Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Október 2-án ünnepi rendezvény keretében emlékezett meg a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság az Ócsai Tájvédelmi Körzet alapításának 50. évfordulójáról. A fél évszázada védett terület a Turjánvidék maradéka, ahol a lápok, rétek és láperdők mellett kiemelkedő kulturális értékek is fennmaradtak.
A jubileum alkalmával a vendégek vezetett sétán járhatták be a XIII. században épült premontrei templomot, majd az Ócsai Tájházban ismerkedhettek meg a helyi népi építészettel, szokásokkal és viseletekkel. A tájház ma is őrzi az „öregfalu” hangulatát, amely a népi kultúra és a természetvédelem szoros összefonódásának szimbóluma.
Selmeczi-Kovács Ádám, a nemzeti park igazgatója beszédében hangsúlyozta: „Az Ócsai Tájvédelmi Körzet esetén is figyelemmel kell lennünk a múltra és arra, hogy az idővel változó körülményeket ne tekintsük új normalitásnak. A modern természetvédelem hármas célkitűzésének és követelményeinek (védelem, helyreállítás, oktatás) az itt folyó munka messzemenőkig megfelel, amiért köszönetet érdemel minden egykori és aktív résztvevő.”
Az 1989 óta Ramsari területnek minősített lápvidék élővilága páratlan: orchideák, fokozottan védett madarak, ritka hüllők és rovarok találnak itt otthonra. Az elmúlt öt évtizedben számos szakember, kutató és önkéntes munkája járult hozzá ahhoz, hogy a Turjánvidék titokzatos világa fennmaradhasson.
Fotó: Ócsai Polgármesteri Hivatal
Ötven évvel ezelőtt, 1975-ben nyilvánították védetté az Ócsai Tájvédelmi Körzetet, amely a magyarországi lápvidék egyik utolsó, különleges maradványa.
A 3645 hektáros terület az egykor Soroksártól Bajáig húzódó Turjánvidék része, amely a Duna szabályozása és a tőzegbányászat következtében tűnt el szinte teljesen.
Az ócsai láp a jégkorban alakult ki: az ős-Duna medre, a rendszeres elöntések és a források táplálta vizek teremtették meg a tőzegképződéshez szükséges környezetet. A XIX. század botanikusai már felfigyeltek a terület rendkívüli élővilágára, a XX. század közepére azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a különleges világ veszélybe került.
A védetté nyilvánításról szóló 1975-ös rendelet nemcsak a mocsarak, rétek és erdők élővilágát emelte ki, hanem a környék néprajzi és épített örökségét is. Az Ócsai Tájház azóta is őrzi a régi Öregfalu hangulatát, a XIII. századi műemlék templom, az Öreg-hegyi pincesor és a temető kopjafái a térség néprajzi és természeti örökségének bemutatásában játszik fontos szerepet.
1989-ben a terület legértékesebb, vízben leggazdagabb részei pedig felkerültek a Ramsari Egyezmény nemzetközi listájára, amely a világ legfontosabb vizes élőhelyeit védi, így a lápvidék nemzetközi figyelmet is kapott.
Fotó: Duna-Ipoly Nemzeti Park
A terület élővilága ma is rendkívüli: a vizekben lápi póc és réti csík él, a nádasokban fülemülesitke énekel, a láperdőkben fekete gólya fészkel. A hűvösebb zugokban fennmaradt az elevenszülő gyík, a gyepeken tavasszal tömegesen virágoznak az orchideák, köztük a ritka pókbangó. Az országosan is különleges illatos csengettyűvirág itt is előfordul, és sokáig csak Ócsáról volt ismert az ezüstsávos szénalepke. A madárvilág kutatásában kiemelt szerepet játszik az 1983 óta működő Ócsai Madárvárta, amely az ország egyik legnagyobb madárgyűrűző állomása. A közelmúltban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közösen elnyerték az Európai Unió LIFE alapjának támogatását,
amellyel a rákosi vipera visszatelepítésében is sikereket értek el, így a tájvédelmi körzet újra otthona lett ennek a Kárpát-medencében egyedülálló kígyófajnak.
Az ember és természet kapcsolata itt mindig szorosan összefonódott: a gazdálkodók együttműködésével sikerült olyan módszereket kialakítani, amelyek a természetvédelmi célokat és a helyi életmódot is összehangolják.
Fotó: Duna-Ipoly Nemzeti Park
A legnagyobb kihívást napjainkban a vízhiány jelenti: az Alföld szárazodása és a klímaváltozás következtében egyre több aszály sújtja a lápvidéket. Bár a tavirózsás tavak és gémtelepek mára eltűntek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai számos vízmegtartó és élőhely-rekonstrukciós beavatkozással dolgoznak azon, hogy a láp hosszú távon fennmaradjon. A látogatók számára mindez élményszerűen is felfedezhető: a Selyem-réti tanösvény a láperdőn keresztül vezet, míg az Ócsai Tájház szakvezetett túrái, természetismereti programjai és kézműves foglalkozásai közelebb hozzák a táj természeti és kulturális kincseit.
Az Ócsai Tájvédelmi Körzet jubileuma nemcsak egy kerek évforduló, hanem lehetőség arra is, hogy újra felfedezzük a Duna menti lápvidék maradék kincseit. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai és partnereik közösen dolgoznak azon, hogy ez a különleges táj a következő ötven évben is megőrizhesse varázsát, és élő bizonyítéka maradjon annak, hogy a természet és az ember harmóniában is képes egymás mellett létezni.
(Forrás: Duna-Ipoly nemzetei Park: https://www.dunaipoly.hu/)
