A csillagászok eddig úgy vélték, hogy a Nap aktivitása egy lassuló, gyengülő szakaszba lépett. Ehhez képest a műszerek azt mutatják, hogy az elmúlt másfél évtizedben a napkitörések, a napfoltok és a napviharok intenzitása folyamatosan nő.

Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / MGA
A Nap aktivitása nem a megszokott mintázatot követi
A Nap normális esetben egy 11 éves ciklust követ:
- a minimum idején kevés a napfolt és a kitörés,
- a maximum idején viszont sokkal gyakoribbak a látványos és veszélyes jelenségek.
A 2008-ban induló 24-es napciklus különösen gyengének bizonyult, ezért a kutatók arra számítottak, hogy a 25-ös ciklus sem lesz erősebb. Ennek ellenére a Nap most jóval aktívabb a vártnál: több a koronakidobódás és az erős űridőjárási zavar, mint amit a modellek előrejeleztek.
Folyamatos erősödés figyelhető meg
A NASA műszerei kimutatták, hogy 2008 óta folyamatosan emelkedik a Nap felől érkező részecskék áramlatának, vagyis a napszélnek a nyomása. Ez a növekedés minden fő fizikai jellemzőben jelen van: a sűrűségben, a hőmérsékletben, a részecskék sebességében és a mágneses tér erősségében.
A tudósok értetlenül állnak a folyamat előtt, mivel ez a tendencia nem illeszkedik a hagyományos napciklus-elmélethez.
Egyes szakértők szerint az eddig használt mutatók, például a napfoltszám, önmagukban nem elegendőek, így komplexebb mérési módszerekre van szükség.
Milyen hatással lehet a Földre?
A Nap aktivitása közvetlenül is befolyásolja a Föld életét.
Az erősebb napkitörések és koronakidobódások veszélyt jelenthetnek a műholdakra, a GPS- és kommunikációs rendszerekre, valamint az elektromos hálózatokra. Egy komolyabb űrvihar hatalmas károkat okozhat a modern technológiában.
Ugyanakkor ez az időszak óriási lehetőséget kínál a csillagászoknak. A szokatlanul aktív Nap megfigyelése segíthet mélyebben megérteni a mágneses tér kialakulását, a napciklusok valódi működését, és ezzel közelebb vihet minket a csillagunk hosszú távú viselkedésének előrejelzéséhez.