Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz emberiség régóta keresi a módját, hogyan tehetné harci eszközeit láthatatlanná. A második világháború után az Egyesült Államok kezdte el először komolyan kutatni a lopakodó technológiákat, amelyek különleges anyagok és aerodinamikai formák segítségével csökkentették a radar-visszaverődést. Az 1980-as évektől a lopakodó repülőgépek váltak a katonai fejlesztések csúcsává, de hamar kiderült: az ellenséges radarok fejlődésével mindig újabb és újabb megoldásokra lesz szükség.

Fotó: AAAAAAA TAIWA / ANADOLU
A metaanyagok megjelenése új lendületet adott a kutatásnak.
Ezek az apró szerkezeti egységekből álló anyagok képesek manipulálni az elektromágneses hullámokat, sőt úgy irányítani őket, mintha azok egyszerűen átfolynának a testen. Eddig azonban a próbálkozások jobbára laborokban maradtak, és a valós harctéri környezetben nem váltak be.
A „láthatatlanná tévő köpeny” nem mesebeli kellék többé
A Popular Mechanics magazin írása szerint a Zhejiang Egyetem kutatói most előrelépést értek el. Olyan háromdimenziós metaanyagot hoztak létre, amely valós időben képes reagálni a környezet változásaira.
A köpeny beépített szenzorai érzékelik, milyen frekvenciájú radarhullám érkezik és milyen szögből, a mesterséges intelligencia pedig ennek alapján folyamatosan módosítja a szerkezet tulajdonságait.
A laboratóriumi tesztek látványos eredményt hoztak: a köpeny nélküli drón elektromos mezője mindössze 45 százalékban olvadt bele a háttérbe, a metaanyaggal bevont drón azonban már 90 százalékos “álcát” kapott. Ez azt jelenti, hogy a radarok számára sokkal nehezebb volt különválasztani a drónt a környezetétől.
Érkezik a láthatatlan drónsereg? A helyzet nem ilyen egyszerű
A technológia egyik legnagyobb előnye, hogy alkalmazkodóképes. Nem fix, előre programozott bevonatról van szó, hanem egy olyan rendszerről, amely dinamikusan változik a körülményekhez igazodva.
- Ez különösen drónok esetében ígéretes, hiszen kisebb méretük miatt könnyebb felszerelni őket ilyen eszközökkel.
Ugyanakkor a korlátok is jelentősek. A radarhullámok frekvenciája és beesési szöge nagyon változatos, így nehéz olyan köpenyt készíteni, amely minden helyzetben tökéletesen működik.
Ráadásul a jelenlegi eredmények laborból származnak: egy mozgó jármű, rossz időjárás vagy hosszabb távolság teljesen más kihívást jelent. A metaanyag tartóssága, a hőmérsékleti ingadozások és a mechanikai igénybevétel szintén kérdésesek.
A kínai kutatók elsőként drónokon próbálnák ki a „láthatatlanná tévő köpenyt”. Ezek a kisebb, olcsóbb és könnyebben kezelhető eszközök ideális tesztfelületet kínálnak. Ha a megoldás beválik, akkor a jövőben akár vadászgépekre vagy más nagyobb katonai járművekre is kiterjeszthető lehet.
Egy ilyen áttörés komoly stratégiai előnyt adhatna.
A radarral nehezebben észlelhető drónok vagy repülők képesek lennének megkerülni a légvédelmi rendszereket, és váratlanul csapást mérni az ellenségre.
A fejlesztés tehát ígéretes, de a csodafegyver még koránt sincs kész. A laboratóriumi eredmények biztatók, ám a valóságban még sok technikai akadályt kell leküzdeni. Egyelőre biztosnak csak az látszik: a metaanyagok és a mesterséges intelligencia kombinációja új korszakot nyithat a haditechnikában.