Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu1995 karácsonya előtt mutatták be Michael Mann krimijét, a Szemtől szemben c. filmet (az eredeti címe Heat). A mozi nemcsak a szenzációs szereposztás miatt vált kultfilmmé, hanem a kiváló forgatókönyv miatt is, amelyet maga a rendező írt, saját élményei alapján. A film két jelenete, az éttermi találkozó, és az utcai lövöldözés önálló életre kelt, amelyeket azóta filmes szakemberek, filmtörténészek, illetve katonai szakértők és military rajongók százai elemeztek.
A filmtörténet ikonikus jelenetében két átlagos középkorú fickó, egy éttermi vagy kávéházi asztalnál beszélget a munkájáról. Miért lenne ez maradandó?
Fotó: Facebook
Az egyikük egy rablóbanda vezetője, aki épp élete rablására készül, amely után végre kiszállhat. A másik egy nyomozó, aki a csoportjával a bandát üldözi. Mindketten kemény kézzel irányítják az embereiket. Mindketten a legjobbak a maguk területén. Mindketten büszkék arra, amit elértek. Ha ott ülnénk a szomszédos asztalnál, az evőeszközök és a poharak csörgésének háttérzajában, azt hinnénk, ez egy laza, „szakmai" csevegés a munkáról, de a mindennapjaikkal kapcsolatos párbeszéd semleges felszíne alatt óriási feszültség húzódik. Ez itt egy neutrális zóna, de ha a terepen találkoznak majd, az egyikük halálával fog végződni. Ahogy Vincent Hanna (Al Pacino) mondja az ikonikus jelenetben:
Ha választanom kell maga és egy szerencsétlen ördög között, akinek a feleségét maga özveggyé tenné, akkor, testvér, meghúzom majd a ravaszt.
A jelenet a film csúcspontja, maga a történet pedig a két óriási karakter párbaja, mintha Muhammad Ali és Joe Frazier szupermeccsét látnánk, vagy Joe McEnroe és örökös döntőbeli ellenfele, Björn Borg összecsapásait figyelnénk. Szinte mindegy, melyikük győz, mert a néző mindenképpen a legtöbbet kapja.
A filmtörténet legendás jelenetének forgatása
A jelenetet azért övezte fokozott érdeklődés, mert az 1970-es évek sztárjai, Al Pacino és Robert de Niro a Keresztapa II. óta nem szerepelt egy filmben, ott pedig nem volt közös jelenetük. Így az éttermi beszélgetés a közönség álmát váltotta valóra.
A megszokottól eltérően a párbeszédet nem próbálták el előzetesen. Al Pacino ezt mondta erről:
Ez Bob de Niro javaslata volt. Így valóban sikerült kialakítani azt az érzést, hogy a két ember épp megismerkedik egymással. Jó javaslat volt, és örülök, hogy a rendező is elfogadta.
Robert de Niro pedig így emlékezett vissza:
Ezt a jelenetet briliánsan írta meg Michael Mann. Nem tudom, mi hozzátettünk-e bármit, mert maga az alapanyag kiváló volt.
Az éttermi párbeszédet három kamerával vették. Egy-egy kamera mutatta a két színészt, a harmadik pedig a totált, mindkettejüket. A rendező az utómunkánál úgy döntött, hogy egyáltalán nem használja a harmadik kamera felvételeit. Így, ha olvasóink visszanézik ezt a jelenetet, láthatják, hogy valóban mindig csak egyiküket látjuk, kettejüket egyszerre sohasem. Az alábbi videó a szinkronizált változat:
A legelvetemültebb rajongók ezt hibaként rótták fel Michael Mann-nek – azt szerették volna, ha legalább pár másodpercig látható lett volna egy snittben a két színészóriás.
Valós élmény
Michael Mann a két karakter összecsapása, sőt, az éttermi párbeszéd alapötletét is Chicagóból, a szülővárosából hozta magával Los Angelesbe. Chuck Adamson nyomozó és Neil McCauley, a rabló az 1960-as években találkozott össze a valóságban. Adamson egysége, a chicagói Crime Intelligence Unit bűnözői csoportok megfigyelésével foglalkozott, és fedett nyomozókat igyekezett beépíteni ezekbe a bandákba. McCauley csoportját is régóta figyelték.
Fotó: Alcatraz Federal Penitentiary Prisoner Index
Adamson és a rabló egy mosodában találkoztak össze 1964-ben.
Ösztönösen a fegyveremhez nyúltam. Aztán azt mondtam neki, jöjjön, meghívom egy kávéra.
A beszélgetés szinte a későbbi filmben látható módon zajlott le. A nyomozó valóban elismerte a rabló professzionalizmusát és fegyelmezettségét, és ennek hangot is adott. A bűnöző is respektálta a rendőrtiszt kitartását, azt, hogy már igen közel járt az elfogásukhoz. A két férfi között valódi szimpátia alakult ki. McCauley elmondta Adamsonnak, hogy a 41 évéből húszat börtönben töltött, és a ritka pillanatokban, amikor szabadlábon volt, nem tudott tartós kapcsolatot kialakítani egyetlen nővel sem. Adamson pedig azt osztotta meg a bűnözővel, hogy a magánélete épp széthullik, mert a felesége beadta a válókeresetet.
Fotó: Warner Bros.
A két férfi ugyanebben az évben, egy rabláskor találkozott össze ismét. A rendőrök lőni kezdtek, a bandatagok pedig visszalőttek és menekültek. McCauley-t egy sikátorba szorította be Adamson.
