Iratkozzon fel hírlevelünkre 
1957. október 4-én a Szovjetunió sikeresen pályára állította a világ első mesterséges holdját. A Szputnyik-1-gyel kezdetét vette az űrkorszak, amely hidegzuhanyként érte az Egyesült Államokat, és közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy 1958-ban megalakuljon a NASA.
A Szputnyik-1 által elindított űrkorszak szorosan összefonódott a fegyverkezési versennyel. A második világháború után a két szuperhatalom – az USA és a Szovjetunió – titokban, katonai célokra kezdte fejleszteni az űrtechnikát. Az amerikai program élén a náci Németországból áttelepített Wernher von Braun állt, míg a szovjetek oldalán Szergej Koroljov vezette a fejlesztéseket. A cél elsősorban olyan interkontinentális rakéták létrehozása volt, amelyek alkalmasak atomfegyverek célba juttatására. Mindkét fél alkalmazott német szakembereket.
Fotó: OpenAI DALL-E
Idővel felmerült egy, a katonai érdekeken túlmutató ötlet is:
tudományos célú műhold felbocsátása.
Eisenhower elnök 1955-ben jelezte, hogy az 1957-ben kezdődő Nemzetközi Geofizikai Év keretében az USA műholdat indítana. Erre válaszul a szovjet vezetés gyorsan engedélyezte Koroljov korábban beadott hasonló javaslatát. A kivitelezést több minisztérium és a Szovjet Tudományos Akadémia részvételével 1956 januárjában kezdték meg, szigorú titoktartás mellett.
Nem indult egyszerűen a Szputnyik-1 fejlesztése
A fejlesztést sok nehézség kísérte, mert a különböző kutatóintézetek között alig volt együttműködés. Bár Koroljov 1956 őszére ígérte a makett átadását, hónapokig semmi kézzelfoghatót nem tudtak felmutatni. A politikai vezetés azonban sürgette a programot, mert mindenáron meg akarták előzni az amerikaiakat. A kezdeti nagyratörő tervek egyszerűsödtek:
az első műhold végül nem kapott tudományos műszereket, inkább a méretre és látványra helyezték a hangsúlyt.
Mindeközben úgy tűnt, az amerikaiak vezetnek: 1956 szeptemberében a Jupiter-C rakétával 4800 kilométeres szuborbitális repülést hajtottak végre. A szovjetek csak 1957 májusában jutottak el oda, hogy kipróbálják saját R-7 rakétáikat, de az első három teszt sikertelen volt. Augusztus végén és szeptember elején azonban már sikeres indításokat hajtottak végre, amelyek közel 9000 kilométert tettek meg.
Fotó: ASIF A. SIDDIQI / NASA
A Szputnyik–1 diadala
1957. október 4-én este 22:28-kor a Bajkonur űrközpontból indított R-7 rakéta pályára állította a Szputnyik–1-et.
- A fényes alumíniumból készült, 58 centiméter átmérőjű, 83,6 kilós gömb négy antennával sugárzott rádiójelet a Föld felé.
96 percenként kerülte meg a bolygót, pályája 228 és 947 kilométer közé esett.
Jellegzetes „bip-bip” hangját amatőr rádiósok is hallhatták.
A műhold 92 napig keringett, majd 1958 januárjában elégve megsemmisült a légkörben. Bár tudományos mérőműszerek nem voltak rajta, megfigyelése hasznos adatokat szolgáltatott például a felsőlégkör sűrűségéről. A Szputnyik–1 felbocsátása inkább politikai üzenet volt: a szovjet tudomány fölényét demonstrálta az amerikaiakkal szemben.
Gyógyír az amerikai sokkra: a NASA megalapítása
Az Egyesült Államokat sokkolta a hír. Teller Ede például úgy fogalmazott, hogy „nagyobb vereség ért minket, mint Pearl Harbornál”. Az amerikai közvéleményben a presztízsveszteség mellett a biztonsági aggodalmak is felerősödtek, hiszen a szovjet rakéták immár elérhették az USA nagyvárosait. A szovjet sajtó diadalittasan ünnepelt: a Népszabadság szerint
a vörös csillag soha nem ragyogott ilyen fényesen 900 kilométerrel a Föld felett”.
A szovjetek rövidesen újabb mérföldkövet értek el:
1957 novemberében a Szputnyik–2 fedélzetén útnak indult Lajka kutya, az első élőlény a világűrbe.
Bár a hivatalos verzió szerint egy hétig élt, ma már tudjuk, hogy az állat a kabin túlmelegedése miatt néhány órán belül elpusztult. 1958 májusában a Szputnyik–3 már komplex műszerekkel és napelemekkel ellátva 692 napig keringett a Föld körül.
A Szputnyik-sokk hatására az USA 1958. október 1-jén, nyolcezer alkalmazottal és 100 millió dolláros költségvetéssel megalapította a NASA-t. Még az év februárjában fellőtték első műholdjukat, az Explorer–1-et. Bár az űrbe először Jurij Gagarin jutott el 1961-ben, a Holdra 1969-ben már az amerikai Neil Armstrong lépett.
