A Drakonidák meteorrajt a 21P/Giacobini–Zinner üstökös hozza létre, amely körülbelül 6,6 évente tér vissza a Nap közelébe. Az üstökös jégből és kőzetdarabokból álló magja minden visszatérésekor porszemcséket és apró törmeléket szór szét az űrben. Amikor a Föld áthalad ezen a pályán, az üstököstörmelékek a légkörbe érve felizzanak és látványos fénycsóvákat húznak maguk után – ezeket látjuk hullócsillagként. A Drakonidák különlegessége, hogy az északi égbolt magasabban fekvő pontjáról, a Draco (Sárkány) csillagkép irányából érkeznek.

Fotó: - / SCANPIX SWEDEN
A Drakonidák csillaghullása látványos, de idén valami belerondíthat a képbe
Az idei megfigyelési körülmények sajnos nem lesznek ideálisak:
a szuperhold október 6-i és 7-i erős fénye elnyomja a halványabb meteorokat.
Ennek ellenére a városi fényektől távol, tiszta idő esetén akár több tucat fényes hullócsillagot is láthatunk óránként.
A meteorraj csúcsa október 8-án este várható; napnyugta után érdemes északnyugat felé tekinteni, ahol a Draco csillagkép magasan áll az égen. A megfigyeléshez nincs szükség távcsőre vagy bármilyen más műszerre – elég, ha kényelmesen hátradőlünk, és hagyjuk, hogy szemünk hozzászokjon a sötéthez.
A legjobb hullócsillag-figyelő helyszíneket a tiszta, fényszennyezéstől mentes területeken – például a Bakonyban, a Hortobágyon vagy a Zselicben – találjuk.
Bár a Drakonidák az utóbbi években "csendesebbek" voltak, a múlt században legendás meteorviharokat produkáltak: 1933-ban és 1946-ban óránként több ezer hullócsillagot lehetett megfigyelni.