Ahhoz, hogy megértsük, miért néznek ki újnak ezek a tálak, meg ismernünk a helyet, ahol lerakódtak. A Sárga-tengerben fekvő egyenetlen, kiálló dél-koreai félsziget, a Taean melletti vizek nem olyanok, mint a Földközi-tenger nyugodt vizei. A tengerészek ezt a területet történelmileg úgy hívják „Naniana”, ez a hely egy hajótemető. A hajóknak, melyek évszázadokon át szállítottak a fővárosba gabonát és kerámiát a déli tartományokból a fővárosba, ezeken a szorosokon kellett hajózniuk. Veszélyesek az itteni, masszív árapály által felkorbácsolt áramlatok. Ha egy hajó hibát vétett, gyakran a tengerfenéken kötött ki. A Taean tengerpartjának feneke speciális. Ez a Getbol, hatalmas árapály síkságok otthona, UNESCO Világörökség Helyszín. A Getbol hihetetlenül finom szemcsés, kohéziós üledékből áll, egy ragacsos, sűrű iszap. A nyugati parti árapály síkságokon a sűrű, agyagos üledék dominál. Amint egy hajóroncs oda kerül és betemetődik, a leleteket elszigeteli egy vastag iszapréteg. Az elszigetelésnek két hatása van. Az egyik, hogy a hajó beágyazódik. Ez (és az, ahogyan az árut becsomagolták) az oka, hogy nem törtek el az edények. A másik, hogy az üledék befedi a leleteket, kizárva a legpusztítóbb elemet: az oxigént. Minél több oxigén van a vízben, annál gyorsabban szétesnek a dolgok. Az oxigén nélküli iszapban a dolgok évszázadokon, vagy még évezredeken át is megőrződnek. Ez történt itt. Ez az oxigénmentes környezet az oka, hogy ilyen jó állapotban fennmaradtak a leletek.

A darabok unikális koreai technikával készültek
A kerámiadarabok a 918-ban alapított Gorveo Királyságból származnak. Maga a kerámia 12. századból való. Ez a fajta kerámia a „Celadon”, tengerzöld színű bevonattal ellátott kerámia. A Celadon nagyon értékes volt a Kínai Birodalomban, és számos más királyságban Ázsia szerte. A kiváló minőségű Celadon az egyik legfinomabb kerámiamunka az emberi történelemben.
Ezenkívül ezek a darabok egy unikális koreai eljárással, a „Sanggam” nevű intarzia technikával készültek. Az, hogy ilyen jó állapotban találtak rájuk, régészetileg felbecsülhetetlen.

Ha ezek a tálak 900 éven át oxigénben gazdag víznek lettek volna kitéve, a bevonatban lévő vas visszaoxidálódott volna, és a briliáns zöld fakó, rozsdás barnává változott volna, a bevonat lepattogzott volna. Az iszap azonban befagyasztotta a kémiát és majdnem változatlanul fennmaradtak a leletek.

Az is jó munkát végzett, aki a kerámiát elhelyezte a hajón. A 87 darabot szoros halomba rakva találták meg. Így csomagolták a szállításhoz, valószínűleg szalmával, vagy fával kötötték össze, ami már régóta szétmállott. Azért így csomagolták, hogy helyet spóroljanak a hajón, de ez a leleteket meg is mentette attól, hogy összetörjenek. Amikor egymásba rakják a kerámiát, a belső tálak védve vannak a külső hatástól. Még ha meg is repednek, ezek általában kis repedések és helyreállíthatók.

A „Mado 5” rejtély
A kutatók nem tudják biztosan, hogy ez a kerámia honnan jött és hova tartott. A tálakat egy „Maldo 5” címkével ellátott roncs közelében találták, A név a Taean megyében fekvő kis földdarabkára, a Maldo-szigetre utal. A koreai tengeri régészetben ez a terület a „Királyok völgye”. 2009 óta négy hajót (Maldo 1, 2, 3, és 4) találtak ennek közvetlen környezetében. A régészek számára nem csak a szép tálak miatt izgalmas ez a hely, hanem a potenciális kontextus miatt is.
A korábbi Maldo ásatásokban nem csak az iszap által megőrzött kerámiára bukkantak, hanem fából készült szállítási címkékre is. Ezek a bambusz cédulák a vízalatti régészet Szent Gráljai, mert ebből megtudjuk, hogy ki küldte a csomagot kinek, és hogy pontosan mi volt benne, és hol készült a kerámia.

A leleteket Taenan-félszigeten a National Research Institute of Maritime Cultural Heritage tengeri kutatási intézetben és Szöulban, a Nemzeti Palota Múzeumban állították ki.
(Forrás: ZME Science: https://www.zmescience.com/)