A rabló húzta meg a ravaszt elsőként, de a fegyver elakadt, nem sült el. Ez időt adott a nyomozónak, aki hatszor lőtt rá.
McCauley azonnal meghalt.
Az utcai tűzharc a bankrablás után
Fotó: Warner Bros.
A Szemtől szemben c. mozi a filmtörténet addigi legélethűbb akciójelenetét mutatta be. Ez a rész a forgatókönyvben – nem véletlenül – a Harmadik világháború címet kapta. A jelenetben McCauley-ék már túl vannak a bank kirablásán, és 12 millió dollárral a táskáikban haladnak kifelé. Ketten már bent ülnek a menekülőautóban, a sofőrrel együtt. Amikor Chris Shiherlis épp beülne a hátsó ülésre, észreveszi Hanna csoportjának több tagját, és azonnal tüzet nyit.
Ez a 8-10 perces, balettelőadáshoz hasonlóan megtervezett és bemutatott koreográfia nem is valóságosnak hatott, hanem tökéletesen valóságos volt; annyira pontos és részletgazdag, hogy az amerikai tengerészgyalogság szemléltetőanyagként kezdte használni az újoncok kiképzéséhez. Val Kilmer így nyilatkozott erről:
Azt mondták az oktatók az újoncoknak, hogy ha nem tudnak olyan gyorsan tárat cserélni, mint egy színész, akkor szereljenek le, és keressenek más szakmát.
A harc élethű mivolta Michael Mann rendezőt dicséri, aki a forgatás előtt majdnem egy évig minden pénteken és szombaton csatlakozott a Los Angeles-i rendőrség járőreihez, és figyelte a munkájukat. Közben a színészeket három hónapos intenzív kiképzésnek vetette alá.
Azt akartam, hogy mindenki képes legyen megcsinálni azt, amit a karaktere tenne a filmben.
Kommandósok gyötörték a színészeket
Fotó: Facebook
A rendező a brit SAS különleges alakulat két volt tagját, Andy MacNabet és Mick Gouldot kérte fel instruktornak. A két exkommandós különböző tréningprogramot állított össze a bankrablókat és a rendőröket alakító színészeknek.
- Ez utóbbiakkal hivatásos rendőrök dolgoztak a lőtéren.
A csapat később az életnagyságú makettként felépített utcán gyakorolt, amelyet természetesen csak a kiképzéshez használtak, hiszen a jelenetet egy valódi Los Angeles-i helyszínen, az 5. utcán, és az azóta csődbe ment Bank of America egyik fiókjában vették fel. A gyakorláskor valódi fegyvereket és éles lőszert használtak a színészek, a forgatáson pedig vaklőszert.
Fotó: Warner Bros.
A rendező szerint a színészek némelyike szentül meg volt győződve arról, hogy jól bánik a fegyverekkel, de a kiképzők hamar leszoktatták őket erről a nagyzolásról. Al Pacino így foglalta össze ezt a 3 hónapot:
Soha életemben nem volt még részem ilyen kemény munkában.
Amikor a csapat eljutott a jelenet forgatásáig, már szinte képzett katonák voltak. A forgatáson minden egyes felvételen 800-1000 lőszert lőttek el a színészek.
A hivatásos katonák által is gyakran elemzett jelenetben szinte egy gyalogsági tűzcsoport harcát lehet látni, amelyben a bankrablók első számú – katonai – feladata a harcérintkezés megszakítása. Minden korábbi filmben a bűnözők menekültek volna, itt azonban a filmtörténeti előzmények és a civil ösztönökkel szemben nem ellenkező irányba futnak, hanem egyenesen a rendőrök felé. Hiszen a harcérintkezést úgy lehet megszakítani, ha 1. legyőzzük az ellenséget 2. olyan lefogó tüzet zúdítunk rájuk, hogy ne tudják felemelni a fejüket a fedezékük mögül, így át lehet törni rajtuk, majd eltűnni a rendőrségi blokád mögött.
Fotó: Warner Bros.
Neil, Chris és Michael úgy mozog, mint a lövészkatonák. Amíg az egyik tüzel, a másik előrefut. Kölcsönösen biztosítják egymást. Amikor Chris tára kiürül, azonnal féltérdre ereszkedik, miközben már ki is veszi az üres tárat a fegyverből. A hóna alá ereszti a gépkarabélyt, kiránt egy teli tárat a mellényéből, és a tenyere párnás részével beüti a helyére. Chris tisztában van vele, hogy a harci stressz lerontja a motoros működésünket, ezért a legegyszerűbb mozdulatokkal szabad csak tárat cserélni – és amúgy is csak erre van idő.
A hang fontossága
A jelenet hatásaihoz az is hozzájárult, hogy Michael Mann ragaszkodott az eredeti hang felvételéhez, ezért nem a hangutómunkában illesztették rá a lövések hangját a képkockákra, hanem bemikrofonozták az utcát.
Nincs az az effekt, ami ugyanolyan félelmet keltene az emberben, mint a közvetlen közelben elsütött automata fegyver hangja, amely visszaverődik a betonfalakról és még hosszan visszhangzik az utcán.
A filmet 1995 karácsonya előtt mutatták be. A filmvilágban ma már mindenki értetlenül áll az előtt, hogy a Szemtől szemben c. film nem kapott egyetlen Oscar-jelölést sem.
