Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Várhatóan napokon belül a kilövőállásra szállítják a NASA óriásrakétáját a floridai Kennedy Űrközpontban, megkezdve ezzel az indítás előtti végső tesztek sorozatát. Az Artemis-program következő, kritikus fázisa a szerkezet kigördülésével indul, amely közelebb viszi az emberiséget a Holdra való visszatéréshez.
A Kennedy Űrközpontban zajló események nem csupán technikai tesztek, hanem az Artemis-program kulcsfontosságú, mindent eldöntő lépései a végső visszaszámlálás előtt. A NASA mérnökei versenyt futnak az idővel: a 39B indítóálláshoz vezető út, amelyet a világ egyik legerősebb lánctalpas járművével tesznek meg, önmagában is komoly logisztikai kihívást jelent.
Fotó: NASA/Joel Kowsky
Szuperjármű cipeli az Artemis-program reménységét
Január 17-én, szombaton a tervek szerint megmozdul a történelem egyik legnagyobb szerkezete. A Jármű Összeszerelő Épület (VAB) kapui kinyílnak, és a hatalmas, úgynevezett „hernyótalpas szállítójármű" (Crawler-Transporter) a hátára veszi az SLS rakétát és az Orion űrhajót. A mindössze 6,4 kilométeres út megtétele közel 12 órát vesz igénybe, ugyanis a szerelvény mindössze 0,5 km/órás csúcssebességgel „száguld" majd a betonon.
A szállítójármű technikai adatai egészen elképesztőek:
- Maga a lánctalpas jármű súlya 2,7 millió kilogramm.
- Teherbírása eléri a 8,2 millió kilogrammot.
Hogy perspektívába helyezzük: ez a súly megfelel 80 kék bálnának, 60 Szabadság-szobornak, vagy 20 teljesen megrakott Boeing 777-es repülőgépnek.
Brutális méretek: majdnem 100 méteres az óriásrakéta
Maga a rakomány, az Artemis-program ékköve, az SLS (Space Launch System) rakéta sem szégyenkezhet a méreteivel.
Az Artemis II misszióra felkészített verziója 98,1 méter magas, amivel a londoni Big Ben tornyát is lekörözi.
Bár a SpaceX Starshipje még ennél is méretesebb, az SLS így is az egyik legnagyobb létező rakéta, amely a valaha repülésre tervezett legnagyobb szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákkal rendelkezik – ez a technológia még az űrsikló-korszak öröksége.
Drámai hibák sorozata a háttérben?
Ahogy az ilyen, sosem látott technológiáknál lenni szokott, a felkészülés nem volt zökkenőmentes. A mérnököknek az utolsó pillanatban kellett beavatkozniuk: egy, a rakéta vészleállító rendszeréhez tartozó kábelnél találtak rendellenességet – ez az a kritikus rendszer, ami baj esetén megsemmisíti a rakétát, hogy ne zuhanjon lakott területre. Emellett egy szelepet is cserélni kellett az űrhajón, ami a nyomáskiegyenlítésért felel, és még szivárgó oxigénvezetékekkel is meg kellett küzdeniük a szakembereknek.
Jön a legkritikusabb gyakorlat
Amint a rakéta a helyére kerül, következik az igazi erőpróba, a tankolási szimuláció, vagyis
a több mint 2,6 millió liter mélyhűtött, robbanásveszélyes üzemanyag betöltése.
Ezt a kriogén (extrém hideg) hajtóanyagot töltik be a rakétába, mintha éles kilövés lenne, és egészen az indítás előtti másodpercekig viszik a visszaszámlálást. A tét hatalmas: a NASA-nak garantálnia kell, hogy az asztronauták biztonságban lesznek. A gyakorlat során még azt is szimulálják, hogyan tudják kimenteni a legénységet az indítás előtt.
Mikor indulhatunk végre a Holdra?
A kilövés időpontja nemcsak a NASA-n múlik, hanem az égi mechanikán is. A Föld és a Hold „tánca" miatt nem lehet bármikor elindulni. A szakértőknek olyan időablakot kell találniuk, amikor az Orion űrhajó napelemei elég fényt kapnak (tehát nem kerülnek 90 percnél hosszabb sötétségbe), és a visszatéréskor is megfelelő szögben érik el a Földet.
A lehetséges indítási dátumok
A NASA számításai szerint, ha minden teszt sikeres, az alábbi napokon indulhat útnak az Artemis II négy bátor űrhajósa:
- Február: 6., 7., 8., 10. és 11.
- Március: 6., 7., 8., 9., 11.
- Április: 1., 3., 4., 5., 6.
Ez a küldetés több mint 50 év után az első alkalom, hogy emberek hagyják el a Föld körüli pályát. Az Artemis II űrhajósai – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – megkerülik a Holdat, hogy előkészítsék a terepet a későbbi leszálláshoz, és végső soron az emberiség Marsra lépéséhez.
