Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Újra a tudomány reflektorfényébe került az Enceladus. A Szaturnusz holdja ugyanis a felszín alatti óceánból kitörő gejzírek révén szerves molekulákat lövell az űrbe, amelyek az élet kialakulásának építőkövei lehetnek. A felfedezés új reményt ad arra, hogy a Naprendszer más égitestjein is létezhetnek a Földhöz hasonló biológiai folyamatok.
A Szaturnusz holdja, az Enceladus különleges jelenségével már évekkel ezelőtt felhívta magára a figyelmet. A felszínét borító több kilométer vastag jégréteg alatt egy hatalmas óceán húzódik, amelyből a „tigriscsíkoknak” nevezett repedések mentén vízgőz- és jégszemcse-gejzírek törnek a világűrbe. A Cassini űrszonda több alkalommal átrepült ezeken a kilövelléseken, és érzékeny műszerei képesek voltak rögzíteni a kidobódó anyag összetételét. Az adatok újraértékelésével új ismeretekre tettek szert a tudósok.
Fotó: HANDOUT / NASA
Az élet alapanyagai rejtőznek a Szaturnusz holdja alatt?
A legújabb elemzések szerint a jégszemcsék nem pusztán vizet, hanem komplex szerves molekulákat is tartalmaznak. Ezek között alifás és ciklikus vegyületek, éterek, valamint oxigént és nitrogént tartalmazó molekulák is találhatók.
A Földön hasonló vegyületek vannak, amelyek nélkülözhetetlenek az élő szervezetek számára, hiszen belőlük épülnek fel az aminosavak és a nukleinsavak, vagyis az élet alapkövei.
A felfedezés ezért óriási jelentőségű: azt sugallja, hogy az Enceladus óceánja potenciálisan alkalmas lehet egyszerű életformák fenntartására.
Viták a forrásról
A tudományos közösségben élénk vita zajlik arról, honnan származnak ezek a szerves molekulák. Egyes kutatók szerint a Szaturnusz környékén tapasztalható erős sugárzás képes a felszíni jégben is új vegyületeket létrehozni. Más szakértők azonban úgy vélik, hogy a gejzírek és az Enceladus körül keringő jégszemcsék azonos kémiai összetétele inkább arra utal, hogy a molekulák közvetlenül a felszín alatti óceánból származnak.
Ez a forgatókönyv sokkal közelebb áll ahhoz az elképzeléshez, hogy valóban lakható környezet rejtőzik a jégpáncél mélyén.
Milyen vizsgálatokat végzett a Cassini?
A Cassini űrszonda Cosmic Dust Analyzer nevű műszere a nagy sebességű ütközések révén szétrobbanó jégszemcsék molekuláit vizsgálta. A most alkalmazott fejlettebb kiértékelési módszerek képesek voltak azonosítani azokat a vegyületeket, amelyek korábban rejtve maradtak az "unalmasabb" vízmolekulák között. Ez a fajta utólagos adatfeldolgozás rámutat arra, hogy a régi űrmissziók archívumában is lapulhatnak még váratlan meglepetések.
Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / MGA
Új küldetés a láthatáron
A végső bizonyosság érdekében a kutatók szerint szükség lenne egy olyan űrszondára, amely leszáll az Enceladus felszínére, és ott elemzi az óceánból származó anyagmintákat. Az Európai Űrügynökség fontolgat egy küldetést, amely a 2050-es évek közepén érkezhetne meg a Szaturnusz rendszerébe.
Ha ez megvalósul, akkor a tudomány közelebb kerülhet annak eldöntéséhez, hogy valóban van-e élet a Naprendszer más égitestjein.
Miért annyira különleges Szaturnusz holdja?
Az Enceladus azért vált az asztrobiológusok egyik legígéretesebb célpontjává, mert egyszerre rendelkezik folyékony vízzel, belső hő- és energiaforrásokkal, valamint komplex kémiai összetevőkkel. Ezek a tényezők a Földön az élet kialakulásának elengedhetetlen feltételei voltak.
