherautós szállítás kizárt volt, hiszen folyamatosan jönnie-mennie kellett volna a járműveknek. Végül egy óriási pincét ástak, és az töltötték meg a kiásott, 3,100 tonna földdel. 

Az alagút födémjét 125 tonna acéllal erősítették meg, és ezer köbméter habarcsot is felhasználtak az építkezésnél. 

A kémalagút megépítése egy évig tartott. 

A lehallgató berendezést a britek gyártották és szerelték rá a kábelekre. A lehallgatást 1955- május 11-én kezdték meg a CIA és az MI6 emberei. 

Egy áruló lebuktatta a projektet

A kész alagút
Fotó: CIA

Miközben az amerikaiak és a britek a kezüket dörzsölték, hogy információs kincsesbányához jutottak, a szovjetek nevettek utoljára. Illetve, már előre is. 

A KGB már 1953-ban beszervezte zsidó származású George Blake-et, az MI6 tisztjét. A férfit 1955-ben azért küldték Berlinbe, hogy szovjet ügynököket szervezzen be, és segítse a szovjet disszidensek, illetve dezertőrök átjutását nyugatra. Ez a feladatkör ideális volt ahhoz, hogy feltűnés nélkül tarthassa a kapcsolatot a KGB-vel. A perében később ezt mondta:

Azért nem ismertem az átadott anyagot, mert túl sok volt. El se tudtam olvasni a rengeteg információt. 

Blake végül 42 év börtönt kapott hazaárulásért, de csak 5 évet töltött a fegyházban, mert megszöktették és a Szovjetunióba juttatták. 

George Blake a szökés után haláláig a Szovjetunióban (Oroszországban) élt
Fotó: Jurij Martyanov / AFP

Az alagút tervét Blake már a kezdetekkor elárulta a KGB-nek, így a szovjetek azt is tudták, mikor fejeződött be a munka. A leleplezéssel azonban vártak, nehogy egy gyors rajtaütéssel a beépített kettős ügynökükre tereljék a figyelmet. Így csak 1956. április 22-én rendelték el a telefonkábel „javítását”, amikor a katonák „véletlenül” felfedezték az alagutat.

A nyugati újságíróknak szervezett bemutató
Fotó: Junge, Peter Heinz / Bundesarchiv

A szovjet kormány úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza a kémek alagútjának létezését. A propagandasiker azonban elmaradt, mert a nyugati újságírók nem a szovjet akcióról írtak lelkendező cikkeket, hanem az alagút megépítésének joggal feltételezett nehézségeiről, a hihetetlen mérnöki teljesítményről és a fejlett műszaki megoldásokról.

Kudarc vagy siker? 

A berlini alagút sokáig a CIA legambiciózusabb hírszerző művelete volt a Szovjetunió ellen. Mivel a KGB tudta, mire készülnek az amerikaiak, az alagút lebuktatása után sokan úgy gondolták, hogy a telefonlehallgatással szerzett információkat nyilvánvalóan a szovjetek adagolták, és azok csak hamisak lehettek. 

Szovjet tiszt a kémalagútban. A lehallgatóberendezés szobányi méretű volt
Fotó: Junge, Peter Heinz / Bundesarchiv

Ennek ellenére a CIA és az amerikai külügyminisztérium szakértői valódinak és értékesnek tartották a 40 ezer órányi lehallgatott beszélgetés, és 6 millió órányi telexüzenet tartalmát. Az elemzők a lehallgatási anyagból tanulmányozni tudták a szovjet hadseregcsoport hadrendjét Kelet-Németországban, de rájöttek arra is, hogy melyik kelet-német tudósok és mérnökök vesznek részt a szovjet atomprogramban. Fény derült egy Moszkva és Kelet-Berlin közötti konfliktusra is, ugyanis az NDK vasútvonalainak rossz állapota veszélyeztette a Varsói Szerződés csapatainak mozgatását. 

Az adatok feldolgozása két évig tartott.