Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Ma, november 5-én látványos égi jelenségben gyönyörködhetünk: az év legnagyobb és legfényesebb teliholdja ragyog fel az égen. A mai szuperhold ráadásul különleges: 2019 óta nem volt ilyen közel a Földhöz.
A mai teliholdat angolul Beaver Moonnak, vagyis Hódholdnak hívják, és ezúttal méltán viseli a „szuper” jelzőt is. Szuperholdról ugyanis akkor beszélünk, amikor a Hold a pályájának Földhöz legközelebbi pontjához, a perigeumhoz ér. Ilyenkor kísérőnk kissé nagyobbnak és fényesebbnek látszik a megszokottnál – különösen holdkeltekor, amikor a horizont közelében földi tárgyakhoz viszonyítva még látványosabbnak tűnik.
Fotó: KOUTA KIRIYAMA / Yomiuri
Mi az a szuperhold, amely valójában nem is létező fogalom?
A Hold pályája nem tökéletes kör alakú, hanem enyhén ellipszis formájú, ezért a Föld és a Hold közötti távolság folyamatosan változik. Amikor a Hold a Földhöz legközelebbi pontján, a perigeumban jár, távolsága átlagosan körülbelül 363 396 kilométer, míg legtávolabbi pontján, az apogeumban mintegy 405 504 kilométerre van tőlünk.
A „szuperhold” kifejezés nem hivatalos csillagászati fogalom, inkább köznyelvi elnevezés: így hívják azt a teliholdat, amely a perigeumhoz különösen közel következik be, és ezért a megszokottnál nagyobbnak, fényesebbnek tűnik az égen.
Utoljára 2019-ben volt ehhez hasonló szuperholdunk
A 2025-ös év három szuperholdja közül a novemberi ígérkezik a leglátványosabbnak: ekkor a Hold mintegy 356 980 kilométerre közelíti meg a Földet. Ilyen közeli perigeumra legutóbb 2019 februárjában volt példa, amikor a távolság 356 846 kilométerre csökkent.
Decemberben ismét szuperhold „státuszú” telihold ragyog majd az égen – az úgynevezett Hideg Szuperhold –, ám akkor a Hold már valamivel távolabb lesz tőlünk, körülbelül 357 219 kilométerre.
Mikor érdemes nézni?
A telihold mindig napnyugtakor kel fel, ezért érdemes ma este erre az időpontra időzíteni a megfigyelést. A horizont közelében feltűnő Hold különösen látványos: a légköri hatások enyhén torzítják és színesebbé teszik, miközben a közeli épületek vagy fák remek viszonyítási pontot adnak a fotózáshoz.
Az asztrofotósoknak érdemes teleobjektívet, stabil állványt és alacsony ISO-értéket használniuk.
Miért tűnik nagyobbnak a Hold?
A szuperhold valójában csak néhány százalékkal tűnik nagyobbnak az égen, mint egy átlagos telihold, ám a megnövekedett fényesség és az úgynevezett „Hold-illúzió” együttesen mégis látványos hatást kelt. A jelenség részben egyszerű geometriai okokra vezethető vissza – kisebb távolság esetén a Hold nagyobbnak látszik –, részben pedig az emberi érzékelés sajátosságaira, hiszen a horizont közelében agyunk hajlamos túlbecsülni az égitest méretét.
Tippek a megfigyeléshez:
- Időzítés: Napnyugta után 1-2 órával figyeljük a Holdat
- Helyszín: válasszunk olyan pontot, ahonnan jól rálátunk a keleti horizontra. Ideális lehet egy dombtető vagy városszéli területet.
- Fotózáshoz: használjunk állványt, 200–400 mm-es teleobjektívet, rövid záridőt (1/125–1/500 s), alacsony fényérzékenységet (ISO) és RAW formátumot, hogy a részletek is megmaradjanak.
A „szuperhold” kifejezés a 20. század végén vált népszerűvé a médiában, ám maga a jelenség már az ókor óta ismert és megfigyelt. A modern elnevezés inkább afféle „marketingfogás”: segít abban, hogy a nagyközönség is jobban odafigyeljen a Hold ciklusaira, és észrevegye azokat az apró, de lenyűgöző különbségeket, amelyek minden teliholdat egyedivé tesznek.